Tiltott vágyak //L.S.//

Part 2 - Találkozás vele

~~~Louis Tomlinson szemszögéből~~~

- Zayn kérlek - könyörgök neki - nem teheted ezt velem - nézek rá szinte sírva.

- Lou, szeretlek, de "kinőttem" -rajzolt idézőjeleket ujjaival-  ebből, nem nekem való de nyugi, nem köpök senkinek a kis alvilági életedről - nézett szemrehányóan majd kisétált a kávézó ajtaján. 

- Zayn! - kiabáltam már csak a semmibe.

Oké, valószínűleg fogalmad sincs mi a helyzet, hogy ki az a Zayn és miért kiabálok utána. Meg még biztosan más kérdés is felmerült benned, de most megválaszolom ezt a párat, a többire meg majd rájössz magadtól.

~~~a délelőtt~~~

Reggel teljesen kimerülten keltem fel  -nagy nehezen-  az óra csörgésre. Mikor leballagtam egy sütögető Liam-et és egy adag amerikai palacsintát az asztalon mellette pedig narancslé, illetve fájdalomcsillapító, amit egyből be is szedtem. Tegnap volt Zayn születésnapja, ezzel mindent elmondtam. Kivéve azt, hogy Zaynie a pasim. Igen! Meleg vagyok, de ez ne-

- Lou! - szól rám hangosabban Liam - Telefon! - intett a fejével a csörgő mobilom felé. Emlegetett szamár.

- Zaynie! - köszönök neki vidáman, mégis fáradtan.

- Szia Louis - köszön ridegen, oké. A nevemen szólított és tiszta semleges - beszélnünk kell - mondja komolyan. Komoly probléma lehet. 

- Rendben mo- 

- Élőben! - Vág szavamba erélyesen, de meg sem tudok szólalni hiszen folytatja - 2-kor a Beachwood Café - ban - mondja, majd válaszomra se várva kinyomja. Mennyi az idő? Úristen, már dél van, ettem egyet és rohantam felöltözni. Szokásos fekete outfitt és Zayn egyik pulcsija.

Mire odaértem Zayn már ott volt. Bementem és leültem vele szembe, szemüvegem le sem véve magamról csupán pulcsim vettem le hiszen, nem megszokottan, de Londonban meleg volt.

- Figyelj  Lou, nem kertelek. Nem megy ez nekem. A média, a rajongók, a management, a Syco  stb. Szeretlek, de nem megy, mondanám hogy maradjunk barátok, de nem tudnék úgy nézni rád. Sajnálom, jobb ha felmondok - darálta le egy szuszra. 

Innentől tudjátok.

~~~jelen~~~

Éppen a kávézóból megyek el amikor egy sikítást hallok majd ezt követi egy felém rohanó lány tömeg.

Persze hogy most nincs velem senki.

Csak rohanok néha hátra pillantva, követnek-e még. Egyik ilyen alkalomnál egy mellkasnak ütközök és egy táskát látok magam előtt, rajta egy névvel. Harry Styles...hmm Harry

Stílusos egy név, és illik is hozzá.

- Oops

- Hi!

Kicsit zavarban vagyok, de ezt próbálom nem kimutatni. A levegő jólesően simogatja meg nyakam amitől enyhén kiráz a hideg, hiszen nincs valami meleg és a pulcsi Zayn tulajdona. 

Szeme zöld és enyhe sárga színben pompázik, nagy, dús szempillával keretezve. Feje tetejétől bongyor tincsek omlanak vállára. Testét egy rózsaszín öltöny és kék ing borítja egy fekete nadrággal. Valóban stílusos...

- Bocsi, nem akartalak fellökni, csak lakhelyet és munkát keresek - mondja enyhén dadogva, mintha félne.

- Semmi baj, de lehet, hogy tudok segíteni neked. Sofőrt keresek, lehet, hogy ismersz az is lehet hogy nem, de tényleg szükségem lenne egyre - mondom enyhén izgatottan de utána igyekszem rendezni az arcvonásaim. Elvégre most szakítottak velem...

Sikítás és nagy lány tömeg következtében kezdtünk el futni, én pedig pillanatok alatt telefonáltam Liamnek a legjobb barátomnak és egyben testőrömnek.

- Elfogadnám az ajánlatod - nevetett enyhén lihegve.

Másodpercek alatt huppantunk be a sötétített autóba és egy ideig csendben ülünk. Végül én töröm meg a csendet. 

- Louis - nyújtom a kezemet - Louis Tomlinson - mintha a felismerés csillant volna meg a szemében, szóval ismer engem. 

- Értem - próbált úgy tenni mintha nem ismerne engem...cseles

- Te pedig ezek szerint Harry - mosolyodok el halványan, de ezt hamar el is tüntettem a következő kérdése miatt.

- Szóval mi is lenne a feladatom pontosan? - kérdez rá félve. Fél tőlem. Ez tetszik.

- Sofőr, illetve beállhatsz testőrnek is aki velem tart a turnékon és a lemez felvételeken - jelentem ki rezzenéstelenül és semlegesen. Ennek hatására kicsit megrezzen. 

- A házamban élsz, betartod a szabályokat és mintha ott sem lennél jössz velem mindenhova és külön képzést kapsz, továbbá- folytatnám de oldalra nézve látom ahogy engem bambul, mint aki itt sincs.

- Harry! - szólok rá erélyesebben - figyelsz te rám? - kérdezem, mire összerezzen picit, de nem tágítok. Figyelnie kellene elvégre a leendő főnöke ül mellette

- T-tessék - ijedten mered rám, mire picit elmosolyodtam és folytattam a mondanivalómat.

- Csak azt mondtam, hogy a házamban fogsz élni és velem lesz a programod többsége. A megélhetésedhez szükséges fizetést később még átbeszéljük nálam - mondom továbbra is mosolyogva, majd lepillantottam a cuccára mit magával hozott. Elég kevés, így ismerve engem ami a szívemen az a számon - Ez minden? - kérdezem aggódva ami nem rám jellemző szóval ridegre váltottam ismét. Tomlinson, neked nincsenek érzéseid 1, 2 pedig most szakítottak veled.

- Igen, nem volt sok cuccom ez az összes ruhám és kellék amire szükségem van - jelenti ki vidáman. Hogy tud ennyi mosolyogni? Miért állnak neki ilyen jól a gödröcskék? Miért ilyen...dögös? Oké, Tomlinson állj le. Én, mintha nem érdekelne csak egy 'rendben' nel válaszoltam. 

Így ismertem meg Harry Edward Styles -t, a fiút aki utcára került, majd akit befogadtam, nemcsak a házamba, hanem a szívembe is. Ám a sötét kis titkaimról nem tud, ami nem kicsit aggaszt. 

Akkor, nem gondoltam volna, hogy ennyit fog jelenteni nekem egy srác, nem is egy srác, hanem a srác.

~~~~Helloka, köszönöm, hogy megtekintetted a történetemet és remélem tetszeni fog a továbbiakban is, ha igen nyomd meg kérlek a diló csillagot, és támogass ezzel. A Larry legyen veletek drága Larrie-k~~~