𝙰 𝚓é𝚐 𝚜𝚣í𝚟𝚎𝚍 (𝚃𝚘𝚍𝚘𝚛𝚘𝚔𝚒 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚘)

🔥 𝐕𝐈.𝐏𝐚𝐫𝐭 🧊

A fejem fájlalva kezdtem nyitogatni a szemem. Az első dolog, amit megláttam, Recovery Girl arca volt. Gyorsan visszacsuktam a szemeim és a halántékomhoz nyúlva elfordultam, miközben az ajkaim egy vonalba préselődtek.

-Jól vagy? Meg sem tudtalak vizsgálni, olyan hamar magadhoz tértél. Pedig egész szét kis seb lett a homlokodon – hajolt távolabb.

-Jól vagyok, csak a szívbajt hozta rám - motyogtam, majd a homlokomra tekintettem, ahol éppen akkor fekdte be az erőm a sebet és húzta össze, mintha soha nem került volna rám.

-Próbáltam volna segíteni, de ahogy látom magad is elboldogulsz.

-Igen. Magamon tudom gyógyításra is használni. Másokon sajnos nem. Bár, inkább a képességem gyógyít engem, mintsem én magam.

-Lehet gyakorlás kérdése - mosolygott.

-Meglehet, de már nem számít. Köszönöm a segítségét, de most mennem kell órára. További szép napot.

-Nektek is – intett. A folyosón jutott el a tudatomig, hogy az idős nő többes számban köszönt el tőlünk.

-Mit tettél, amíg ki voltam ütve? - morogtam, miközben ügyeltem arra, hogy a folyosón lévő diákok ne hallják meg és ne nézzenek őrültnek.

"Én aztán semmit."

Az osztályterembe mentem a cuccaimért. Egyedül Fran volt a teremben. A helyén ülve telefonozott. 

-Hát mégis jól vagy - nézett rám a telefonjából. -Ne haragudj, hogy ekkorát ütöttem, de láttam, ahogy a szemeid kezdenek feketére színeződni és az ujjaid is olyanok voltak.

-Semmi baj. Jól tetted és elvégre én kértem. Miért nem mentél haza?

-Meg akartam várni, amíg felkelsz. Seb és a többiek üzenik, hogy feltétlenül írj nekik, amint tudsz és hogy ne haragudj, de sietniük kellett haza különböző okokból, amiket igazából nem tartottam annyira érdekesnek, hogy megjegyezzem.

-Azt hiszem ez jobb is így.

-Megyünk haza? - tartotta felém a táskám, amit elvettem tőle és a hátamra kapva bólogattam.

Az úton rá kellett döbbennem, hogy Fran fele annyira sem idegesítő, mint Seb. Persze nem volt gond a másik fiúval sem, csak sokat beszélt, ami valjuk be, rá fér az antiszociális énemre, de van, hogy csendben el akarok lenni egyedül, de Seb duruzsol. Nos, kettőnk közül még így is Fran a beszédesebb, de hála istennek ő tudja mikor nem akarok párbeszédet folytatni.

-Holnap kezdődik a magán órád Aizawa tanárúrral. Ne felejtsd el! - szólt rám, mikor a házam elé értünk. -Reggel jövök.

-Rendben. Köszi.

A fiú rám mosolygott, majd bedugta a fülhallgatóját és folytatta az útját. Előkerestem a kulcsomat, majd beérve a házba ledobáltam magamról a táskát és a pulóvert, levettem a cipőt és a konyhába masíroztam valami ehető dolog után kutatva. Kisvártatva úgy döntöttem, hogy inkább magamnak dobok össze valamit, miközben felhívtam anyukámat, hogy beszélgessünk kicsit.

-Na és mesélj, milyen eddig a suli?

-Elmegy. A tanárok próbálnak megkímélni az erőm miatt. Ó, jut eszembe. Nem is említetted, hogy ismeritek egymást Aizawa tanárúrral.

-Nos igen. A híres Aizawa Shota.

-Pontosan. Eraserhead.

-Uram atyám. Évek óta nem hallottam ezt a nevet - nevetett fel anya, mire nekem felszaladt a szemöldököm szinte a homlokom közepére.