Tikk-Takk. Tikk-Takk. Tikk-Takk.Park Jimin idegesen harapdálta tolla végét, ahogy az osztályterembe lévő órát szuggerálta, mintha ezzel sikerülne elérnie hogy az utolsó órájáról hamarabb csöngessenek ki. Sajnos terve csúfos bukással ért véget, minél jobban az órára koncentrált a percek annál kínkeservesebbek lettek, a tanár mondandója pedig annál unalmasabb.
A fiú igazán megengedhette magának hogy így az óra utolsó 10 percében, figyelmét inkább a falon lévő kattogó szerkentyűnek szentelje, hisz eddig több mint fél órán keresztül aktívan igyekezett részt venni az órán, jegyzetelt és figyelt a tanár mondandójára. De péntek délután a tanulók figyelme szelektív lesz, agyukat leköti a hétvégi programok megtervezése, buli ötletek, hogyan találkozzanak a párjukkal és még sorolhatná. Persze az említett fiúnak is voltak tervei a hétvégére, de semmi ilyesfajta. Csak haza akart menni végre kipihenni a hetet, előtte talán még beugrani a kedvenc kávézójába egy forró csokira és egy epres-habos süteményre, de tényleg semmi más egyéb tervei vagy gondolatai nem voltak.
Hirtelen rezzent össze a mennyei hangra, amely jelezni kívánta, hogy végre mehet haza, a tanár még igyekezett befejezni a mondatát, de Jimin már rég a táskájába próbálta elsüllyeszteni ennek az unalmas biológia órának tankönyvét. Végül a tanár is belátta, ideje engednie a diákokat, majd egy gyors elköszönés után végre mindenki a maga ura volt.
Jimin először hagyta el az osztálytermet, lábnyomai visszhangoztak a jelenleg még üres folyosón ahogy meglódult a kijárat felé. Azonban a csendnek hamar vége szakadt, hamarosan a folyosó teljesen megtelt ahogy a diákok pakoltak, rohangáltak, igyekeztek haza felé.
Ahogy kiért a kapun megállt, majd előkereste az Ipadját , megkereste rajta a kedvenc lejátszási listáját, majd a fülhallgatót a fülébe dugta és így indult végre a már említett kávézóba. Odaérve azonban némán felsóhajtott meglátva a kígyózó sort a kiszolgáló pult előtt. Egy pillanatra el is gondolkodott azon hogy kivárja-e a sort, azonban végül úgy döntött, hogy mivel péntek van és így van elég ideje, csak tud várni 10 percet amíg sorra kerül.
Amíg várakozott, tekintetével végig mérte akaratlanul is az embereket. Mivel sokat járt ide, szinte már tudta hogy kik voltak a törzsvendégek. Ahogy tekintete ide-oda vándorolt, észrevett egy nagyon aranyos kislányt, aki épp egy epres turmixot ívott, ám a turmix habja még ott díszelgett a kislány apró kis száján, amire Jimin elmosolyodott. Majd rengeteg ismerős arc, idős házaspár, kedves anyuka. Azonban tekintete hirtelen megakadt egy szempáron, ami egyesen neki szegeződött. Zavarodottan fordult hátra, ellenőrizni, hogy esetleg állnak-e mögötte, azonban egyértelműen ő volt az utolsó. Visszafordulva a férfi felé és észrevette, hogy a férfi még mindig őt bámulja. El kellett ismernie, meglehetősen kellemetlenül érezte magát.
A férfit olyan átlagosnak lehetne leírni, egyáltalán nem volt csúnya, de azért olyan különösen jóképűnek se mondaná. Kissé izmosnak tűnt, és még így is ahogy ott ült jól látható volt hogy meglehetően magas férfiról volt szó. Ha pedig a korát kellene tippelni, határozottan túl volt már a harmincon.
Gondolataiból hirtelen csattant, amikor az említett férfi ajkai elváltak egymástól és mosolyra húzódtak, majd egy búja kacsintást küldött egyenesen felé. Jimin akaratlanul is elvörösödött, majd tekintetét elkapva, igyekezett innentől figyelmen kívül hagyni az idegent, miközben saját magát nyugtatgatta.
Nyugalom, Jimin! Talán csak rosszul láttam és éppen nem egy jóval idősebb férfi próbál meg velem flörtölni. Oh, Édes Istenem...
Még mindig enyhén vörös arccal ellenőrizte le hogy sajnos még mindig három személy áll előtte. Némán sóhajtott miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a furcsa és fojtogató érzést, hogy az idősebb férfi még mindig őt figyeli, ki tudja milyen gondolatokkal.
Jiminnek fogalma sem volt róla hogy ilyen helyzetbe hogy kell eljárni. Nem tudja miért, de mindig vonzotta maga köré a saját nemét. Ami igazából nem zavarta Jimint, hisz egyik barátja, Taehyung utolsó partyján számára is világos volt, hogy egyáltalán nem undorodott, amikor egy vele egyidős fiú hirtelen megcsókolta őt. Viszont azon az egy eseten kívül soha semmi ilyesfajta intimitás nem történt vele, így ezúttal teljesen zavarba volt, hogy mit is kellene tennie.
Úgy belemerült a saját gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy a férfi eltűnt az asztaltól ahol eddig ült. Na látod, a semmiért idegeskedtél. –nyugtatgatta saját magát miközben kiengedett egy reszelős sóhajt, miközben magába saját magát nevette ki hogy lassan az a kis buta képzelete már horror filmhez hasonló történetet talált ki, amelyben ő volt az áldozat a férfi pedig valami pedofil gyilkos.
- Jajj! – nyögött fel halkan, ahogy hátulról egy kisebb lökést érzett és akaratlanul is az előtte álló férfi hátának ütközött.
- Nagyon sajnálom. – kért egyből bocsánatot az előtte állótól illedelmesen, miközben a háta mögé érkező nála fiatalabb fiúnak küldött egy halálos pillantást.
Valahogy az előtte lévő sor, továbbra sem tűnik, úgy mintha haladna, és még mindig hárman voltak előtte. Nem tudja, mit szöszmötöl el a jelenlegi vásárló, de igazán belehúzhatna már.
Végül tekintete megállapodott a férfin maga előtt. Miért nem szólt semmit, amiért neki ütközött az imént?
Szemei alapból futólag ugyan, de végig szaladtak a férfin. Jó kiállású, több mint egy fejjel magasabb, mint ő, vállai igen szélesek, barna haja pedig kissé rendetlenül állt, bár ezt talán pont nem neki kellene megjegyeznie, amikor neki még reggel arra se volt ideje, hogy megfésülködjön.
Az öltöny, amibe a nála szemmel láthatóan szintén idősebb férfi pedig méregdrágának tűnt amiből Jimin automatikusan arra következtetett, hogy a férfi bizonyára jó állással rendelkezik. Talán egy modell? Vett egy mély lélegzetezett, ezzel megérezve a férfi kellemes parfümének illatát. Rögtön felismerte a parfümöt, amelyet már régebben kinézett magának, de Taehyung lebeszélte róla hogy az inkább érettebb férfiaknak való. És mennyire igaza volt...
Annyira bele volt merülve a férfi külsejének kielemzésében hogy észre se vette, hogy a sor előle eltűnik és a férfi lép a pulthoz rendelni. Egészen el is szégyellte magát, amikor rájött, hogy épp most mért végig egy nála jóval idősebb férfit. Amikor a férfi rendelt automatikus nyúlt hogy kivegye a fülhallgatót a füléből hogy hallja vajon milyen hangja is van az idősebbnek, azonban mire odakerült a férfi már fordult el a pulttól a kis kávéjával és indult meg a kijárat felé. És még az arcát se látta....
- Jimin, a szokásos lesz? – hallotta meg hirtelen az ismerős barátságos hangot mire mosolyogva kapta fel a fejét. Seokjin...
- Aha, de elvitelre lesz most. Elég sokáig tartott ideáig eljutni... - mosolyodott el még szélesebben, ahogy végre szembekerült a barátjával. Seokjin már 2 éve a kávézóba dolgozik az iskola után.
A mondatára a világosbarna hajú halkan felkacagott, majd elkezdte elkészíteni a fiúnak a forró csokit majd a süteményekkel teli kis üveges szekrényhez nyúlt, ahonnét ki is választotta a legszebbet és gyorsan becsomagolta azt, majd oda is adta a rendelteket a fiúnak. Jimin illedelmesen megköszönte, majd gyors búcsút intett és kilépett az üzletből.
~ **~
Otthon miután megvacsorázott és egy hűsítő fürdőt vett úgy döntött megcsinálja még ma a matek házi feladatát, így a hétvége többi idején ráér pihenni.
Teljesen belemélyedve ücsörgött az íróasztalánál, lábait lógatva, így szinte megijedt, amikor a telefonja megszólalt. Gyorsan nyúlt a készüléké, majd homlokát ráncolta, amikor meglátta az ismeretlen szám kijelzését a képernyőn. Mégis ki lehet az? - sóhajtott egyet, majd ujját óvatosan elhúzta a zölden villogó részen, majd a füléhez helyezte a képernyőt, azonban abban a pillanatban le is dermedt, amikor a túloldalról nem egy várt köszönés érkezett:
- Ah – a kéjes férfi nyögés hallatán a szemei hatalmasra kerekedtek és teljesen megilletődve szólt vissza a telefonba.
- H...Helló? – sikerült nagy nehezen úrrá lenni a dadogásán, ahogy beleszólt a készülékbe. Vajon most Taehyungék tréfát űznek belőle a múltkori dolog miatt... De ahogy ebbe kicsit jobban bele gondolt, kezdett kételkedni ebbe...
- AAh... Be akarod kapni a farkam, igaz, te kis ribanc? – a mély és rekedtes hang valahogy nagyon erotikusan és csábítóan hangzott és Jimin érezte hogy az arca teljesen kimelegszik. Igazából azt se tudta, hogy miért nem nyomta ki a telefont még, de annyira le volt döbbenve hogy eszébe se jutott ez az opció.
- Mit... Ki vagy te? – dadogott bele a telefonba és legszívesebben majdnem homlokon csapta magát a hülye kérdéstől. Persze Jimin, ismerkedjél csak vad idegennel, aki a túloldalon épp a farkát veri a hangodra... Szép munka!
Azonban a túl oldalon a férfi is meglepődhetett, mert a kérdés után hirtelen elhallgatott és csak a halk szuszogása jelezte hogy még mindig vonalba van.
- Ez.. ez nem a szex hotline? – jött a költői kérdés. Komolyan, ha rájött a akkor miért is nem nyomta ki a kérdés helyett a telefont? Oh igen, Én miért nem? – gondolta magába a fiú, miközben igyekezett lehetőleg nem nagyon dadogni a telefonba.
- Ez.. ez nem az uram. – és persze, ennyit a nem dadogós mondatról.
- Francba! – káromkodott bele a készülékbe a férfi, majd a következő mondatától Jimin majdnem szívrohamot kapott. – Érd el hogy elélvezzek...
- M...Mit? Eh? – nyikorgott bele a telefonba. Még is mi a franc folyik itt? Milyen erkölcstelen férfi van a vonal túl oldalán? A férfi ismét elkezdett a telefonba nyögni hangosan, Jimin pedig érezte hogy az arca szó szerint kigyullad és a szobában lévő hőmérséklet is mintha magasabb lenne. A nyögések a túl oldalon nem akartak szűnni, és Jimin pedig csak ült és hallgatta, miközben a forróság kezdte őt is elnyelni.
- Aaah! – hallatszódott egy, a többieknél jóval hangosabb nyögés, ami jelezte hogy a férfi végre elment. Majd...
Bíp.. bíp...bíp
Jimin mintha álomból ébredt volna, húzta el végül a telefont a fülétől, és vörös arccal nézet maga elé...
Pontosan mi is történt az imént?
YOU ARE READING
Call Me Mr. Sexy || Jikook
RomanceMekkorát képes egy fiatal fiú élete fordulni egyetlen félretárcsázott telefon hívás miatt? Park Jimin példája a tanú rá hogy hatalmasat! Park Jimin egy 17 éves teljesen átlagos fiú, akinek édesapja egy hatalmas vállalat tulajdonosa, édesanyja egy hí...