Felszabadító korlátok

Szadi parti

Nem vagyunk egyedül
És nem tudom ki van velem
Csendben térdelünk a szőnyegen
Egy kör mi nem ér véget
Az összehangolt élvezetre épül
Melyet a fájdalommal értek el
Élesen csattan valahol egy korbács
És egyre közelebb érzem
Mígnem hátamat éri az első csapás
A szeánsz már inkább zene
Zenél a testünk összhangba kerültünk
Érzek másokat rajtam kívül még négyen érzik a csapásokat
S a csapások között fenekembe kerül egy kis játék
Majd elhallgat a korbács szála
S egy kéz szorul torkomra s megemeli fejem
Parancs nélkül csak tettekkel állítasz fel
S vezetsz be egy körbe hol két másik testet érzek magam mellett
Megemeled állam majd utána
Figyelmet szentelsz almáimra
S egy egy fogas csipeszt illesztesz bimbóimra
Már csak a rezgést hallom körbe körbe
Csörögnek a láncok s rangatnak ide oda
Te beállsz elém s ujjaddal nyitod ajkaim
S egy apró csókot lehelve rá hogy többre vágyjak
Ellépsz láncaink felett s hatalmas tenyereddel a föld felé nyomod testem
S egy hirtelen csapástól megremegnek láncaink
Mert tenyered érzem fenekemen