Elvesztett múlt

3.

- El kell olvasnom az aktáját és kiértékelnem. Mit gondol, jövőhéten ilyenkor megfelelne önnek az első találkozó?- kérdeztem.

Lassan bólintott majd felállt.

- Köszönöm doktornő.- mondta udvariasan.- Remélem nem ijed meg nagyon, ha jól tudom a honvédelem nem finomkodik, elég részletes leírásokat rejtettek el a kupacban. Ne elalvás előtt olvasgasson, ha lehet. 

Összeráncoltam a szemöldököm és értetlenül néztem fel rá.

- Ne nézzen így Miranda!- morogta, majd hangszínt váltott.- A jövőheti viszontlátásra doktornő.

Azzal már ott sem volt, azt sem várta meg hogy én elöszönjek tőle.

- Na milyen volt?- dugta be a fejét Kate.

- Remek.- motyogtam- Úgy érzem, hogy ez elég kemény menet lesz. 

- Abban én is biztos vagyok.- kacsintott rám én pedig elképedve néztem rá.

- Eszedbe se jusson Kate!- emeltem fel a hangom. - James a betegem és pont.

Védekezőn felemelte a kezeit maga elé és hátrált egy lépést.

- Csak nyugalom Miranda.- mondta mosolyogva.- Na nem mintha bármire is céloztam volna, de örülök, hogy ilyesmi jár az eszedben.- szúrta még oda és válaszomat meg sem várva inkább kilibbent az irodámból. 

- Ki kellene rúgjalak.- kiáltottam utána.

- Már évekkel ezelőtt ki kellett volna.- kontrázott, mire elnevettem magam.

Néhány órával később hagytam ott az irodát és haza indultam. Az első dolog ami eszembe jutott, hogy felhívom megint Lukeot, de tudtam, hogy ez túl rámenősnek tűnne. Nem erőszakolhatom be magam a lányom életébe csak úgy, időt kell hagynom neki. Majd holnap felhívom, döntöttem el szomorúan. Neki álltam vacsorát készíteni ám közben végig a haza érkezésemkor a dohányzó asztalra ledobott aktát néztem. Szörnyen kiváncsi voltam, hogy mi állhat benne ám tartottam is tőle. Az akta James Barnes életét rejti a múltját amely így megtörte őt, talán hallgatnom kellett volna rá és nem elalvás előtt olvasgatni  azt. 

Az akta a szokásos alapinformációkkal kezdődött. James születési évével és korai életével. Meg kellett mondjam, hogy igencsak jól tartotta magát ahhoz képest, hogy már elmúlt százöt éves. A valódi horror a következő oldalakon kezdődött. Az köztudott volt, hogy Jamest a második világháborúban halottnak nyílvánították egy bevetés után. Azt azonban nem tudták, hogy életben maradt és a HYDRA nevű szervezet fogja volt. Az aktából kiderült, hogy milyen módszeresen törték meg az elméjét és a testét. Persze nem volt igazán részletes, több adatot kihagytak, de sejtettem mi mindenre kényszeríthették. Bérgyilkost csináltak belőle, a saját elméjén kívülre zárták és tönkretették. James Barnes többet szenvedett, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni, szörnyen fájt érte a lelkem. Ez az ember megjárta a szószerinti poklot, hát csoda az, ha ennyire instabil? 

Miután félretettem az aktát és az időközben elkészített jegyzeteimet aludni indultam, ám tudtam, hogy azok amiket olvastam meg fognak jelenni álmomban, hiszen képtelenség ilyesmit csak úgy félretenni. A tudatalattim igenis megmozgatja ezeket a szálakat, ha tetszik nekem ha nem. 

Igazam is volt.

Az álmom furcsán kezdődött, egy hatalmas cső előtt álltam egy sötét kamra szerű helyiségben. Csak én voltam odabent és egy halványan villódzó lámpa. Szörnyen fáztam odabent és dideregtem, amikor azonban az óriási csőre néztem elfogott a kísértés, hogy közelebb lépjek. Olyasmi volt akár egy inkubátor csupán nagyobb méretben. A fény kevés volt ám elég ahhoz, hogy lássam valaki van abban az inkubátorban. Láttam, ahogy próbált kitörni viszont a hangját nem hallottam, láttam ahogy szenved, de csak némán. James volt az, felismertem őt ám nem úgy nézett ki, ahogy én megismertem. A haja hosszabb volt, csapzott és piszkos a szemei vadak. Az egyik pillanatban még az üvegfalat ütötte, míg a másikban a szemembe nézett és megmerevedett, majd folyékony nitrogén lepte el az inkubátor belsejét és James teljesen megfagyott. A rémület azonnal felkeltett én pedig hálát adtam az égnek, hogy vége volt. 

James esete hatással volt rám, és nem tudtam pontosan megnevezni ennek az okát. Valóban ő volt az egyik legtragikusabb sorsú páciensem és a legkülönlegesebb is, ám tudtam, hogy nem csak a háttere miatt akartam ennyire segíteni neki. James elveszett, a barátsága Steve Rogers-el volt az egyetlen ami a földön tartotta őt, ám Steve halálával ez a horgony eltűnt. Szüksége volt valakire, akire támaszkodhat ezért eldöntöttem, hogy erre alapozom a terápiáját, találnia kell valakit, aki megmutatja neki, hogy nincs egyedül. Lehet az akár egy barát, egy barátnő, akár egy kolléga, de nem lehet egyedül ebben az időszakban, nem amíg ennyire instabil lelkileg.