My first love~Yoonmin

1.rész

~Jimin~
Reggel az ébresztőm hangjára ébrettem, és amint kikeltem a puha ágyból és realizáltam, hogy suliba kell mennem, egyből egy csomót éreztem a gyomromban és a torkomban..szokásosan.
Nem túl egyszerű a tanulásra koncentrállni ha közben senki sem hagy békén, és olyan szavakat vágnak a fejedhez ami örök életedre benned marad. Már elég sok ideje tartanak ezek a mindennapos beszólások, és már érzem, hogy nem fogom sokáig bírni. Segítséget sem tudnék kérni, ugyanis egyedül élek, mivel a szüleim meghaltak egy autóbalesetben amikor kicsi voltam...így a nagymamámhoz kerültem anno, de nem kaptam túl jó nevelést, leginkább csak szidást..
Barátaimnak sem szólhatnék, ugyanis nincsenek. Egyetlen egy barátom volt, de ő elköltözött mivel az apukája egy eléggé messzi országban talált munkát.
Néha azért szoktunk írogatni, de nem vagyok benne biztos, hogy elkéne neki mondanom ezeket..

A megszokott gondolataim után rávettem magam a készülődésre. Elvégeztem a reggeli rutinom ami egy fogmosásból, felöltözésből és fésülködésből áll szóval nem is értem miért neveztem reggeli rutinnak.

Majd ezután kiléptem az ajtón és a szakadó esőben találtam magam. Hát nem csodás? szépen kezdődik ez a nap.
Az esőt szeretem, nyugtató a hangja,na meg az illata. de megázni már kevésbé szerettem volna.
Visszamentem az esernyőmért és elindultam a suliba. Az iskolától körülbelül 10 percre lakom, így nem siettem annyira.
Ahogy közeledtem a suli kapui felé egyre rosszabbul éreztem magam.
Majd odaértem a lépcsőhöz ahol szokásosan ott állt Yoongi és a haverjai. Mint egy rossz horror story.
Próbáltam kerülni velük a szemkontaktust és reméltem, hogy nem vesznek észre. Majd elindultam a lépcsőn de ez sem mehetett olyan zökkenőmentesen..

-ooh na végre hogy megjöttél, állj csak meg malacka.-mondta Yoongi gúnyosan én pedig sóhajtottam egyet majd pedig megálltam. Láttam, ahogy közeledik felém, ezért lehajtottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem és próbáltam az esernyőm mögé rejtőzni. persze csak amíg ki nem vette a kezemből..
-ah ne bújkálj, tudod nekem vicces nézni azt a beszari fejedet amikor hozzád beszélek! most pedig hozz egy kávét.-szavait a haverjai gúnyos nevetése kísérte, én pedig bolintottam és elindultam a büfébe.
Nemtudok mit tenni hisz félek tőle. Ha nem teszem azt amire kér akkor szépen mondva ki veri belőlem az életet is. Többször is volt már, hogy megvertek emiatt a haverjai..
Ahogy haladtam a büfé felé eléggé eláztam mert ugye elvették az esernyőmet... majd egy fiút pillantottam meg mellettem, aki felénk emelte az esernyőjét. Magas, vékony de izmos.., szőkés haja van, és megkell hagyni gyönyörű karamell barna szemei.
-meg ne ázz itt nekem, a végén még megfázol, nincs esernyőd?-mondta mély hangján én pedig csak megráztam a fejem, és eléggé fura érzés volt, hogy valaki esetleg aggódik miattam..
-mm egyébként Lee Felix vagyok, és te?-Lee Felix...ooh ő az egyik végzős valószínűleg, de hogy nem tudja hogy én ki vagyok amikor kb mindenhol én vagyok a vicc tárgya?!...
-Park Jimin..-olyan beszédes vagyok, nemde?
-ooh az a Jimin?-ez már rosszul kezdődik de nem tudok ellene mit tenni. Már azon is csodálkoztam, hogy az elején nem ismert fel. talán ez még így a jobbik eset.
-igen..-mondtam miközben lehajtottam a fejem.
-nemtudom mi olyan vicces benned, szerintem aranyos vagy, sőt még gyönyörű is.-Miután kimondta ezeket a szavakat ránéztem és azthiszem elvörösödtem,senki sem mondta még nekem ezt. Ezt sem tudtam elhinni, hogy épp nekem mondják de nagyon jól esett.
Éppen válaszoltam volna amikor is valaki megfogta a karom és magához húzott. Így elég nagy lett a távolság köztem és Felix között.
-te meg ki vagy?-ismerős hang..Yoongi. de mit is csinál éppen..?
-am mi bajod van?-kérdezte Felix, mondjuk jogos. én sem értem.
-te vagy a bajom szóval megtennéd, hogy most szépen elsétálsz innen és nem szólsz többet Jiminhez?-mondta Yoongi tipikus gúnyos hangján. Nem értem miért kell így beszélnie vele. Hisz nem is ismeri, ráadásul nem tilthatná meg neki, hogy beszélgessen velem..

Felix felhúzta a szemöldökét majd pedig továbbment.
amm..Yoongi? mi volt ez?..
-na hol a kávém?-mintha mi sem történt volna..én nem értem ezt a fiút..

gyorsan vettem neki egy kávét és a kezébe adtam, majd pedig halványan rámosolyogtam, ami inkább egy gúnyos mosolynak felelt meg. 
-kössz malacka, mehetsz órára.-én bólintottam, de amikor elindultam elgáncsolt és úgy arcra estem, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Onnan tudtam hogy még egyáltalán magamnál  vagyok, mert hallottam Yoongi, és még pár diák gúnyos nevetését.
Kis idő után felálltam és leporoltam magam,mondjuk egy kicsit szédültem is..
majd pedig bementem órára.