Call Me Mr. Sexy || Jikook

4. fejezet || It's Okay

- Jól van, Mr. Park? – a tanár hangjára Jimin rögtön felkapta a fejét, kiesve a gondolataiból egyből a valóságba kerülve. A fiú egyből ki is húzta magát, és elfordította a fejét az ablak felől, amin eddig kitartóan bámult ki a nagy semmibe, majd nagyot nyelve bólintott egyet a tanár felé aki ezek után rögtön folytatta tovább ott ahol az előbb abbahagyta.

Jimin halkan felsóhajtott, majd igyekezett egy kicsit kényelmesebben ülni a fából készült széken. Végül figyelmét visszavezette az ablakhoz és onnan bámult ki pont ugyanúgy, mint azelőtt hogy a tanár megzavarta őt. Nem tudta miért, talán az időjárás miatt, de tehetetlennek és gyengének érezte magát. Úgy érezte minden mozdulat, amit megtesz felesleges energiapazarlás. Nem akart mást, mint a lehető leghamarabb haza menni és átaludni a nap további részét. Végül úgy döntött, hogy a következő szünetbe fel is hívja az anyját és szól neki hogy hazamegy. A fejfájás, ami reggel óta kínozta kezdett egyre rosszabb lenni, így képtelen volt koncentrálni bármire is. Egyértelműen az lesz a legjobb, ha hazamegy és pihen.

Jimin az órájára pillantott, majd feladva sóhajtott, amikor látta még mindig van negyedóra ebből az órából. A lüktető fájdalom a tarkójánál pedig lassan tényleg elviselhetetlennek tűnt.

- ... ennek semmi köze a csókolózáshoz..."- jutott el Jimin tudatáig a tanárának a viccének egy része, amin az első sorban ülő lányok elpirosodva kuncogtak fel. Jimin csak összevonta a szemöldökét és akaratlanul is eszébe jutott az a kép amit Jungkook tegnap este küldött neki az ajkairól. Elgondolkodott azon is ha az idősebb mindennap küld egy képet valamely testrészétől előbb vagy utóbb látni fogja a férfi teljes arcát. El kellett ismernie, hogy nagyon kíváncsi volt hogy vajon hogy is néz ki Jungkook. A két képből, amit kapott eddig egyáltalán nem az jött le hogy egy csúnya férfiről van szó. Valahogy képtelen volt úgy gondolni, hogy azok a vöröses ajkak egy csúnya férfihez tartoznának.

De ha Jimin annyira jól néz ki akkor miért hívogatja őt? Akkor valószínű minden ujjára találnia kellene valakit, akivel eltudd szórakozni. De nem, ehelyett a férfi egy 17 éves szűz fiút hívogat. Válaszokat akart, de akárhányszor rátért erre a témára, végül teljesen elterelődött a beszélgetés más felé, végül soha nem kapva a kérésére választ. Talán ma, ha az idősebb hívja, megkérdezhetné tőle ezt...

Hirtelen rezzent össze a kicsöngő hangjára, amely egyből kirángatta őt az eddigi gondolataiból, alig hitte el hogy milyen gyorsan elszaladt az a negyedóra. Az idő valahogy mindig gyorsan repül ha Jungkookon gondolkodik. Megmagyarázhatatlan.

Gyorsan elkezdett turkálni a táskájában is meg is találta a fájdalomcsillapítós dobozt, amiből gyorsan kipattintott egy szemet majd be is vette egyből. Ezután gyorsan összepakolta a cuccait, majd megkereste az osztályfőnökét és szólt hogy nem érzi jól magát, aki persze egyből haza is küldte. Hamarosan kisétált a hatalmas épületből, közbe pedig eszébe jutott hogy mielőtt hazamenne ennie kellene valamit valahol, mert ha ő otthon neki áll főzőcskézni annak a vége mindig egy hatalmas katasztrófa.

Ahogy sétált a kedvenc kávézója felé észrevette, hogy a fájdalomcsillapító kezd hatni, és a feje nem akar már szétszakadni, de még mindig meglehetősen tehetetlennek és gyengének érezte magát.

Ahogy meglátta a kávézót egyből görcsbe rándult a gyomra, és elkezdett azért fohászkodni hogy a férfi akivel már itt kétszer találkozott és az apja cégénél is egymásba futottak ne legyen ott. Az a kínos liftes incidens után még csak a szemébe se mert nézni.

Kérlek, csak ne legyen ott, különben belehalok a szégyenbe! Bár lehet, hogy mégse ismerne... Aish, hogy ne ismerne fel! Nem mindennap dörgölőzik a mellkasának egy kölyök a hátával egy teletömött liftbe. És arról a hülye vigyorról nem is beszélve amit tegnap mutatott amikor rám nézett...

És mi van ha megint találkozunk és egyből a képembe röhög? Talán bocsánatot kellene kérnem és tisztáznom magam... de mit kellene mondanom? „Ó, ne haragudj a tegnapi miatt, bár nem tűnt úgy mintha annyira zavarna, amikor a kibaszott kezeddel ráfogtál a derekamra..." Nem, ez így nem lesz jó...

Lassan kinyitotta a kávézó ajtaját és szemével rögtön körbejárta a kis épületet, majd némán felsóhajtott amikor nem látta az említett személyt. Meglepően vette észre hogy a kiszolgáló pultnál csak hárman álltak, és egyből arra is vette az irányt. Imádta ezt a helyet, mert a többi kávézótól eltérően itt voltak szendvicsek is, amik mind nagyon finomak voltak.

Gyorsan rendelt egy szalámis szendvicset és hozzá a kedvenc forró csokiját, majd kinézve egy üres asztalt ott helyet is foglalt, rögtön neki is látott a szendvics elfogyasztásának. Elégedetten rágcsálta a szendvicset, amikor egy kuncogás ütötte meg a fülét. Majdnem megfulladt a falattól, amit épp rágcsált, amikor meglátta, hogy kimegy el mellette és ül le a vele szemben lévő asztalhoz. A liftes fazon....

Gyorsan kortyolt egyet a forró csokijából mielőtt megfulladna. Teljesen zavarba érezte magát, így rögtön úgy döntött, hogy kimegy gyorsan a mosdóba. Odaérve gyorsan becsukta maga mögött az ajtót és neki dőlve nagyokat lélegzett.

Tökéletes, csak kibaszott tökéletes. Zavarba tudom magam még ennél is jobban hozni ez a férfi előtt? A francba is, mit foglalkozom vele egyáltalán? Egy tök idegenről van szó, aki miatt mellesleg majdnem megfulladtam. Miért nem tudtam én csak otthon összedobni valamit? Mennyi gondtól mentettem volna meg magam?

Csak nyugi, Jimin. Ne pánikolj! Mindenre van megoldás, erre is, keresnem kell egy új kedvenc kávézót, ezzel elkerülve még több kellemetlen találkozást a férfival. Oké, akkor itt az ideje gyorsan visszamenni és befejezni a szendvicsemet.

De mi van ha továbbra is engem bámul? Vagy beszélgetni akar? Aish... minden rendben, csak figyelmen kívül kell hagynom! Nem kell vele beszélgetnem, ha nem akarok. Igen,ez lesz az. Valamiért a férfiról egyből Jungkook jutott eszembe... Mi van velem mostanság? Vonzom az ilyen perverzeket?

Jimin vett egy hatalmas lélegzetet, majd kinyitotta a mellékhelyiség ajtaját, elindult vissza az asztala felé. Éppen leakart ülni amikor észrevette hogy volt egy idegen szalvéta az asztalán, amire egy kis rövidebb szöveg volt írva.

„Miért nem csatlakozol az asztalomhoz? Kicsit közelebbről is megismerhetnénk egymás, aztán... tudod... folytathatnánk a tegnapit... ;)"

Jimin szeme egyből kikerekedett és egyből a férfire nézett és... basszus... milyen rohadt elégedett arckifejezése volt. A fiatal egyből elpirult, mire az idősebb csak egy búja kacsintást küldött felé. Istenem... egy újabb perverz... Gyorsan felvette a szalvétát majd egy egyszerű mozdulattal összegyűrte, közbe végig figyelve, ahogy a férfi arca megváltozik, majd kidobta a szemetesbe. Elégedett mosollyal folytatta a evést. Még érezte magán a férfi tekintetét, de próbálta figyelmen kívül hagyni amennyire lehet. Attól félve, hogy a férfi majd megszólítja, gyorsan előkapta az IPod-ját a táskából és a fülhallgatóját bedugta a fölébe. Biztos ami biztos.Percek teltek el és a férfi egyszer csak felállt, felkapva a zakóját elindult Jimin felé, szándékosan úgy haladva el a fiú mellett hogy a karja súrolja az övét. Jimin egyből odakapta másik karját ahhoz a részhez ahol a férfi az előbb hozzáért, próbálva figyelmen kívül hagyni a bizsergő érzést a karjában.

Végül miután Jimin megette a szendvicset jobbnak látta ha hazamegy. A fejfájása amúgy is kezdett visszatérni, így jobb minél hamarabb hazaérni és pihenni egyet végre.

~**~
- Ah, végre. – nyögött fel Jimin amikor levetette magát a nappaliba lévő kényelmes bőr kanapéra majd magára tekert egy plédet. Még csak 1 óra volt, így volt bőven ideje pihenni egyet mielőtt a szülei hazaérnek.

A telefonját elhelyezte a padlón, hogy ha netalántán valaki hívná akkor feltudja venni. Bár nem akarta bevallani valójában Jungkook hívására várt. Furcsa volt hogy az idősebb még nem hívta őt.. Talán sok munkája van megint...

Végül behunyta szemét és úgy döntött, hogy alszik egyet, azonban akárhányszor lehunyta a szemét egy ismerős arc jelent meg szemei előtt. A kávézóból és a liftes incidensből a férfi arca mintha csak belevésett volna az agyába és nem hagyta őt nyugton.

Hülye barom, csak takarodj már ki a fejemből! Aish.. Komolyan megőrülök miattad. Talán csak be kellene vonulnom szerzetesnek, igen ez lenne a legjobb döntés. Komolyan, éppen elég egy furcsa személyt kezelni, és most itt van kettő is...

Jimin összerezzent, amikor hirtelen meghallotta a csengőhangját, és rögtön nyúlt is a készüléké hogy felvegye.

- Woow... rekord alatt sikerült felvenned. Általában megvárod, míg vagy 10-szer kicsörög. – nevette Jungkook a másik oldalon a telefonba. – Hogy vagy? Sajnálom a tegnapit, remélem nem vártad nagyon a hívásomat.

Jimin érezte hogy hatalmasat dobbant a szíve, mert tudta, hogy akármilyen hülyén hangzik, de igen, ő várta az idősebb hívását. De úgy érezte ha ezt az idősebb megtudná, akkor szégyenébe elsüllyedne a föld alá.

- Miért kellett volna várnom a hívásodra? Nem tűnt fel hogy csak felidegesítesz, amikor hívsz?

- Óh, igen? Akkor miért veszed fel mindig a telefont ha hívlak? Vagy csak egyszerűen most is letehetnéd...– vágott vissza Jungkook, és Jimin utálta hogy az idősebbnek milyen igaza volt.

- Hisz megfenyegettél, így nem túl sok választásom maradt. Még csak azt se értem miért hívsz állandóan... É...Én úgy értem hogy 11 évvel idősebb vagy mint én, arról nem is beszélve hogy még fiatalkorú vagyok ... remélem tisztába vagy vele hogy ezt büntetik.

- Igen, tudom.- vágta rá egyből Jungkook, majd hagyta hogy Jimin tovább mondja a mondandóját.

- Komolyan nem értem, te pedofil vagy? Első alkalommal azért hívtál, mert kefélni akartál, elvégre a szex hotline-t akartad hívni. Ha továbbra is ezzel a szándékkal hívogatsz, akkor hagyd abba, mert engem ez nem érdekel. És már mondtam, hogy nem jönnek be a csúnya vénemberek, nem?

- Jajj... ez fájt...- suttogta az idősebb a túl oldalról. – Tudni akarod miért akartam hívni a szex hotlinet akkor? Nos, akkor figyelj jól. Az előtt egy nappal még úgy gondoltam tökéletes életem a barátommal, nos, most már inkább volt pasim, mert az a rohadék megcsalt egy kurvával a szemem láttára. És igen, azon az éjszakán, kétségbeesetten vágytam valakire. Mindenki csak kihasznál és senki nem kíváncsi az érzéseimre...

Majd egy pillanatra csend lett. Jimin zavarában az alsó ajkát rágcsálta, és a bűntudat kezdte ellepni az egész mellkasát, nem akarta ő megbántani az idősebbet, és fogalma se volt arról hogy az idősebb ilyen sebezhető. Hisz ki gondolta volna hogy egy ilyen szemtelenül kötekedő és flörtölő személynek ilyen sérülése van a lelke mélyén...

- Ha pedig azt akarod tudni miért hívogatlak, igazából fogalmam sincs.. Én csak.. Aish. Valahogy olyan érdekesnek tűnsz, valami egészen másnak mint bárki akivel eddig beszéltem vagy találkoztam. De ha ennyire bosszantó vagyok, akkor inkább nem zargatlak többet.

- Én... én sajnálom, nem tudtam..- kért rögtön bocsánatot Jimin , és úgy érezte mintha épp most dobott volna ki az utcára egy kiscicát. A túloldalról hallott egy fáradt sóhajt.

- Neked nincs mit sajnálnod. Értem én hogy nem akarsz egy ennyivel idősebb faszival beszélgetni... Talán csak be kellene vonulnom szerzetesnek...

Jimin szeme elkerekedett az utolsó mondattól hisz pontosan ez az ötlet jutott neki is eszébe pár perccel ezelőtt.

- Szóval akkor békén hagylak, szia. – mondta Jungkook készen arra hogy lerakja a telefont, a fiatalabb pedig rögtön pánikba esett.

- N-Ne! Várj! – szólt bele rögtön a telefonba habozás nélkül. A francba... mit kellene most mondanom...

- Igen? – hallotta meg a túl oldalról Jimin reménnyel teli hangját.

- I.. igazából nem vagy olyan idegesítő.- vallotta be a fiatalabb. – De még mindig hátborzongató hogy állandóan hívogatsz és... hát... ahogy viselkedsz... Ha szeretnél velem beszélgetni, akkor nem bánom. És örülnék ha nem becézgetnél ilyen hülye neveken...

- Milyen hülye nevek? Ja hogy azokat... Óh, de mivel nem árultad el a neved, így nem tudlak máshogy hívni.

Jimin az alsó ajkába harapott. Valamiért nem volt benne biztos, hogy normális egy vadidegennek megadni a saját nevét. De tényleg nem akarta tovább hallgatni ezeket a beceneveket...

- Hívj Ji...hyunnak. – talált ki gyorsan egy hasonló nevet a sajátjáéhoz.

- Jihyun? Kicsit furcsa név... De akkor is babának foglak hívni, mert jobban illik hozzád. – mondta az idősebb, mire Jimin rögtön elpirult. – Most le kell tennem, mert vége a szünetemnek. Majd hívlak este, ha befejeztem a munkát.

- Ja és... ne flörtölj velem, ez idegesítő. – tette még hozzá a fiatalabb szórakozottan. – Szia.Majd letette a telefont. Valahogy furcsán érezte magát és nem tudta miért. Visszafeküdt a kanapéra, visszarángatta magára a takarót, majd a kezébe lévő telefont szuggerálta egy ideig. Öntudatlanul nyitotta meg a képet Jungkook ajkairól, és amikor rájött mit csinált teljesen elvörösödött.

- Mit művelek?! – suttogta, majd fejét rázta hitetlenkedve.

Végül úgy döntött, hogy hagyja, a dolgok úgy alakuljanak, ahogy azok akarnak.