Itt térdelek a bizonytalan csendben
Szemem eltakarva kezem bilincsben hátrafogva
Halkan nyílik az ajtó fel sem tűnne
Csak megcsap egy hideg szellő megborzongok tőle
Egy meleg tenyér siklik arcomra
S hideg bőrszál éri mellemet
Karomnál fogva felsegítesz
S eloldod láncaimat csak hogy új helyre kötözhess
Előre húzod kezeimet s ott kapom vissza bilincsemet
Csuklóimnál fogva feltolod s ott egy újabb láncot kapok
A hűvös bőr izgatóan perzsel
Végighúzod rajtam mégis érintésed minden vágyam
Körbejársz s borzongató hangon megszólalsz
Most picit játszunk csak maradj csendben
Egy lendítés és lecsapsz hátamra
Közben halkan csendben mintha ott sem volna
Egy játék csúszik nedvességembe
S egy hatalmas csapással nyomatékosítod hogy annak ott a helye
Kimérten körözöl körülöttem idegesít hogy csak érezlek
De most mindent csak érzek nagyon élesen
Minden tizedik csapás után fokozódik az élvezet
Egyre kínzóbban érzem magamban
Épül az út a vég felé már csak egy két lépés
S könyörögve kérlek had kapjam meg
Mígnem te csendesen mégis tisztán mély hangodon annyit mondasz
Elélvezhetsz kedvesem
YOU ARE READING
Felszabadító korlátok
PoetryEnjoy your body use it every way you can. Don't be afraid of it, or what orher people think of it. It is the greatest instrument you'll ever own.