By Your Side. ||Bakugou x reader||

1 Rész

Bambultan néztem az előttem elhaladó tömeget. Kisgyermekek vidám arcát, ahogy meg láttak egy-egy játékot a kirakatok polcain, siető felnőtteket, akik vagy a gyermekeket kísérték, vagy munkába mentek, tinédzsereket, akik a buszokra vártak, hogy elvigyék őket az iskola zárt falai mögé. Én is egy voltam azon tinédzserek között, várva a UA-be vezető buszra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vártam, hiszen utálom az embereket. Koszosak, büdösek és túl sok energiájuk van, Gondolat menetemet a busznak csikorgóan fékező hangja szakította meg. Felszálltam, el foglaltam egy helyet, majd elindultunk. Az út csendes volt, elvégre még korán van. Amikor megérkeztünk leszálltam, majd elkezdtem sétálni a UA felé. 15 perc séta után megérkeztem a hatalmas üveg épület kapui elé, ahol sok, velem szinte egy idős emberek haladtak el mellettem, készen állva az előttük álló tanításra. Belépve az épületbe, szintén hatalmas folyosók tárultak elém, azok falain ajtók. Lassan ballagtam a 2A-t keresve, bevéve minden kis részletet. Emberek arcát, foltokat a falon, szekrényeket és néhány szót, ahogy az emberek beszélgettek. Odaérve elhúztam az ajtót és bementem. Nem voltak még túl sokan, csak egy rózsaszín és egy lila hajú lány beszélgetett 3 fiúval. Pontosabban 2 fiúval, a harmadik csak unottan nézte őket. Elmentem a leghátsó sorba, ledobtam a táskámat az ablak melletti padhoz, majd a telefonomat elővéve helyet foglaltam. Éppen az instagrammot görgettem, amikor valaki, pontosabban valakik elém álltak.
-Szia- köszönt hatalmas mosollyal a rózsaszín hajú lány, két oldalán a vörös és sárga hajú fiúkkal.
-Gondolom új vagy. Hadd mutatkozzak be. Én Mina Ashido vagyok, ő Kirishima Eijiro, ő Denki Kaminari, aki ott ül Bakugou Katsuki, Jirou pedig most ment ki a mosdóba.- mondta Ashido újjal mutogatva az adott emberekre, akiket épp megnevezett.
-Téged hogyhívnak?- kérdezte ugyanazzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán.
-(Y/N).- mondtam, majd nem törődve az előttem állókkal, tovább foglalkoztam a telefonom nyomkodásával, de úgy tűnt, ennyivel nem elégedtek meg.
-Oh! Akkor (Y/N), üdvözlünk a UA-ben. Remélem összebarátkozunk egymással!- mondta Kirishima.
-Honnan jöt- mondatát félbeszakítottam.
-Semmi közötök hozzá.-Közöltem még mindig a mobilommal foglalkozva.
-Oh. Akkor... Azthiszem hagyunk, úgy látom elfoglalt vagy- mondta kínosan nevetgélve Mina, de látva hogy nem figyelek rájuk megfordultak és elmentek. Pár percel később szúrós tekintetet éreztem meg, amire felnéztem és megláttam a szőke srácot, névszerint Bakugout.
-Mivan?- kérdeztem kissé flegmán, amire ő csak kiadott egy "tch" hangot és elfordult. Nem foglalkozva tovább vele, vártam az óra kezdetét. Idő közben többen is megérkeztek, de láttam,hogy akárki ide akart jönni Mináék lebeszélték őket róla, olyan mondatokkal, hogy:"Nem igazán beszédes" vagy "Hagyjunk neki időt amíg megszokja a környezetet". Nem fogják fel, hogy nem áll módomban akárkivel is barátkozni? Úgyis csak addig maradok amíg véghez viszem a tervem. A tervem nem bonyolult. Megölöm apámat.

              ~Visszaemlékezés~

7 éves lehettem, amikor elvéttem életem egyik legnagyobb hibáját. El akartam szökni otthonról. Az apám mindig azt akarta hogy én legyek a legerősebb, hogy felülmúljak mindenkit, majd átvehessem az 1 számú hős címet. Mind ez azzal járt hogy egész nap edzettem, éjszaka pedig a magán tanárommal tanultam a zárt szobában amit kaptam. Sosem mehettem ki, csak a szobából nyíló mosdóig. Éppen azt tanultuk, hogy hogyan kell ellátni, illetve szakszerűen összevarrni egy nyílt sebet, amikor szóltam, hogy ki kell mennem a mosdóba. Kimentem, majd a szekrényeket összetoltam az ablak elé lépcsőkké, olyan halkan amilyen halkan csak tudtam. Majd kis termetemnek köszönhetően kimásztam a nem túl nagy ablakon, majd le akartam mászni, de megcsúszott a kezem és a földön találtam magam, előttem egy igen mérges arckifejezésű édesapámmal, aki megfogta a karom, majd visszaráncigált a szobámba, ahol a tanárom ült elég értelmetlen felyet vágva, ami pillanatok alatt átment aggodalomba, mivel tudta, hogy mire készül az apám.
-Menjen ki.- szólította fel a tanárt apám.
-Enji nem hinném hogy ez a megol-
-Azt mondat hogy menjen. Ki.- szólalt meg mostmár dühösebben, majd a tanárúr felálállt és kisétált az ajtón. Én csak ott vártam, hogy mi fog történni. Pedig pontosan tudtam.
-Mit csináltál kint?- kérdezte a férfi előttem
-É-én- dadogtam ki
-MIT CSINÁLTÁL?-ordította, majd kivéve az övét elkezdte verni a hátam.
-Majd most megtanulod hol a helyed.- én csak sírtam és üvöltöztem torkom szakadtából szégítségért, de senki nem jött.
         ~Visszaemlémezés vége~

A csengő éles hangja riasztott fel. Úgy látszik elbambultam és közben... Kicsengettek. Felálltam a helyemről, majd a mosdóba vettem az irányt, ahol megmostam az arcom. Hülye. Nem bambulhatsz el csak így. Gondoltam, majd visszamentem a terembe. Ez egy túl hosszú nap lesz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A/n: Helooo ennyi lett volna ez a rész. Rövid lett és nem a legjobb, tudom, de a közeljövőben igyekszem hosszabb részeket írni. Illetve ha van valami tanácsotok, az írással és a történettel kapcsolatban, írjátok meg commentben. Love <3
*765 szó*