Tiltott vágyak //L.S.//

Part 4 - Mérlegelés

~~~Louis Tomlinson szemszögéből~~~

Félelem..

Ezt láttam megcsillanni a szemében mikor kegyetlenül a falhoz szorítottam a kontrollt elvesztve szemfogaimat megmutatva. Igen...vérfarkas vagyok, nem várt fordulat mi?

Desmond megint kegyetlenül keresztbe tett nekem és a bandámnak, ha nem lesz kire vadászniuk előbb vagy utóbb éhen halnak majd. Ez pedig egyikünknek sem előnyös. 

Mikor féltem utoljára így?

~~évekkel ezelőtt~~

Kinyitottam barátomnak az ajtót és beengedtem könyveimet arrébb lökve, majd egy szerelmes csókban akartam részesíteni, amit nem igen viszonzott, de nem foglalkoztatott, nem méltatott magyarázatra így annyiban hagytam, ha akarja elmondja.

*******

- Ez így nem mehet tovább nem írsz, nem hívsz és nem reagálsz - mondom közben torkomban a gombóc egyre csak nő és a sírás fojtogat, de tartanom kell elvégre a kávézóban nem egyedül voltunk - így szakítanunk kell, nem tudok több időt adni. - ezt a mondatot újra és újra végig gondolom magamban és csak utána mondom ki. 

- Nem kell várnod - vér megfagy ereimben a könnyek pedig utat törnek de tartom még mindig - megteheted most is - kész. Könnyeim csendben folynak végig arcomon és már nem próbálkozok semmivel csupán a végső döfést adom meg magamnak és a lelkemnek is, csupán 2 szóval.

- Szakítani akarsz?... - kérdezem félve, egy röpke csend után. Ekkor rémültem meg először, de úgy ténylegesen. Fájt csak kimondanom is így reménykedtem, hogy válasza kedvező lesz számomra.

- Igen - nem...habozás nélkül válaszolt én pedig könny hullatva ültem és dolgoztam fel a választ a kezemet bámulva. Vége...

Másodpercekkel később tudtam csak reagálni s könnyeimet letörölve állok fel lassan és bólintok.- Rendben, elfogadom, úgy teszel ahogyan azt te érzed - fejezem be és odahajolok, nem túl közel. Csak nem értem miért - csak nem adtál rá indítékot - fejtem ki.

- Bírlak, mint barát - mondja és hagy egy kis szünetet - de nem vagyok beléd szerelmes - fejti ki bővebben, ami még jobban fáj, mint azt gondoltam volna. 

Nem bírtam tovább le kellett lépnem. Összetört az ember akit annyira szerettem, tiszteltem és becsültem. A legfontosabb ember az életemben mióta coming out-oltam és anyám engem már semmibe vesz. 17 éves voltam és egy világ dőlt össze bennem...akkor tértem át olyan útra amire nem kellett volna. 

*******

És itt vagyok, egy vérfarkas aki egy maffia feje és itt gondolkodom, hogy mit tehettem amiért akkor érzéstelenné váltam. Nem voltam azóta szerelmes de Harry...megjött és felborított mindent. Miért tagadtak akkor ki? Mi volt az oka annak, hogy itt vagyok és senki nem szeret én mégis oda vagyok érte...

És ez megrémiszt...

Félek, hogy talán nem lesz senki ki...Ez nem számít egy maffia feje vagyok! Senkire nincs szükségem! 

Liam ébreszt ki gondolkodásomból, ahogy idejön és leül velem szembe.

- Nem csinálhatod ezt vele Lou. Nem ő tehet róla, csak-

- Csak kurvára hasonlítanak! Desmond tökéletes mása... - gondolkodom el rajta. A méregzöld szeme, göndör fürtjei és ő maga...mintha fia volna.