Szitakötő

1.

                        "A kapcsolatuknak sosem volt mélysége vagy magassága, egyszerűen adott volt a                                 közös irányvonal, a vízszint feletti haladás az élet koordinátarendszerében."                                          ~ Papp Csilla: Minden életemben szerettelek

Egyszer egy nyári napon lett elegem mindenből és döntöttem úgy, hogy rá írok egy dél-koreai levelező barátnőmre, hogy esetleg tud valahol egy szállást, mire ő rá vágta, hogy naná. Pont elköltözött otthonról és lakótársat keres. Én kaptam a lehetőségen és csomagoltam is, szerencsére volt pénzem, így hát szépen mindent kiterveltem. Megvártam míg a szüleim el mennek belvárosi lakó házunkból és elkezdtem pakolni minden fontosat, ruhákat, kedven párnámat, tisztálkodó szereket és a kedvenc könyvemet, másra nem igazán volt szükségem. Már a hálószobám ajtajában álltam indulásra készen, amikor vissza fordultam belevésni pici szobámat az emlékeimbe, mert én biztos, hogy nem jövök ide többet vissza. A komódomra vetettem egy pillantást és az ott fekvő fotó albumomat néztem, majd gyorsan megfogtam és indultam is. Természetesen hagytam üzenetet a szüleimnek, hogy nagyon ne aggódjanak. Azonban amikor le értem a lifttel meghallottam a szüleim hangját, ezért villám gyorsan elbújtam. 

 - Szerinted Honey kifog békülni Sam-el?- kérdezte anya.

 - Fogalmam sincs.  - Apát nem igazán érdekelte a szerelmi életem, amit egyáltalán nem bánok. Beszálltak a liftbe és amint becsukódott az ajtaja én már szedtem a lábaimat, amire mindig azt mondták hosszúak, de kicsiket lépek, ezért mindig le vagyok maradva. Gyorsan fogtam egy taxit és elindultam 20 évesen a saját életemet élni.

- Hova lesz kislány?- kérdezte a söfőr.

- A reptére legyen szíves-mondtam vissza nézve a régi otthonomra.  Első repülő utam félelmetes és izgalmas volt, nem azért volt félelmetes mert bármi baj történt volna, csak még ezelőtt soha nem repültem. Amikor megérkeztem Koreába a reptéren már várt rám Kim Songhe a koreai barátnőm.

 - Szia csajszi! - futott felém és szorosan megölelt. 

 -Szia! - mondtam boldogan. Szerencsére megtanított koreaiul úgyhogy egész jól beszélem a nyelvet. Nem volt hajlandó velem angolul beszélni amíg meg nem értettem mit is akar mondani nekem. Így hát jól megtanultam kommunikálni a nyelvén, amiből az lett, hogy egyfolytában koreaiul beszéltünk és ezért nagyon hálás vagyok neki. 

 - Alig vártam Honey, hogy ide érjél. Egyedül unalmas. - Haja válláig ér és világos barna , picivel alacsonyabb nálam és tekintete kedvességet sugall. Arca kellemes, kerekded, orra hosszú, ő olyan aranyosan szép. Gyorsan fogott egy taxit és már mentünk is Szöulba. A belváros, Szöul központja fényekkel teli, tele van nyüzsgéssel, de mi egy kicsit a belvárostól arrébb vettük az irányt, mivel Songhe ott tálat egy lakást. 

 - Remélem tetszeni fog a kis lakás. Mindkettőnknek külön szobája van elválasztva, a konyha, nappali rész és fürdőszoba közös. Nem nagy, ne éld bele magad, de kettőnknek megfelelő- mondta mosolyogva. 

 - Nekem nem gond, én annak is örülök, hogy van szállásom és hogy van egy ilyen jó barátom. 

 - Ennek örülök és én is boldog vagyok, hogy a barátom vagy Honey. Ja amúgy holnap találkozom van két régi középiskolás fiú barátommal. Van kedved eljönni?- kérdezte lelkesen.

 - Hát nem tudom, nem akarok zavarni - mondtam. 

 - Dehogy zavarnál! Legalább nem én lennék az egyetlen lány- mosolygott tovább. 

- Legyen - rántottam egyet a vállamon. Amikor megérkeztünk a kis lakásunkba, kiderült, hogy azért picit tágas és nagyon tetszett, még külön volt kis kert is. A szobám egy kisebb francia ágyból, szekrényből és két polcból állt. Már ki is gondoltam, hogy ha találok munkát veszek egy szép íróasztalt. A konyha is aranyos volt, ahogyan az előszoba is jól nézett ki. 

 - Songhe én imádom az otthonunkat! - ültem le mellé a kanapéra. A falak fehérek, van pár növény amit Songhe már hozott, de úgy érzem lesz még itt több is, mivel én nagyon szeretem a növényeket is úgy tűnik új lakótársam is azonos ebben. A falon még nincsenek képek. A kanapé nem messze az ajtótól van előtte pedig egy kis tv. A televízió bal oldalán van Songhe szobája, mellette pedig az enyém, a tv jobb oldalán pedig már a konyha van. 

 - Én is, nagyon imádom. - terült el a krém színű kanapén. 

 - Pici és aranyos. - Bólogatott a lány, egyetértve. Ettünk,lefürödtünk és aztán elmentünk aludni, ami jól esett mert az utazás kimerített.