Push it to the limit

Második kör- Bajnoki cím

-Sok sikert George! -Kiáltottam oda a rajtrács második helyén álló riválisnak.- Győzzön ma a jobbik!

-Akkor készülj a vereségre David!- kacsintott rám majd felhúzta egyedi festésű sisakját, majd beült a Mercedes motoros autójába.

Őt a Mercedes pilóta akadémiája karolta fel, míg engem a Ferrari. Innentől kezdve már tényleg csak elszórtan beszélgettünk, mert mindkettőnk máshol fejlődött, más keretek közt jutottunk el a profi karrier kapujába. Ez a verseny nagyon fontos volt. Mindketten a Formula 2-be jutásért harcoltunk, hiszen ez a következő lépcső a formaautók királykategóriája, a Forma 1 felé.

Felvettem a sisakomat, majd beültem az autómba. Erősen elkezdtem koncentrálni. Egy pillanat alatt eggyé váltam az autóval és már teljesen összeszedtem magam fejben, mire a lámpa kialudt és a verseny kezdetét vette. A szezonzáró, amely nagyon fontos volt mindkettőnk számára.

Mivel a pole-pozíció az enyém volt, higgadtan magam mögött tartottam ellenfelem, majd elfordultunk az első kanyarba. A nyújtott jobbos-balos, majd egy újabb jobbos kanyar után még mindig én voltam az élen. George kicsit visszacsúszott, mögöttem Gerhard Müller autózott. Gerhard is egy nagyon jó pilóta, vele a szezon elején találkoztam először. Ő az előző versenyen nem tudott pontot szerezni, mert a fékjei nem működtek rendesen, így a csapata kihívta őt a boxutcába, a verseny pedig véget ért számára, ezzel pedig a pontversenyben akkora hátrányba került, hogy a Maxszal folytatott csatánkba már nem tudott beleszólni. Most viszont Gerhard is agresszívabb volt, hiszen már a harmadik helynél sem jobb, sem rosszabb helyen nem végezhetett. Megpróbáltam kihasználni a Hockenheimi aszfaltcsíkon a Ferrari motor erejét, így a hosszú egyenesben messze elhúztam üldözőmtől, hiába próbált még alám fordulni az előző kanyarban. A visszafordítóban az egyenes végén viszont elfékeztem az ívet, és az előnyöm másodpercek alatt odalett. Védekezni kényszerültem. De Gerhard okosan kivárt addig, míg aktiválhatta a DRS-t és csak akkor kezdett el tényleg komolyan támadni. A hosszú egyenesben, amely a pálya legjobb előzési pontja, szépen kihelyezkedett a pálya külső szélére, hogy ha esetleg hibáznék, szépen alám fordulhasson. Nem adtam meg neki ezt a szívességet mégegyszer, szépen gyorsítottam ki és indultam meg a pálya kicsit technikásabb, és izgalmasabb második szektora felé. Ez a macska-egér játék egészen a tizedik körig ment, amikor elkezdtek fogyni a lágy keverékű gumijaim.

-Srácok, a jobb elsőnek annyi! Hozzatok ki amint lehet, nem bírom sokáig!-panaszkodtam mérnökömnek.

-Oké David, nézzük az opciókat, de mivel Gerhard nagyon a fenekedben van nyomnod kell. Nyomd amíg tudod!

-Vettem!- szálltam ki ezzel egy időre a vonalból.

Szenvedtem ugyan a gumikon, de megnyomtam az utolsó köreimet, és Gerhard nagyon lemaradt. El volt foglalva azzal, hogy George felzárkózott rá, hisz honfitársamnak nagyon fontos lett volna a győzelem. George ugyancsak a hosszú egyenesnél próbálkozott megelőzni ellenfelét, pont úgy mint ahogy Gerhard tette ezt ellenem. De a fiatal német pilóta ráhúzta a kormányt a britre, és mindketten a falban végezték. Én csak azt láttam hogy behívták a biztonsági autót, és azonnal kimentem a boxba, nem tudtam mi történt. A fiúk vártak a friss abroncsokkal, de senki nem tájékoztatott arról, hogy George lett volna az, aki kiesett. Nekem innentől elég volt az, ha célba érek, és márcsak kemény 10 kört kellett még kibírnom. Felkerültek a friss közepes gumik, én pedig mit sem sejtve rongyoltam ki a pályára. Mentem szépen a biztonsági autó mögött, aztán láttam, hogy épp Gerhard autóját emelik ki daruval. Megkérdeztem a mérnököm, hogy mégis mi történt.

-Nyugalom, Gerhard és George összementek, ezért mindkettejük versenye véget ért. Hozd haza az autót, és bajnok vagy!

-Vettem, értettem.

Teljes nyugalommal besoroltam a biztonsági autó mögé és onnantól fogva senkitől zavartatva bevezettem az autót a célba, és világbajnok lettem a Forma 3-ban.

A versenyt követő órákban nagyon nagy volt az öröm, ott volt a családom, a csapatom, és végre vége lett a hosszú és nagyon küzdelmes szezonnak. Pár héttel később kaptam egy levelet. A Forma 2-ben szereplő Prema Racing vezetőjétől, Angelo Rosintól érkezett, amiben arra kért, hogy látogassak el hozzájuk, nézzem meg a csapatukat. A Forma 2 záró, Abu Dhabiban rendezett hétvégéjét a széria egyik nagy üdvöskéjének, Mick Schumachernek a garázsában figyeltem, és nagyon szimpatikusnak találtam a légkört. Sokat beszélgettem Mickkel az események közti kisebb-nagyobb szünetekben, szívtam magamba a tudást, hiszen valahogy éreztem, hogy hamarosan már én is ide fogok tartozni. Ahogy lezárult a Forma 2-es idény, a csapat bejelentette a médiának is amit én már azon a hétvégén tudtam: a 2020-as idényt a Prema Racing-nél töltöm.