1 héttel ezelőtt
'Ezen apa hány éves volt?'
'Nagyjából egyidős veled. Látod mennyire hasonlítatok?' mutogatott a képre nagyapa.
'Dehogy, én sokkal jobb képű vagyok.' vigyorogtam.
'Azt azért meg kell hagyni, hogy az apád igen csak jóvágású volt meg hát nagy szoknyabolond.' fonta keresztbe a karját nagyi. 'Jut eszembe drágám! Mikor mutatod be nekünk is a kis barátnődet?'
'Majd sort kerítünk rá.' próbáltam valami diplomatikus választ adni. Tudom, hogy az lenne az első, hogy halálra kérdezgessék Maya-t, szóval ezt inkább halogatom még egy ideig. Közben nagyapa egy újabb képet vett elő.
'Nézd! Ez én vagyok.13 évesen.' mosolygott.
'És ő ki?' kérdeztem miközben a fotón egy emberre mutattam aki egy puskát tartott a kezében.
'Ő az édesapám.'
'Hasonlítotok, de Te olyan ijedtnek tűnsz ezen a képen.'
'Tudod, ez akkor készült mikor először vitt el vadászatra egy közeli erdőbe. Az volt életem egyik legfurcsább napja.' Nagyot sóhajtott és láttam a szemében, hogy vissza emlékezett. A tekintetében viszont nem boldogságot, hanem zavartságot láttam. 'És a leghátborzongatóbb.'
'Mi történt?' vontam fel a szemöldököm.
'A vadászat közben lemaradtam apáméktól, keresni kezdtem őket, de egy nagyon ijesztő helyen lyukadtam ki. Valami katonai támaszpont lehetett vagy tudom is én. Tisztán emlékszem, hogy néhány katona torzszülött embereket cipelt be egy erődszerű épéítménybe. De hamar észre vettek és üvöltözve el is küldtek. Ez egy olyan hely lehetett amit nem akartak, hogy megtaláljanak. Később nagyon érdekelni kezdett a dolog és jobban utána néztem, állítólag akkoriban előszeretettel kísérleteztek hadifoglyokon. És mindez a Második Világháború miatt.' nagyapa szinte egy levegővel hadarta el.
'A Második Világháború miatt?' kérdeztem vissza.
'Igen, és képz'
'Ugyan már Keith! Ne traktáld Luke-ot ilyen butaságokkal!' szólt közbe nagyi. A tekintetem hirtelen rá szegeződőt és meg rázta a fejét. Elvette a képeket, majd vissza helyezte a dobozba. Érdekelni kezdett a dolog, hiszen pont kapóra jönne a Második Világháborús kiselőadáshoz a félévi kegyelem kettes reményében . Na igen.. A történelem nem az erősségem. Mr. Butler viszont egész jóindulatú volt, mert mengedte, hogy Mikey Calum és én egy kiselőadással javíthassunk és annyi volt a feltétel, hogy ütős anyagot hozzunk össze. Viszont három dolgot így is megtanultam. Az egyik az, hogy Mr. Butler nem seggfej, mint ahogy azt sokan állítják, a másik, hogy a következő félévben jobban járok, ha nem ülök Michaelék közelében, a harmadik pedig, hogy a franciasalátának nincs köze a franciákhoz.
'Luke édesem, kész van az ebéd, gyere mielőtt kihűl.' Bólintottam és őt követve mentem ki az asztalhoz.
'Nagyapa hol történt ez a... Fura dolog?' ültem le az asztalhoz.
' A Crow erdő közelében. Talán annak nyugati széle fele, egy régen kiszáradt folyam helyén.'
'Ne foglalkozz az ilyen sületletségekkel drágám, a nagyapád azt sem tudja miket beszél!' csendesen kanalazni kezdtem a levest és ránéztem nagyapára aki egy szúrós pillantást lövellt felé. Nem is foglalkozva vele tovább bombáztam a kérdésekkel.
'Milyenek voltak azok a torzszülöttek?' Közben a nagyi ciccegett, tudta, hogy nem akadok le nagyapáról amíg el nem mondja.
'Nem emlékszem már rá, több mint 60 éve történt.' sóhajtotta. A tipikus nőuralom hatása.
'Oké, értem. Nem kérdezek többet.' emeltem fel védekezően a kezem. Az ebéd további része abból állt, hogy nagyi kibeszélte a szomszédokat. Érdekfeszítő volt hallgatni, hogy Mr. Freeset nyugdíjazták. Elővettem a telefonom és küldtem Calnak és Michaelnek egy üzenetet.
Luke Skywalker: Holnap 10re gyertek abba a Macca'sbe ahol Ash dolgozik.
Mr. Clifford: AZ MÉG HAJNALNAK SZÁMÍT!!!
Calum H : Várj... Ashton dolgozik?!
Néha azt érzem, hogy egy zsák krumpli jobban hasznára válik az emberiségnek mint ezek ketten.
YOU ARE READING
The Fort - by Quicksilver07 & Pepperstop
FanfictionCsak szórakozásnak indult, de rémálomként folytatódott. Amikor a brutalítás fokozódik és amikor tudod, hogy közel az a bizonyos utolsó pillanat, Te mit tennél meg azért, hogy életben maradj? FIGYELEM: ez nem egy love sztori! A történet néhol hasonlí...