Amikor túl sok a világ
Fáj az érzés és egyszerűen csak temet a magány
Eltemet a sok gondolat
Az idő magába forgat
A gátlások rabjaként
Mégis egy dolog ránt ki önmagamból
A tiszta vágy érzése tele édes fájdalommal
Egy ösztön mit pusztán jelenléted aktivál
És tudom hogy szükségem van rá
Hogy kikötve tomboljak láncaimat rángatva
Hogy elmeneküljek általad a fájdalomba
Nem számolom csak befogadom
A korbács csókja hátamon a választásom
Egy kis szünet folynak a könnyeim
Tudom hogy készülsz valamire
Mert ennyi nekem nem elég
Kezedet érzem fenekemnél s rögtön éget a chilikrém
Visszatérsz mögém hogy folytassuk
S sírva szaladok el a világból végre
Miközben nádpálcáddal csíkozod félholdjaim
Végre teljes nyugalom jár át
YOU ARE READING
Felszabadító korlátok
PoetryEnjoy your body use it every way you can. Don't be afraid of it, or what orher people think of it. It is the greatest instrument you'll ever own.
