Push it to the limit

Harmadik kör-Ups and downs

A holt szezon számomra meglehetősen izgalmas, és fárasztó volt. Sokat kellett edzenem, ugyanakkor nagyon sok kötelező kör volt, amit mint zöldfülű pilóta, meg kellett tennem. Meglehetősen sokat beszélgettem mind chatben, mind élőben Mickkel, a leendő csapattársammal. Olyan volt ő számomra, mint például Robinnak Batman, vagy Pókembernek Tony Stark. Együtt gyakoroltuk a szimulátoron az egyes pályákat, hogy hogyan működik az autó egyes időjárási viszonyokban. Mick sokszor rendezett bulikat, melyekre én is rendre meghívást kaptam. Egy ilyen eseményen találkoztam először Lilyvel. Fiatal lány volt még hozzám képest is, de az első pillanattól kezdve éreztem a mágneses vonzást kettőnk közt. A kisebb-nagyobb kötelező körökre mindig velem jött, jobban bíztam benne, mint bárki másban egész életemben. Neki köszönhetően kezdtem egyre összeszedettebb, egyre felnőttebb pilótává válni. Tudtam, hogy ha ő nem lesz mellettem soha nem leszek képes elérni a céljaimat, túl fontos nekem.
Március elsején jött el az idő a szezon előtti tesztekre. Ekkor ülhettem először a teljesen kész autóban, és gurulhattam ki a pályára. Bahrein fényeiben. Egész jól éreztem az autót, a viszonylag előkelő 10. helyet értem el az első napon. Nem volt különösebb problémám, az autó jól viselkedett, jó munkát végzett a csapatom. A második napom viszont pocsékul indult. Kezdve azzal, hogy elaludtam, mert este annyira fel voltam spanolva, hogy végigbeszélgettem a fél éjszakát Lilyvel. Ide most sajnos nem kísérhetett el, az iskola padjait kellett koptatnia. Aztán kiderült, hogy olajszivárgás van a motornál, ezért vesztettünk majdnem két órát. Mickkel azon törtük a fejünket, hol tudnánk javítani a köridőkön, mert a friss címvédő Nick de Vrieshez képest nagyon sok időt vesztettünk. Leginkább a kanyarokban éreztem lassúnak az autót személy szerint, de mivel én kevésbé voltam tapasztalt, mint a csapattárs, hallgattam Mick véleményére. A legendás Michael Schumacher fia csak nem téved. Szóltam a mérnökömnek, hogy ugyanúgy állítsák be az autóm, mint csapattársamét. Ezt annyira nem helyeselte a szakember, mivel ahány pilóta, annyi vezetési stílus. De beleegyezett. Miután végre beleülhettem az autóba, azonnal éreztem, hogy nem tudom rendesen irányításom alá vonni a gépet. Azonnal jeleztem, hogy valami nem oké. Az autó feneke rendkívül alulkormányzott volt, és nekem ez annyira nem jön be, kicsit lazább ennél a vezetési stílusom. Amíg Micket néztem a paddockban, szembetűnőbb is volt, hogy sokkal agresszívabban vezet, mint én. Ezért nem ment nekem úgy az ő beállításaival. A saját stílusom nem olyan kemény, gondolhattam volna,nincs két egyforma pilóta. Átállíttattam az autót az én képemre és mindjárt jobban is ment a dolog. Végül az élmezőnyben, a 6. pozícióban fejeztem be a tesztet. Örültem a helyezésnek és annak is, hogy ennek is vége, újra tölthetek egy kis időt a szeretteimmel
Szépen lassan eljött a szezon első hétvégéje. 2019 március 20.-a. Nagyon fontos volt, hogy minél jobban teljesítsek, hiszen közel sem mindegy, milyen gyorsan szerzem meg a szükséges licencpontokat, illetve, hogy milyen gyorsan lesz alkalmam eljutni a Forma 1-be. Az első szabadedzésen minden tökéletesen ment, egész jól mentem, a 8. helyen fejeztem be az edzést. Minden programot jól tudtam teljesíteni amit a csapat kért tőlem. Elégedetten szálltam ki az autóból, és meg is beszéltem mindent a mérnökömmel. Jó volt látni, hogy ahhoz képest, hogy ez az első éles napom a Prema Powerteamnél, hoztam Mick szintjét, sőt át is léptem. Matsushitával szinte századra ugyanolyan időt teljesítettünk, és ő az egyik nagy esélyese a szezonnak.
Kaptam 2 óra teljes szünetet. Végre egy kis idő sajtó nélkül, a számomra legfontosabbal. Nagyon jól esett, hogy valakivel végre őszintén beszélhettem. Ugyanis az autóban nem éreztem annyira jól magam, mint azt az eredmény mutatja. Tudom, hogy nem a 8. helyre szerződtettek, és ez a szezon nagyon fontos a karrieremben. Mivel szerelmem szenzációs emberismerő, pontosan tudja mit mondjon nekem ilyenkor. Rendbe szedte a fejem végre, és az időmérőre már teljes fókuszban voltam és tudtam hol tudok nyerni. A Q1-re csak közepes gumival akartam kimenni, hogy ne pazaroljak a lágyakból, éreztem magam annyira magabiztosnak, hogy így is tovább jussak. A köröm nem lett tökéletes, de a 11. helyen intettek le a szakasz végén. Elégedett voltam. Megspóroltam egy lágyat. A Q2-ben már de Vries nyakán voltam, csupán egy tizeddel elmaradva a holland címvédő idejétől. A Q3-ra megértettük egymást az autóval teljesen, mintha egyé nőttünk volna. Veszedelmes tempóval vettem be a kanyarokat a Bahrein-i naplementében. Jobbos balos és még egy jobbos. Lila első szektor, jobb vagyok két tized másodperccel mint bárki a pályán. Rövid egyenes, mély féktáv,fontos kigyorsítás. Átszelem a pálya legjobb részét is, jön a hosszú egyenes, aktiválom a DRS-t. Ezt követi az újabb balos-jobbos, majd még egy balos, egy újabb hosszú egyenes, 90 fokos kanyar és máris a célegyenes.
-David... Azta fiú. Zseniális kör. Nem rossz egy újonctól. Szép munka. Az első vagy!- tudatta velem a hírt a csapatom.
-Ezaaaz! Köszönöm srácok! Ti vagytok a legjobbak!
Zseniális érzés volt. Felejthetetlen élmény és alig vártam már a holnapi versenyt, mert tudtam, Nyck nem az az ellenfél aki annyiban hagyja ezt. De most egyelőre örülök a teljesítményemnek és ezt elmondtam az interjúmban is.
A versenyek reggelén kicsit izgultam. Mi van ha hibázok? Egy ilyen időmérő után nem lehet, hogy ne nyerjek. Ezen pörgött az agyam egészen addig amíg fel nem húztam a sisakom. Akkor aztán mindent kiürítettem a fejemből, és egyetlen gondolat maradt a fejemben. Meg tudom nyerni. A felvezető kör alatt kitisztult a fejem és mire kialudtak a lámpák maximálisan a céljaimra koncentráltam.
A rajtot nem a legjobban kaptam el, Nyck azonnal mellém került, sőt csapattársam is lerajtolt, mi hárman elhúztunk azonban a többiektől. Az első kör után harmadikként szeltem át a célegyenest, de már bújtam is ki Mick szélárnyékából, és egy mély féktáv után átvettem honfitársamtól a második helyet. A középső szektorban azonban visszatámadt, a két piros versenyautó fej-fej mellett fordult a harmadik szektorra. Egyikünk sem akart engedni, hiába voltam vert helyzetben. A célegyenesre forduló kanyarban azonban elszállt az autóm, elfogyott a tapadás, és nemhogy második nem voltam, visszaestem a hatodik pozícióig, átkoztam Micket az esetért, és elkezdtem kőkeményen nyomni. Az igazi verseny még csak most kezdődik.