Larry Stylinson One Shots

We Made It

Szerelmes vagyok Harry Edward Styles-ba. Ez a mondat megannyi tini elméjén futhatott át az elmúlt években és tulajdonképpen teljesen megértem őket. Viszont van valami, amit ők nem tudhatnak. Nem tudják milyen úgy ébredni, hogy a karjaid közt tarthatod és nézheted a gyönyörű arcát közvetlen közelről, teljes nyugalomban, tudva, hogy ő a tiéd. Én tudom. Megtapasztaltam milyen érzés sajátomnak tudni a világ nyolcadik csodáját.

Még nincs ébren, csak békésen szuszog az ölelésemben én pedig bámulom az arcát. Azt hiszem ez egy olyan tevékenység, amit képtelenség megunni. Tekintetem újra átsuhan a göndör tincseken, amikért az elejétől kezdve megőrülök. Áttérek a hosszú szempillákra és az édes szemhéjakra, amik a világ leggyönyörűbb smaragd szempárját takarják. Ezután a tündéri orra alatt lévő cseresznye színű dús ajkakat vizsgálgatom és hálát adok az égnek, hogy pontosan tudom milyen ízük van, mert megölne a kíváncsiság, ha ez másként lenne.

- Boo! - préselt ki egy fáradt nyögést, de nem mozdult.

- Mondd csak Hazza - nyomtam apró puszit halántékára.

- Tudod igazán nehéz úgy aludni, ha érzem, hogy bámulsz - felelte kuncogva, majd megfordult karjaim között és sajátjait a nyakam köré fonta. Végre aznap először belenézhettem abba a varázslatos zöld szempárba, ami ugyanúgy rabul ejtett, mint mindig. Annyi mindent ki tudtam olvasni belőle. Láttam, hogy most boldog, ahogy azt is, hogy megkönnyebbült. Hiszen ott volt azokban a szemekben az elmúlt 10 évünk összes szenvedése is, aminek hamarosan vége. Ezután csak boldogságot szeretnék csempészni a göndör tekintetébe. Mindig csak azt szerettem volna, de akármennyire fáj is beismerni, nem én voltam, aki a döntéseket hozta.
- Baj van, Lou? - vizslatott Harry aggodalmaskodva.

- Dehogy, csak elgondolkodtam - feleltem egy biztató mosolyt küldve felé.

- Ne agyalj annyit, mostmár nem lesz baj - nézett mélyen a szemeimbe, majd egy édes reggeli csókkal üdvözölte ajkaim.

- Soha többé nem engedlek el semmiért, Harry. Soha nem leszek olyan ostoba mégegyszer, hogy azt higgyem bármitől is megóv majd, ha nem vagyok melletted. Épp annyira lételemem vagy, mint az oxigén.

- Ahogyan te is nekem, Lou. Mióta megismertelek úgy érzem minden percet elvesztegettem, amit nem melletted töltöttem. Viszont ilyen nem lesz többé. Hamarosan vége az egész cirkusznak és búcsút mondhatunk annak a szerződésnek. Onnantól kezdve pedig nem szabadulsz tőlem. Nincs több PR, kamu barátnők és alkohollal túlfűtött éjszakák. Csak te meg én.

- Csak te meg én Göndör. Együtt. Hazugságok nélkül. A világ legboldogabb emberévé teszlek majd.

- Ugyan, Louis! Azóta az vagyok, hogy először besétáltál az életembe. Valahol mélyen mindig tudtam, hogy egymás mellett kötünk majd ki. Már akkor éreztem, hogy te vagy a másik felem, mikor először a szemembe néztél azokkal a gyönyörű kékekkel.

- Fogd be, Harold! Még a végén zavarba hozol azt pedig nem hagyom - jelentettem ki, miközben egy gyors mozdulattal magam alá fordítottam az egyébként másfél fejjel magasabb férfit.

- Pedig én csak az igazságot mondom - nézett rám egy huncut vigyorral és ekkor már tudtam, hogy végem. Nem hagyta abba.

- Drága Louis Tomlinson! Te vagy a leggyönyörübb férfi, nem is - rázta meg a fejét - a leggyönyörűbb ember ezen a földön. Soha nem láttam még nálad szebb teremtést és.. - bármi is lett volna a folytatás, már sosem tudom meg, mert hirtelen felindulásból az ajkaira tapadtam, csak azért, hogy befogjam a száját. Igen, az a médiában arrogánsnak és nárcisztikusnak feltűntetett Louis Tomlinson így viseli, ha valaki olyan dicséri, akinek nem szarja le magasról a véleményét.

- Ajj már, Lou! Olyan vagy - húzta el az orrát, miután elváltunk egymástól.

- Milyen? - néztem rá mosolyogva.

- Olyan tökéletes nekem - felelte egyszerűen, majd egy puszit nyomott az orromra és kikászálódva alólam elindult reggelit készíteni nekünk.

Azt hiszem én vagyok az egyetlen ebben a világban, aki, amikor azt mondja szerelmes Harry Styles-ba, akkor pontosan tudja is miről beszél. Nem, nem a mellette ébredésről vagy a csókjairól. Hanem Harryről. Arról a Harryről, akit csak én ismerek. Arról a Harryről, aki nekem adott valamit, ami másoknak sosem volt és sosem lehet a birtokában. Én megkaptam. Enyém a szíve.