Call Me Mr. Sexy || Jikook

3. Fejezet || He is crazy...

Jimin zavartan vonta össze a szemöldökét és egyik kezével a tarkóját dörzsölte miközben másik kezében lévő telefont bámulta. 'Valami határozottan furcsa.' – gondolta, miközben a híváslistáját ellenőrizte és teljesen meglepetten nyugtázta, hogy nem volt egy nem fogadott hívása sem.

Ejnye... miért vagyok ennyire megdöbbenve? Hisz ez az amit akartam a kezdetektől fogva. Ki kellene ugranom a bőrömből örömömbe, hogy végre nem zaklat valami idős fazon... d..de valahogy ez olyan furcsa volt. Úgy értem, tegnap óta olyan mintha eltűnt volna. Se üzenet, se hívások, semmi. Talán végül be látta hogy ez nem normális dolog? Talán...

Álljunk csak, miért is gondolkodom azon a perverz szemétládán? Úgy csinálok, mintha hiányozna, pedig egyáltalán nem. Sőt, igazából nem is érdekel, ha nem hív. Talán törölnöm kellene a képet is a felsőtestéről... kicsit rosszul érzem magam hogy elmentettem.

Egyből rá is nézett a még mindig kezébe tartott telefonra majd megnyitva a galériát előkereste a mentett képet. Azonban ahelyett hogy rögtön kitörölte volna, inkább ismét végig mérte. Oké, a francba, tényleg jól néz ki... legalábbis a teste. Ami még nem jelenti azt, hogy jóképű is. Lehet hogy tiszta ránc és csúnya, ezért is küldött inkább a testéről képet az arca helyett.

Jézus, már megint min gondolkodom. Ez a hülye perverz úgy tűnik, nem akar kitakarodni végre a fejemből. Viszont most úgy tűnik, hogy megszabadulok tőle, így ismét koncentrálhatok fontosabb dolgokra, mint például az iskola. Apropó iskola, talán ideje lenne készülődni... még ha jelenleg semmi kedve se volt iskolába menni.

Tipikus hétfő reggel, amikor bármit megadott volna azért ha csak egyszerűen itthon maradhatna és egész nap ki se mozdulna a meleg és kényelmes ágyikójából. Azonban tisztába volt vele hogy ezt édesanyja egyáltalán nem engedné neki, de attól még szeretett eljátszani a gondolattal. Egy hosszú sóhajjal kikelt az ágyból és elvonszolta a fáradt testét a fürdőbe, hogy neki álljon a reggeli rutinnak. Miután vett egy kellemes fürdőt és felöltözött, lesietett a konyhába ahol, ahol a szülei már vártak rá finom reggelivel. Jimin mindig örült annak, hogy a szüleivel együtt reggelizhetett, fogalma se volt miért, de valahogy így sokkal megnyugtatóbb volt számára a reggel.

Miután befejezte a reggelit, visszament a szobájába a táskájáért. Még mindig volt fél órája mielőtt el kellene indulnia otthonról, viszont úgy döntött, hogy ma korábban elindul, mert nem volt már semmi tennivalója. Azonban ahogy ez az ötlet felötlött benne, a telefonja az éjjeli szekrényen megcsörrent. A szívverése hirtelen felgyorsult és a pulzusa az egekbe szökött ahogy megnézte a hívóazonosítót: Jungkook.

Még ha tagadni is akarta volna, kellemes érzéssel töltötte el hogy az idősebb nem felejtette el csak úgy. Azonban bosszúságot is érzett Jungkook felé, hisz tegnap óta nem hívta és nem is küldött sms-t. Fogalma se volt miért érzi egyáltalán ezt a bosszúságot, amikor inkább meg kellett volna könnyebbülnie, hogy nem akar már az idősebb vele beszélni. Tényleg nem érti már saját magát...

Végül kissé remegő kézzel emelte fel a telefont. Kissé habozott hogy fel kellene-e vennie vagy sem. Jól tudta hogy a múltkori kis fenyegető smst egyáltalán nem gondolta komolyan az idősebb, így ha Jimin nem akar akkor tényleg nem kell válaszolna a hívásra... Akkor min gondolkodik még mindig?

A francba! Mit tegyek? – kezdett pánikba esni, ahogy a szobába az egyik faltól a másik falig sétálgatott. Fel kellene vennem? De mi van ha megint neki áll perverzkedni a telefonba... Biztos hogy nem bírnám idegileg... Oké, végül is nem mintha eddig nem beszéltek volna telefonon, és nem egészen 10 perccel ezelőtt még itt kínlódott hogy nem hívja őt...

Kicsit jobban rászorított a telefonjára, majd egy behunyta a szemeit, igyekezett a lehető legjobban lenyugtatni tomboló idegeit. Csak vegyünk egy mély lélegzettet... Beszív... Kifúj... Végül rábökött ujjával a zöld villódzó részre és a füléhez emelte a készüléket.

- Óh, már kezdtem azt hinni hogy megint figyelmen kívül hagysz. – rögtön megremegett amikor meghallotta Jungkook kellemes, mély hangját. – Jó reggelt, baby. Hogy vagy? – Jimin csak a szemét forgatta az idősebb éretlen viselkedésén.

- Hát, egészen addig, amíg nem hívtál csodálatosan indult a reggelem. – vágott rögtön vissza és érezte, hogy a szíve már nem olyan vad tempóba dobog, mint eddig.

- Jajj nekem, bal lábbal keltél, babám? – gügyögte az idősebb – Csak hogy tudd, remek módszereim vannak a jó kedvre derítésre, ki akarod próbálni az egyiket?

- Arra semmi szükség. Amúgy se jönnek be a ápolatlan, borostás öreg faszik, bocs ha ezzel beleléptem a kis lelki kertedbe. És már kértelek, hogy hagyd ezeket a béna beceneveket, nem vagyok a babád!

- Váó, honnan tudtad, hogy szokott lenni borostám? De szerencsédre ma megborotválkoztam. És de, te vagy az én kis babám. Ezért ne is engedd hogy mások csak úgy hozzád érjenek! Féltékeny természetű vagyok.

Oké, ez a beszélgetés megint érdekes fordulatot vesz, vajon normális?! Mióta vagyok én az ő babája?! Jézus...

- Ó, tényleg, hogy tetszett a kép amit küldtem? Szexi vagyok, mi?– jött a kérdés mielőtt Jimin az előbbi témához hozzá tudott volna egyáltalán szólni. - Gondolom egyből le is mentetted.

A francba! Honnan tudja?! – gondolta, majd érezte, hogy az arca felmelegszik attól hogy Jungkook ennyire beletrafált. Nyugi, nyugi. Nem kell tudnia hogy igaza van.

- Kérlek! Ugyanarról a képről beszélünk? Mert amit én azon a képen egy igazi haspókot láttam. – mondta magabiztosan és kötekedően a fiatalabb. Itt az ideje, hogy egy kicsit ő is ugrassa az idősebbet. – És miből gondolod, hogy annyira jól nézel ki hogy le is mentem? Nem gondolsz magadról egy kicsit többet mint ami, hm?

- Hé, most arra akarsz kilyukadni hogy kövér vagyok? Egyáltalán nem vagyok az. ÓÓ és ne tegyél úgy mintha nem tetszett volna... biztos egyből tűzbe jöttél, hogy megérinthess egy ilyen fantasztikus testet...

- O..oké, nem kellene dolgozni, menned vagy valami?! –dadogta bele Jimin, miután az idősebbnek az utolsó mondatával sikerült őt zavarba hozni... megint.

- A francba! Tényleg. Köszi, babám hogy emlékeztettél, biztos jó feleség lesz belőled. Majd hívlak később hogy ne hiányoljál nagyon. Szia. Mmwa!

bíp... bíp... bíp

Mielőtt Jimin válaszolhatott volna, Jungkook már le is tette. Ekkor jutott el a tudatáig az hogy az idősebb szemtelenül flörtölt vele végig a beszélgetés alatt, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Jimin még kiskorú.

Vajon pedofil? Miért hívogat még mindig... úgy értem, a múltkori beszélgetés során tisztáztuk a korunkat és nem kell hozzá érettségi, hogy az idősebb ki tudja számolni, hogy egy laza 11 év korkülönbség, van közöttük. Ez legális egyáltalán?!

Tényleg ideje lenne ezt befejezni. Ha este hív, akkor el is mondom neki a véleményemet, hogy ez nem normális. Igen!

Végül Jimin elsüllyesztette a telefonját a táskájába és miután elköszönt a szüleitől el is indult az iskolába.