Szitakötő

3.

„Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."~ Csillagainkban a hiba

Eltelt két hét mióta eljöttem és megismertem a barátaimat. Azóta találtunk nekem egy kávézót, ahol azonnal kezdhettem is. A munkatársaim kedvesek és nagyon jó kis csapat. Yongha-val kapcsolatban pedig annyi, hogy kezdek bele szeretni. Sokat találkoztunk és jobban megismerhettem, mint kiderült tényleg nem volt még senkivel, ami engem nem igazán zavar. Belső tulajdonságai is egész jók. Kedves, vicces, vidám, megértő, makacs és tényleg felénk mert még mindig nem lépett semmit. Nagyon úgy tűnik, hogy nekem kell. Haza felé kísért este, amikor végeztem a munkával, mert eljött értem, mondván csak arra járt. Egymás mellett sétáltunk mikor karja hozzá ért az enyémhez és már ettől a pici érintéstől kirázott a hideg, plusz olyan volt mintha lángolnék.

 - Honey?- szólított meg. 

 - Yongha? - karoltam bele. 

- Te...csak akkor egy sráccal voltál? - kérdezte. Én pedig meglepődtem a kérdésén. 

 - Igeen- feleltem neki. Ő csak bólintott egyet. Már a kapu előtt álltunk amikor feltettem egy kérdést. 

 - Van kedved bejönni? - Tudtam mit fog mondani. 

- Nem, fáradt vagy és Songhe is biztos alszik- mondta komoly arccal. 

- Rendben. - Indultam be, de nem bírtam ki így vissza fordultam és megragadtam az arcát két kezemmel és szájon csókoltam. Ajkai puhák voltak és csak a száját tudtam nézni, de azt szeretném ha ő csókolna meg úgy igazán először. Beharaptam a számat és belenéztem a szemeibe. 

- Jó éjszakát Yongha! Remélem velem álmodsz- kacsintottam rá. Becsuktam a nagy barna kaput és nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. Amilyen fejet vágott nagyon édes volt. Még egy picit kint álltam aztán befutottam a lakásba. 

- Szia Songhe! - kiabáltam drága barátnőmnek, mire felnézett a filmből amit éppen nézett.

 - Szia... - vissza fordult, de amikor kapcsolt, hogy túlságosan vidám vagyok megállította a filmet és rám nézett. 

 - Honey? - mosolygott. 

- Nem bírtam, szájon csókoltam és nagyon meglepődött, amin csak jót tudok kacagni. Olyan cuki volt az érthetetlen fejével. - ugráltam, mint egy tizenöt éves lány. 

- Reméltem ő fog először lépni, de ennek is örülök. 

- Én nagyon boldog, de megyek aludni, nagyon fáradt vagyok- ásítottam.

 - Előbb amikor ugráltál nem tűntél annak- kacagott. Én pedig kinyújtottam a nyelvem és indultam is zuhanyozni. Nem kellett kényszeríteni az alvásra, hamar álomba tudtam zuhanni. Reggel telefon csörgésre ébredtem és dünnyögve vettem fel a készüléket.- Mi az?- hangom rekedtes volt és álmos. 

- Én vagyok Yongha. Mindjárt ott vagyok nálatok és elszeretnélek vinni valahova- mondta azon a szép kellemes hangján. Aztán kapcsoltam mit is mondott. 

 - Mindjárt itt vagy?- ültem fel az ágyban. 

 - Igen Honey- felelte. Gyorsan letettem és fogtam a fehérneműs fiókokat és elkezdtem válogatni, majd esze veszettül rohantam a fürdőbe. 

 - Hova sietsz? - kérdezte Songhe. 

- Yongha most hívott, mindjárt itt van! Hívd be vagy nem tudom. - Igyekeztem gyorsan elvégezni a reggeli teendőket, majd felvettem a fehérneműimet és kiléptem a fürdőből, de meg is bántam, mert ruha nem volt rajtam mivel azokat kint hagytam és természetesen Yoo Yongha ott állt a nappaliban. Nézett, én is néztem őt, majd Songhe nevetett.