Dübörgött a zene és dohány illat keringett az egész szobában. Hol lágyan ringatózó, hol pedig öntudatlanul vergődő izzadt testek feszültek egymásnak, miközben az egész teret a lassan gomolygó cigaretta füst homályosította el. Minden sarokban egymás szájában kutató huszonévesek élvezték a fiatalságot és Louis bele sem mert gondolni mi történhet a mellékhelyiségben. Őszintén szólva nem is akart. Ez volt a legkisebb gondja, hiszen lassan arról sem tudott, hogy ő maga hol van és mit csinál. Csak azt tudta, hogy fáj. Nagyon. Ismét elrontotta. A zöldszemű szépség szavai visszhangzottak a fejében, miközben csak arra tudott gondolni, hányszor kell még elveszítenie őt és mi lesz, ha már nem kaphatja vissza. Félt ettől a gondolattól. Rettegett, mert pontosan tudta, hogy ő soha senkit nem fog már így szeretni. És nem is akar.
Lehajtott fejjel ült a pult előtt, ahol egyébként már negyed órája közölték vele, hogy ma bizony már nem szolgálják ki. Valószínűleg a könnyei már csak azért nem csorogtak, mert teljesen elvesztette a teste feletti kontrollt. Úgy érezte csak kívülről figyeli saját magát. Háttal volt a bejárat felé, épp ezért fel sem tűnt neki, amikor az ajtó kitárult és az érkező látványára valamennyi vendégben bentrekedtek a szavak. Igazából az is lehet, hogy akkor sem vette volna észre, ha pont rálát az eseményekre, mivel az említett személy a tömeget átszelve, megannyi tekintet kíséretében már mellette is termett.
- Hé, Tomlinson! Louis Tomlinson itt? Hogy vagy? Mesélj! - kezdte a férfi füleinek jelenleg borzasztóan irritáló női hang. Lassan emelte fel a még mindig párás és fáradt kék szemeit a mellette helyet foglalt szőkeségre. Őszintén halvány fogalma sem volt róla ki az. Csak másodpercekkel később kúszott az emlékezetébe egy név. Briana Jungwrith. Nem volt különösebb problémája a lánnyal, de nem ápoltak túl közeli kapcsolatot sem. Csak párszor találkoztak ezelőtt.
- Jézus, szörnyen nézel ki! Mi történt? - hasított újra fülébe a bosszantó hang és ő még mindig képtelen volt a válasz adásra. Csak ült ott, maga elé meredt és laposakat pislogott, majd végül már be is hunyta a szemeit. Egy váratlan pillanatban két meleg tenyeret érzett az arcára simulni, rögtön ezt követően pedig ajkak tapadtak az övéire. Louis nem nyitotta ki a szemét. Nem merte, mert az elméjében olyan csodálatos képek kezdtek elé vetülni. Látta maga előtt az ő göndör angyalát és azt képzelte ő az, aki most olyan odaadóan csókolja. Egyáltalán nem esett nehezére elképzelni minden mozdulatot, hiszen a fiú összes apró rezdülését tökéletesen ismerte. Annyira szerette volna elhinni, hogy ő az. Rettegett attól, hogy felnyissa a szemeit, mert akármilyen részeg volt, legbelül tudta, hogy ezek az érintések a közelébe sem érnek azoknak, amikkel az ő Hazzája tudja megajándékozni. Aztán sikerült neki.
Olyan mélyre fúrta magát az agyában a fiú gondolata, hogy képes volt elhinni, őt tartja a karjai között. Az egyenes szőke tincsek helyett, úgy hitte göndör barnák kúsznak az ujjai közé. A vékony derekat érintve, az izmos hasfal derengett fel neki. Tisztán látta azokat a hosszú lábakat maga előtt, pedig a kezei máshol jártak. Egyetlen pillanatra sem nyitotta ki a szemeit. Nem akarta, hogy elmúljon a fejében létrejött tökéletes varázs. Aztán legközelebb akkor eszmélt fel, amikor elérte a csúcsot. Szemei kipattantak, hátravetett fejjel a plafont látta csak, és őszintén fogalma sem volt mikor került ebbe a szobába, ezzel a franciaággyal. Ebben a pillanatban kúszott füleibe ismét az a borzasztóan kellemetlen hang, amit fogalma sincs hogyan tudott eddig kizárni. Olyan hatalmas fájdalommal csapott belé a felismerés, annyira nagyon fájt neki. Érezte, ahogy könnyei megállíthatatlanul, sok kis patakban csobognak az arcán lefelé, ő pedig iszonyú gyorsan kezdett felöltözni. Még hallotta, ahogy az ágyon fekvő nő értetlenül kérdezgeti tőle mégis mi történt, de jelenleg egyáltalán nem tudott vele foglalkozni.
- Bocsánat, sajnálom! - motyogta első és utolsó szavait a lánynak, mielőtt kilépett volna az ajtón. Részben talán nem is neki szánta őket, de már mindegy volt.
YOU ARE READING
Larry Stylinson One Shots
FanfictionRövid, kitalált, egyrészes történetek Harry Styles és Louis Tomlinson szerelméről. A részek nem összefügőek és terjedelemben is elég eltérőek. 🦋Lassan frissül, de biztosan!🦋