Az új kezdet

part.10

Mihejt észbe kaptam lépteket hallottam. Tudtam hogy rögtönel kell tünjek onnan. Gyorsan körbepásztáztam a szobát, majd megpillantottam egy szellözöt. Ügyesen felmásztam majd egyenesen a szellözöbe. Majd egy ember jött be aki szörnyedt arcal távozott hogy hivja a rendöröket. Ahogy tudtam visszamentem a helyemre mint ha mi se történt volna. Percekkel késöbb William jött be és tartott valamit a kezében. De csak folytattam a színlelést. Majd amikor elment abbba hagytam. Lassan elsomfordáltam amikor a többiekbe botlottam. Mind egytöl egyig elförmedt és utálkozó arcal néztek rám. Majd az egyik megszólalt:
-Szóval nem esett az alma messze a fájától.
-Ugyan olyan undorító mocskos gyilkos vagy mint az apád.
-Bár soha ne születettek volna meg!
Majd megfogták az álkapcsom és letépték a helyéröl.
Miután végeztek otthagytak. Egyedül, magányosan. Ujra megismétlödöt minden. A saját butaságom áldozata lettem. Majd lehunytam a szemeimet. A következö pillanatban a helyemen voltam...ujra.
-Mégis mit képzelsz hogy ilyen messze mész a helyedtöl?!
- És ha meglát valaki?!
-S s sajnálom é én nem akartam.
-Na ez a baj a kölykökkel.
Mondta miközbe a fejét fogta.
Én persze elszégyeltem magam, de William mosolyogni majd kuncogni kezdett:
-Tudod, igazán mérges vagyok , és simán bezúzathatnálak, de nem teszem. Nem teszem mert büszke vagyok a kis délelötti munkádért. azzal megpaskolta a pofám és kikapcsoltam.