Call Me Mr. Sexy || Jikook

2. fejezet ~ So Much Trouble

Jimin mérgesen fújtatott, ahogy a feje búbjáig húzta a takaróját, lassan elveszítve a türelmének utolsó szilánkjait is, tényleg fogalma se volt meddig képes még ezt a szörnyen irritáló hangot elviselni. Az elmúlt 5 percben ugyanis a telefonja megállás nélkül ontotta magából azt az idegesítő dallamot, de ami legjobban felidegesítette az, az hogy a vonal másik oldalán lévő személy egyáltalán nem úgy tűnik, mintha abba akarná hagyni és engedni, hogy Jimin vissza merülhessen csodaszép, csendes és mindenek előtt nyugodt álmába.

Meglepetten húzta le a fejéről a paplant, amikor a hangos ricsaj egyszeriben megszűnt, és akaratlanul is a telefonjára irányította tekintetét, amely a mellette lévő éjjeliszekrényen pihent. Dühösen szuggerálta egy pár pillanatig, reménykedve hogy majd ezzel eléri, hogy ne szólaljon meg ismét. Úgy tűnt, hogy a zaklató végre feladta, Jimin pedig ennek gondolatára megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Átfordulva másik oldalára, lehunyva szemeit, készen állva arra hogy ismét belép az álmok birodalmába, de aztán a szenvedés ismét elkezdődött. Frusztráltan és mérgesen húzta el a takarót, majd lábaival arrébb rúgva még az említett tárgyat, ült fel. Ránézett a csilingelő készülékre majd a digitális órára majd dühödten konstatálta, hogy még csak 8 óra van.

'Komolyan?! Az Isten szerelmére ma szombat van! Ki az a bátor aki nem hagy nyugodtan aludni.. '–fújtatott magába, majd bosszúsan kapta fel a telefont és fogadta a hívást, a hívóazonosító megnézése nélkül.

- Igen? – morogta, igyekezett minél kevésbe morcosnak hangzani, reménykedve hogy gyorsan elrendezi a hívást és már bújhat is vissza a pihe-puha ágyikójába.

- Miért vagy olyan morcos, édesem? – a mély és rekedt hangtól Jimin automatikus megborzongott. Még félálmába is felismerte a hangot, a hang, amely még az álmaiban is kísérti őt. Azonban ellentétben a tegnappal, ma kicsit gyorsabban kapcsolt az agya, és ujjaival rögtön rányomott a piros színre a készüléken. Tágra nyílt szemekkel meredt a telefonra, amit még mindig a kezébe tartott, a szíve pedig úgy dobogott, hogy majd kiszakadt a mellkasából a sokk hatására.

A tegnap este emlékei rögtön elárasztották az agyat, amire egyből megborzongott, és ez az érzés nyugtalanította. Aggasztó, hogy egy teljesen idegen, akinek csak a hangját hallotta ilyen reakciót képes kiváltani belőle.

Szinte felnyüszített, amikor a telefonjának csengőhangját ismét meghallotta.

'A francba már... Hát nem érti, hogy ez nem az a kibaszott szex hotline amit annyira hívni akart tegnap este... '- morgott, majd visszaugrott az ágyába, fejét pedig mélyen a párnájába fúrta... Ez miért vele történik...

Jimin sikeresen figyelmen kívül hagyott két hívást is, azonban kezdett nagyon elege lenni, és már épp nyúlt, hogy kikapcsolja a telefonját, nem számít ezzel hány értelmes és fontos hívást hagy figyelmen kívül. Azonban ahogy ki akarta iktatni a készüléket egy időre, az ismét megszólalt.

'A francba is, ha nem veszem fel, sose szabadulok meg tőle...' Muszáj, volt tisztáznia a dolgokat a férfival és elmagyarázni neki – ha esetleg tegnap nem értette volna meg – hogy nagyon rossz számot hívogat. Így hát összeszedte az összes bátorságát, és ismét fogadta a hívást. Az agyában elhatározta, hogy majd most nagyfiú lesz és leoltja a férfit, hogy mégis mit képzel magáról, de amint meghallotta azt a rekedtes, szexi hangot úgy érezte mintha gombóc nőtt a torkába.

- Ó, baby, tudod... nem szép dolog valakire csak így rácsapni a telefont. – mondta a férfi, Jimin pedig csak figyelmesen hallgatott, és igyekezett figyelmen kívül azt, ahogy a férfi nevezte az imént. – Most már szóba se akarsz állni velem? Akkor gondolom, ezen változtatnunk kellene...

A férfi hangjából tisztán kivehető volt, hogy milyen jól szórakozik, Jimin pedig elgondolkodott azon hogy vajon mire is célzott az idegen az utolsó mondatával. Azonban hamarosan választ kapott a fel nem tett kérdésére, és egészen meg is bánta, hogy nem kezdett el egyből beszélgetni az idegen férfival.

- Ah... áh, gyorsabban, baby – és ismét itt tartottunk, a férfi kéjes nyögései hallatán Jimin majdnem elejtette a telefont. Tisztán hallani lehetett azonban hogy ezúttal az egész csak egy színjáték.

- N-Nem! Elég legyen már ebből! – kiáltotta bele Jimin a telefonba zavarába. Semmi kedve nem volt ismét egy hideg zuhanyhoz a férfi erotikus nyögései miatt. Komolyan nem is értette, hogy a teste miért reagál a férfi hangjára így módon és abban is biztos volt, hogy az említett jóval idősebb is mint ő. Még csak nem is ismeri őt. Miért hívogatja még mindig Jimint? Mit akar pontosan tőle? Az egész annyira zavaros.

- Ha ezt akarod csinálni akkor, megadom a szex hotline számát, - Jimin egészen megvolt elégedve magával hogy nem dadogott bele a mondatba. – Csak várj egy percet, amíg utána nézek. – fejezte be a mondatot majd el is indult a számítógépe felé, azonban az idegen hangja megállította.

- Arra semmi szükség. – kuncogott a túloldalon az idegen, majd a következő mondatával, ha lehet még jobban összezavarta Jimint. – Igazából téged akartalak hívni. – a fiú érezte, hogy a szívverése felgyorsul a hirtelen nyilatkozattól. De mégis miért pont őt akarta hívni?

- E-Engem? – dadogta bele a telefonba, amire a válasz csak egy egyszerű hümmögés volt. – D..De még csak azt se tudod hogy ki vagyok...

- Itt az ideje egy picit jobban megismerni egymást.. Na mit szólsz? Hmm?

'Hát persze, miért is ne? Komolyan hülyének néz engem ez a pali? Hogy csak úgy neki állok idegenekkel ismerkedni? '

- Az biztos hogy nem fog megtörténni. – találta meg végül a legmagabiztosabb hangját – A francba is, csak hagyj már békén! – meg se várta a választ, ismét kinyomta a telefont, és azon tűnődött hogy majd ezek után vajon a férfi fel adja-e végre a zaklatását. Azonban döbbenetére a telefon szinte rögtön megcsörrent ismét. Kétségbeesetten nyögött fel majd rögtön elutasította a hívást.

' A francba is ... Ha ennyire kanos vagy csak keress magadnak egy kurvát és szállj már le rólam.' – gondolta magába, ahogy folytatta a hívások elutasítását.

A számtalan hívás elutasítás után, Jimin ismét arra az elhatározásra jutott hogy ideje kikapcsolni a telefont és mélyen elsüllyeszteni az éjjeliszekrényének valamely fiókjába. Azonban ismételten megzavarta a tevékenységét a felvillanó kijelző, amely ebben az esetben egy új bejövő üzenetet jelentett.

- Komolyan?! – mondta hangosan mérgébe, majd megnyitotta az üzenetet.

„ Csak hogy tudd, egyik barátom a rendőrségen dolgozik és könnyedén képes lenyomozni bárkit a telefonszáma alapján. Ha pedig egyszer megtalállak, biztos vagyok benne hogy nagyon jól elfogunk szórakozni, ha érted mire gondolok :), így jobban jársz ha felveszed a telefont mielőtt begurulok..."

Mielőtt az agya egyáltalán fel tudta volna dolgozni a leírtakat, a telefon ismét megcsörrent és ezúttal habozás nélkül húzta el az ujját a képernyőn lévő zöld színen. Fogalma se volt arról hogy milyen beteg játékot játszik vele az idősebb, de őszintén szólva nem akart ennél rosszabb helyzetbe kerülni.

- Szóval végül úgy döntöttél hogy ismét szóba állsz velem, hm?? – kuncogott bele a férfi – Milyen bölcs döntés.

- Még is mit akarsz tőlem? – kérdezte meg végül a magába már többször feltett kérdést a férfitől, igyekezett nem mutatni hogy mennyire megvolt szeppenve.

- Semmi fontosat, csak beszélgetni... - mondta az idősebb, Jimin pedig nem igazán tudott erre mit felelni. – ÓÓÓ baby, gyerünk, ne félj már tőlem...

- Nem mellőzhetnénk ezt a baby-s megszólítást? És csak hogy tudd, nem félek tőled, - mondta a lehető legbátrabban a fiatalabb, persze ez nem volt igaz, de azt az idősebbnek nem kell tudnia. – Vénség. – tette még hozzá miután meghallotta, hogy a túloldalon lévő egyszerűen csak kineveti őt.

- Hé?! Milyen vénség? Egyáltalán nem vagyok öreg, még csak huszonnyolcat töltöttem be. – tiltakozott a férfi, mire Jimin csak a szemét forgatta.

- A fél életedet már leélted, szóval elég öregnek tűnsz... - motyogta bele a telefonba. Magát is meglepte, de kezdett előjönni a magabiztos énje, végül is amíg ez a beszélgetés telefonon történik, a férfi nem igazán tud ártani neki, ugye?

- Te kis.. – morogta a férfi a túloldalon. – De tudod mit, mondd meg inkább a neved, drágám! Hallom azon a kis nyikorgó hangodon hogy kis fiatal vagy még, mennyi vagy, 15? - Jimin összeszorította az öklét a férfi mondatára.

- Milyen nyikorgó?! És csak hogy tudd 17 az a 15. – szólt bele erélyesebben a készülékbe Jimin, de azért igyekezett nem ordítani, mert nem akarta, hogy a szülei kihallgassák ezt a beszélgetést.

 – Szerintem mindketten jobban járunk, ha én most leteszem, mert nem akarom, hogy később nekem kelljen kifizetni a drága telefonszámládat...

- Várj, ne tedd le! Még be se mutatkoztam...

- Nem érdekel hogy hívnak. Sőt, te sem érdekelsz. Csak hagyj békén, oké? Idegesítő egy öreg vagy! Ne is hívj többet, jó?

- Az Isten szerelmére ne hívj már öregnek, a nevem Jungkook. – mordult fel egyből az idősebb ahogy Jimin befejezte a mondandóját.

- Mint mondtam, nem érdekel! Csak hívj fel valami ócska kurvát, ő majd biztosan örömmel elhallgatja a hülyeségeidet. – válaszolt a fiatalabb. Teljesen meg volt elégedve magával. Végre lerázza ezt az öregembert és pihenhet.

- Igazad van... azt kellene tennem. Legalább az a kurva képes lesz kielégíteni a vágyaimat, nem úgy mint egy olyan kis tapasztalatlan kölyök mint te. 17 évesen biztos szűz vagy még, igazam van? Úgyhogy... szia. – Jiminnek hatalmasra kerekedtek a szemei az idősebb mondatától, és mielőtt az bonthatta volna a vonalat, Jimin nem bírta hogy ne védje meg saját magát, még ha ezzel újabb értékes perceket veszít a hétvégéjéből.

- Hé! Miről beszélsz te? Ehhez amúgy sincs semmi közöd! – morogta bele a készülékbe. Nem is értette, hogy a férfi, név szerint Jungkook miért hoz fel egy ilyen kényes témát. – És mi van ha szűz vagyok? Legalább nem hívogatok random számokat és nem töltöm kurvákkal a szabad időm. És azt honnan veszed hogy nem tudnálak kielégíteni ha nagyon akarnálak?!

És ekkor csattant Jimin agyába mit is mondott és automatikusan a szája elé kapta a kezét. 'A francba... a francba... a francba. Beleestem a csapdába, tényleg ilyen hülye vagyok?! Én és az a nagy szám... '

- Ó, tényleg képes lennél rá? – mondta Jungkook vidáman, Jimin pedig csak egy laza mozdulattal homlokon csapta magát. – Bizonyítsd be! Most pont ráérek! Gyerünk, baby, mutasd, mit tudsz. Tudom, hogy te is akarod... - mégis mit csináljon most? Szótlanul nézett maga elég hatalmas szemekkel jó pár másodpercig. Fogalma nem volt arról hogy mit kellene most csinálnia. Nem tudta hogy kezeljen egy ilyen perverz beszélgetést, de azt tudta hogy ez e beszélgetés teljesen olyan irányba halad amerre ő nagyon nem akarta.

- Nem! Azt biztos nem! – motyogta végül, majd a mai nap folyamán kitudja hanyadjára, de ismét kinyomta a telefont. Ahogy az megtörtént szinte fellélegzett.

A szíve még mindig örülten dübörgött a mellkasába és nem úgy tűnt ami valaha is megakar majd nyugodni. Az egész beszélgetés az elejétől a végig újra lejátszódott az agyába, és azon gondolkodott, hogy vajon Jungkook ismét hívja-e még őt. Bár valahogy kételkedett benne hogy az iménti beszélgetés eltántorította az idősebbet a zaklatásától.

- Jungkook... - Jimin hagyta, hogy az ismeretlen név végig gördüljön a nyelvén. Vajon ez a valódi neve?

Még egy ilyen hülye perverzet... Valahogy úgy érzem, hogy meg fogja keseríteni még az életem... Talán csak számot kellene változtatnom...

~**~

Az nap este mikor Jimin már az ágyába feküdt, aztán egyszer csak a telefonja felé fordult, amelyre végül az a sors várt, hogy kikapcsolva pihent az éjjeliszekrénye tetején. Végül megvonta vállát és úgy döntött, hogy bekapcsolja a készüléket ellenőrizni a híváslistáját. Vajon Jungkook küldött neki üzenetet miután az idősebb rájött hogy nem fogja tudni hívogatni? És mily' meglepő, igen.

Mi ez? – Vonta össze a szemöldökét Jimin ahogy meglátta az sms-ben csatolt képfájlt. Kissé félve ugyan, de végül rábökött a megnyitására, de azonnal megbánta a döntését. A képen ugyanis egy jól kidolgozott meztelen felsőtest – valószínű Jungkooké lehetett -, és el kellett ismernie, hogy nem nézett ki rosszul. A válla széles volt és nem tudott nem figyelmet fordítani a férfi jól kidolgozott kocka hasának.

„Látod ezt? Nem hiszem hogy az öregembereknek ilyen jó teste van mint nekem. Tetszik, mi? ;) Jó éjszakát, édesem! Álmodj velem! <3"

Jimin felvont szemöldökkel olvasta az üzenetet, figyelmét rögtön elkapta a szöveges üzenet végén elhelyezett szívecske. Jungkook viselkedése rejtély volt. Ki akarta törölni a képet, de aztán valami meggátolta benne.

- Hülye Jungkook! – motyogta, majd visszahelyezte a telefont az éjjeliszekrényre miközben azért imádkozott, hogy ez a dolog ne fajuljon tovább...