Roleplay //Yizhan ff.//

10. rész

Yibo szemeivel közömbösen követi a lány mozdulatait, majd végül rajtam állapodik meg tekintete.
Kérdőn felé biccentek, mire csak tovább bámul mozdulatlanul.

-Zhan Ge!-szólal meg Xue Fang, mire Yibo szemöldöke kissé összerándul-Kóstold meg ezzel!-tesz tányérom mellé egy szezámmagos szószt

Bólintok, majd úgy teszek, ahogy javasolta.

-Wow! Ez tényleg jó!-falatozom jóízűen

Xue Fang elmosolyodik és halvány pírrel az arcán visszatér saját tányérjához.

Miután megrágom a falatot valaki égető pillantását érzem magamon, de nem kell sokat gondkodnom azon, hogy kitől származik.
Ismét a szemben ülő fiúra nézek.

-Egyél!-formázom meg ajkaimmal a szót némán

Yibo végre hozzáfog a már félig kihűlt reggelijének, én pedig próbálok nem tudomást venni gyerekes viselkedéséről.

-Xiao Zhan, elkísérsz minket reggeli után a gyakorlóhelyre?-kérdezi Xue Fang
-Te már jártál itt, így tudod, hova kell menni, igaz?-szólal meg egy másik lány
-Ahh...azt hiszem. De lehet, hogy most máshol tartják-vakarom tarkóm
-Megkérdezzük a rendezőt, hová kell menni, addig várjatok itt!-pattannak fel mindannyian és Meng Yao asztala felé veszik az irányt

Az asztalnál csak mi hárman maradtunk, a fiúk.

-Zhan, elkíséred őket?-törli meg száját egy papírszalvétába Wen Hao

A kérdésére Yibo is felkapja fejét és kíváncsian pásztáz szemeivel.
Megköszörülöm torkom, majd így szólok;

-Igen. Ti úgyis fürdeni akartatok evés után, szóval csak unatkoznék fent. Körbevezetem őket egy kicsit-rántom meg vállam
-Úgy hiszem...Xue Fang kedvel téged!-suttogja áthajolva az asztal fölött Hao, mire Yibo félrenyeli a szájában tartott falatot és hevesen köhögni kezd-Hé, minden rendben?-ütögeti meg hátát a mellette ülő fiú
-Idd meg!-nyújtok felé egy pohár vizet, de ő elhesegeti kezemet
-Jól vagyok!-dől hátra székén Yibo

Hány éves? Nem tudja, hogyan kell enni? Mint egy nagy gyerek...

-Itt is vagyunk!-érkeznek vissza a lányok
-Azt mondták, az épület előtti betonos részen lesz, ahol tegnap gyülekeztünk ebéd után-ismerteti Xue Fang
-Oda egyedül is eltaláltok, nem?-mondja Yibo hűvösen az asztalra könyökölve, mire sípcsontom rúgom jobb lábammal

Felém kapja tekintetét és kérdőn vonja föl szemöldökét, míg én szúros szemekkel pillantok rá.

-Áhh..igen..-neveti el magát kínosan Xue Fang
-Nem gond!-állok mellé-Elkísérlek. Körbe is vezethetlek titeket, ha szeretnétek!-mosolygok rájuk
-Az nagyszerű lenne! De csak ha nem teher számodra...
-Szívesen teszem! Még van egy szabad óránk!
-Köszönjük!-harsogják egyszerre és a két fiúra sem nézve elindulunk az udvar felé

~Yibo szemszöge~

-Hé!-böki meg vállam Wen Hao-Szerinted lesz valami köztük?-néz távolodó alakjuk felé
-Nem érdekel-válaszolom tömören megmaradt ételem vizslatva
-Szerintem...Xue Fang kedveli Zhant. Lehet, hogy a forgatás végére már egy pár lesznek-nevet a fiú
-Nem Zhan ge esete.
-Nem? Akkor milyen az esete?-fordul felém egész törzsével
-Mint én.
-Naa, de most komolyan!-nevet fel jóízűen
-Menjünk-térek ki a válasz elől és Wen Haot meg sem várva visszaindulok a szobába
-Egyébként Zhan mindig ilyen?-fut utánam
-Milyen?
-Ilyen kedves mindenkivel?
-Igen. Túlságosan is...-szorítom össze állkapcsom, majd lenyomom a szobánk kilincsét

~Xiao Zhan szemszöge~

-Zhan ge! Ez a hely régebben is ilyen volt?-sétál mellettem Xue Fang, miközben kilépünk az ajtón
-Igen. Semmit sem változott, egyedül a növények nőttek meg-emlékszem vissza arra az időre
-Ééés...Wang Yibo?-sandít felém egy másik lány
-Mi van vele?
-Ő változott valamit?-kérdezi
-Nem igazán...bár azon a tréningen még nem ismertük egymást túl jól.
-Mindig ilyen rideg az idegenekkel?
-Ahh...többnyire. Ne aggódjatok, majd feloldódik!-nevetek kínosan remélve, hogy Yibo tényleg megembereli magát

A lányokat körbevezettem ahol csak tudtam és meséltem nekik egy kicsit a 3 évvel ezelőtti élményeimről. Aranyosan voltak, főleg Xue Fang. Nagy érdeklődéssel hallgatta a történeteket és gyakran kérdezett velem vagy a forgatással kapcsolatban.

Éppen a fedett pavilonban ücsörgünk hallgatva a madarak énekét és élvezve a virágok illatának kavalkádját.

"Zzzz"

A telefonom megrezzen zsebemben.
"2 új WeChat üzenet: Yibo"

Megnyitom az appot, majd a fiú képére megyek és megnyitom a beszélgetést.

-Yibo az?-kérdezi telefonomra kukkantva Xue Fang
-Igen. Azt akarja, hogy menjek vissza, de felesleges. Nemsokára kezdődik az óra és idekint jobb, mint egy szobában ücsörögni.
-Nagyon ragaszkodik hozzád gege-simítja kilógó tincsét füle mögé a lány
-Nem mondanám...csak azért ilyen, mert egyedül engem ismer. Hidd el, ha több időt töltesz vele, jobban megnyílik és kedvesebb lesz!-mosolygok rá bíztatóan
-És....veled is lehet több időt tölteni?-harapja be ajkait és a földet pásztázza
-Persze...ha közös jeleneteink vannak, nyugodtan gyere oda beszélgetni-válaszolom és hiszem, hogy így értette, nem pedig Wen Haonak lesz igaza..

Xue Fang egy rendes lány, de még alig ismerem. Ha kedvel engem, azt úgyis észreveszem, hisz az ember megérzi, ha valaki máshogy közeledik felé. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

-Zhan!-hallok meg egy ismerős hangot és az érkező irányába fordulok

Örülök, hogy megment ebből a kínos szituációból, ugyanis nem tudom, mit mondhatnék most az említett lánynak.

-Shen Ye!-állok fel
-Elrabolhatom egy pillanatra?-néz hátra a székeken pihenő lányokra
-Igen!-harsogják egyszerre, így Shen Ye átkarolja vállamat és elindulunk egy kisebb pavilon irányába a tó melletti sövény mögött

A pavilon tartóoszlopait kínai írásjegyek borítják virágmintákkal tarkítva, teteje pedig sötétkék csempéből készült.
Díszek lógnak le a mennyezetről, amiket ha felkapcsolunk úgy égnek, mint az izzók a karácsonyfán. Nagyon hangulatos.

-Hogy érzed magad? Rég dumáltunk-huppan le a két székből az egyikre a menedzserem
-Minden rendben. Majd holnap reggel kérdezd meg, mikor nem bírom felemelni a kezem az izomláztól.
-Mondtam, hogy gyere velem edzeni!-mondja szemrehányóan
-Tudom, tudom! Majd ha elkezdődik a forgatás elmegyek.
-Majd meglátjuk....Na és? Összeismerkedtél már a többiekkel?-vált témát
-A szobatársunkkal, Wen Haoval szoktam beszélni, és ott vannak a lányok is-gondolkozom el
-Mi a helyzet Yiboval? Hogy bírja a sok idegent?
-Yibo...néha az idegeimre megy! Olyan gyerekes. Az egyik percben kedves, gondoskodó és barátságos, a másikban pedig hűvös, rideg és piszkálódó.
-Veled hogy viselkedik?
-Velem..? Velem...általában kedves, de sokszor szívja a vérem.
-Akkor nem változott. 3 éve is egyfolytában egymást szivattátok és verekedtetek. Te jó ég! Ugye itt még nem verekedtetek össze?
-Még nem, de ha így folytatja, lehet nem ér haza épségben!-mondom, mire Shen Ye elneveti magát
-Csak az arcát ne üsd meg! Sokba fog kerülni egy reklámarc megsebesítése!-figyelmeztet, és mostmár mindketten nevetünk

10 perccel később csatlakozunk a már  épület előtt gyülekező tömeghez.
A rendező egy ismeretlen férfivel az oldalán jelenik meg...