-Örvendek. Mi vagyunk a Gonoszok Ligája. Talán merész dolog volt tőlünk, de meghívtuk magunkat a hősök otthonába, a U.A középiskolába, hogy All Might, a Béke Szimbóluma kilehelje végre a lelkét.
-Csak itt bukkantak fel, vagy az egész iskolában ott vannak? Bárhogy legyen is, ha az érzékelők nem kapcsoltak be, bizonyára valamelyikük képességével iktatták ki a rendszert. Messze vagyunk az iskola épületétől és előre tudtak az érkezésünkről. Megfontolt szándékkal és jól átgondolt tervvel érkeztek - gondolkodott hangosan, de észszerűen Todoroki.
-Tizenhármas, kezdd el a kiürítést! Lépj kapcsolatba az iskolával! Megkerülték az érzékelőket, úgyhogy lehet zavarják a jeleket is. Kaminari, létesíts kapcsolatot a képességeddel! - utasította az osztáylfőnök.
-És Ön? Egyedül akar harcolni ellenük? Ilyen sok gonosztevőnél mindegy, hány képességet semlegesít.
-Ha csak ennyit tudnék nem lennék profi hős! Rád bízom őket, Tizenhármas.
Ezzel elrugaszkodott és a Liga közé vetette magát. A rátámadó gonoszok erejét hatástalanította és a köteleivel rögtön elkapta őket. Sorba iktatta ki mindet, vágta földhöz a gonoszokat és ha muszáj volt, még a közelharcban is jól szerepelt.
Az osztály egy emberként indult meg a kijárat felé. Egyedül én és Midoriya álltunk ugyanott és a tanárurat néztük. Ő elámulva az osztályfőnök képessége miatt, én pedig amiatt, mert nem szívesen hagytam volna magára ennyi gonosztevővel szemben.
-Nem most kell elemezgetni! Meneküljünk biztonságos helyre! - kiáltott nekünk Iida, így kénytelenek voltunk a többiek után indulni.
Amire viszont nem számítottunk, hogy az útunkat fogják állni a kijárat előtt. A féreglyuk, amin keresztül érkeztek, az egyik gonosztevő képessége és ő volt az is, aki feltartott minket.
-Értesüléseink szerint All Mightnak is itt kellett volna lennie, de úgy tűnik, változás történt.
Tizenhármas próbált megóvni minket. Mielőtt bármit tehetett volna Baguko és Kirishima egyszerre ugrottak neki a férfinak.
-Azt hitted, nem fogunk elintézni, mielőtt bármit tehetnél? - kérdezte támadóállásba állva Kirishma.
-Ez majdnem közel volt. Igen, bár még csak tanultok, tehetségesek és rátermettek vagytok.
Mind beláttuk, mikor a lila köd újra összeált a testének, hogy az erejük haszontalan elenne.
-Az a dolgom, hogy szétválasszalak és a társaim elé vesselek mindannyiótokat.
Sötét lila színű csápok törtek elő a testéből és beterített minket, egytől-egyig. Nehezen próbáltam megkapaszkodni, hogy az erejének az örvénye ne sodorjon arrébb. Egy korlátot sikerült elkapnom és megkapaszkodnom benne, de a többiek nem jártak szerencsével, az osztály nagy részét különféle zónákba dobált szét a portál. Páran maradtunk csak ugyan ott Tizenhármassal.
-Osztályelnök! Van egy feladatod. Szaladj el az iskolához és tájékoztasd a tanári kart! Nem működik a riasztó és a telefonokat is lekapcsolták. Még a rádió jeleket is blokkolják. Sajnos Eraiserhead sem tudja a végtelenségig semlegesíteni a képtelenségeiket. Bizonyára egyikük blokkolja a kommunikációs csatornáinkat és azonnal elrejtőzött előlünk. Valószínűleg tovább tartana a nyomára bukkannunk, mint amilyen gyorsan futsz - szólt Iidának Tizenhármas.
-De szégyellném magam osztályelnökként, ha hátra hagynék mindenkit.
-Használd a képességedet, hogy megments másokat!
Tizenhármas szavai nagy nyomást helyetek rám is. Az ökölbe szorított kezeimre tekintettem. Az ujjaim eleje feketébe burkolva jelezte, hogy Oscuro készen áll a harcra, ha kell. Összeszorított fogammal nyomtam el magamban még jobban az erőmet, hiszen bármennyire is segíteni akartam, megfogadtam, hogy nem az erőmmel fogom azt tenni.
Tizenhármas próbálta elszívni az erejével az előttünk lévő gonosztevőt, viszont még az ő Fekete Lyuk képessége sem volt elég.
-A Fekete Lyuk mindent és mindenkit beszippant és elporlaszt. Ezt nevezem lenyűgöző képességnek. Csakhogy, Tizenhármas, te katasztrófaelhárításra szakosodtál. Ennek megfelelően nem vagy felkészülve a harcra.
Egy portál nyílt meg Tizenhármas mögött, ami a Fekete Lyukat saját maga ellen irányította és elkezdte őt magába szívni. Saját magát porlasztotta el. Tizenhármas "teste" hátul cafatokra szakadt. Előre bukva adta fel a harcot. Iida ezt látva őrült erővel kezdett rohanni, hogy kijusson és segítséget tudjon hívni. Nehezen, de főleg Uraraka és a többiek segítségével átjutott az ajtón, innentől pedig szabad volt neki az út. Én haszontalannak éreztem magam, így visszasiettem oda, ahol magára hagytuk Aizawa tanárurat. Sejtettem, hogy egyedül nem bír el velük, de a látvány sokkal rosszabb volt, mint amire számítottam. Az osztályfőnök arca teljesen szét volt verve, több helyen is vérzett, törött csontjai is voltak és emellett minden ereje elfogyott.
-A képességed lenyűgöző, ugyanakkor nem sokra mész vele. Főleg ekkora elsöprő erővel szemben – mondta neki egy kék hajú, kezekkel eltakart arcú gonosz. Feltehetőleg ő volt a vezetője a Ligának. Aizawa hátán egy hatalmas madárszerű lény térdepelt és mikor a tanárúr tenni akart valamit, eltörte egy csontját. A lény felemelte Aizawa fejét, majd erősen belevágta a földbe. Elszorult a torkom és hányinger kerülgetett.
A portálos fickó megjelent a kékhajú mellett és tájékoztatta, hogy Iida kijutott. Shigaraki Tomura, mint kiderült a vezetőjük neve azt javasolta, hogy menjenek haza, mivel a profi hősök ellen már nem lesz semmi esélyük.
-Mielőtt hazamegyünk, foltot ejtünk a Béke Szimbólumának méltóságán - fordult hátra, egyenesen Midoriya felé és nekivetődve bevetve az erején a mellette álló Tsuyu arcát éríntette meg. Abban a pillanatban, ahogy Shigaraki elindult feléjük, mint akit puskából lőttek ki, én is rohanni kezdtem feléjük, nem törődve azzal, hogy mit tesznek majd velem. Aizawa hatástalanította Shigaraki erejét, így Tsuyunak semmi baja nem esett szerencsére, de ezért újabb földbe verést kapott. Elvesztettem az összes önkontrollomat, mikor felfogtam, hogy élet-halál játékot játszunk és az osztálytársaim élete a cél, így nem foglalkoztam a korábbi önmagamnak tett ígéreteimmel és szabadon engedtem az erőmet, ami belepte vállig mind a két karomat, majd őrült sebességgel cikázott Shigaraki felé, ám mivel pont egyszerre történt Midoriya csapásával, senkinek nem szúrt szemet. Óriási füstfelhő keletkezett az erőnk miatt, az épület ablakai apró szilánkokra törtek. A füst eloszlott, viszont amit emiatt láttam lesokkolt. Térdre rogytam és kalapáló szívvel a zokogás határainál egyensúlyoztam. A madárszerű lény Shigaraki elé vetette magát és a képességeink rajta hatástalanok voltak.
-Te elég erősnek tűnsz. Azt mondtad "Csapás"? Csak nem All Might tanítványa volnál? - intézte Midoriya felé a szavait Shigaraki. -Mindegy, végzek veled.
A madár lény megragadta Midoriyat, Tsuyu megpróbálta megmenteni, Shigaraki pedig Minetát akarta megtámadni. Az erőmet újra előengedtem, hogy elkapom vele Shigarakit, mikor egy hatalmas robbanás formájában kivágódott az ajtó és mindenki egyszerre lélegzett fel. All Might sietett a megmentésünkre
BINABASA MO ANG
𝙰 𝚓é𝚐 𝚜𝚣í𝚟𝚎𝚍 (𝚃𝚘𝚍𝚘𝚛𝚘𝚔𝚒 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚘)
Fanfiction„ᴀ ᴍúʟᴛ áʀɴʏéᴋᴀɪ üʟᴅöᴢɴᴇᴋ ᴇɴɢᴇᴍ és ᴍɪɴéʟ ɪɴᴋáʙʙ ᴘʀóʙáʟᴏᴋ ᴋüᴢᴅᴇɴɪ és ᴇʟsᴢöᴋɴɪ ᴇʟőʟᴇ, ᴀɴɴáʟ ɪɴᴋáʙʙ ᴋöᴠᴇᴛ ᴇɴɢᴇᴍ." „ᴛᴀʟáɴ ᴋéᴘᴛᴇʟᴇɴ ʟᴇɴɴéᴋ ɪsᴍéᴛ ʜɪɴɴɪ ᴀ sᴢᴀᴠᴀᴋʙᴀɴ, ᴍᴇʟʏᴇᴋ ᴀᴢᴛ ᴍᴏɴᴅᴊáᴋ, ʜᴏɢʏ ᴄsᴀᴋ ᴀ ᴅᴏʟɢᴏᴋ ᴊó ᴏʟᴅᴀʟáᴛ ɴéᴢᴢᴇᴍ." „Éɴ ᴠᴀɢʏᴏᴋ ᴀᴢ ᴇɢʏᴇᴛʟᴇɴ ᴄéʟᴘᴏɴᴛ...