risk it all [liam lawson]

|5

[risk it all - chapter 5]

A MÁSODIK OSZTRÁK VERSENYHÉTVÉGE IDŐMÉRŐJÉT KÖVETŐEN ELHATÁROZOM MAGAMBAN, HOGY TÖRTÉNJEN BÁRMI SOHA DE SOHA TÖBBET NEM TARTOK APÁMMAL. Szerencsére sikeresen el tudtam érni, hogy az első osztrák versenyhétvégén ne kelljen részt vennem, de emiatt kénytelen voltam már kedden megérkezni az országba, hogy apámmal lehessek. Csak azért, hogy egy kis időt tölthessünk el együtt... csak előre szólok, hogy az elmúlt napokban alig találkoztam vele, a beszélgetéseink pedig csupán köszönésekből álltak. És ezen a ponton lett teli az a bizonyos képzeletbeli pohár. Hosszú percek elteltével, megunom a várakozást és a saját kezembe véve az irányítást lépek ki a Red Bull garázsból végre lepillantva a pár perce folyamatosan rezgő telefonom képernyőjére. Szinte megváltásként ér, ahogy átolvasom a barátaimtól érkezett üzeneteket azt kívánva, hogy bárcsak én is velük lehetnék.

iMessage

Cassie
liam átjössz?

Mason
ja kérlek, Cassie és Oliver tökre bénák

Oliver
egyszer sem nyertél

Liam
egy óra és ott leszek

Julia
ó anyám mit meg nem tennék azért,
hogy én is mehessek

Cassie
jövőhéten már szabad leszel!!

Mason
mintha börtönbe lennél lol

Julia
mason talán tényleg ott vagyok

Keserű mosollyal az ajkaim körül lépek ki az alkalmazásból majd süllyesztem a telefonomat a farzsebembe, a fejemet lehajtva elsietve a Mercedes garázs mögött várakozó fotósok mellett próbálva eltakarni a nyakamban lógó belépőkártyát. Miután rájövök, hogy a Mercedes garázs után már semmi sem lesz így egy nagyot sóhajtva fordulok meg a tengelyem körül és indulok el a paddock eleje felé. Elhaladva a csapatok épületei előtt magamban kialakítok egy sorrendet, hogy melyik is néz ki a legjobban, gondolom nem meglepő ha azt mondom, hogy jelen pillanatban még a Haas épülete is a Red Bull elé kerül...

A telefonom rezgése szakít ki a gondolataimból. Egy fintorral az ajkaim körül veszem az ujjaim közé a készüléket, elhatározva magamban, hogyha apu neve villan fel a képernyőn akkor mindenféle gondolkozás nélkül fogom kinyomni a hívást, vagy épp fogadni és elküldeni őt a fenébe. Ahogy a tekintetem lesiklik a képernyőre a szívem kihagy egy ütemet és a döbbent arckifejezésemet átvevő nagy mosolyom egyáltalán nem arról árulkodik, hogy egy olyan személy hívna akivel egyáltalán nem szeretnék beszélni. Sőt...

"Lassan kezdem azt hinni, hogy valóban te vagy a megmentőm." A hívást fogadva nevetve szólok bele a készülékbe akaratom ellenére is lassítva a lépteimen amikor megpillantom a paddock végét jelző kerítést.

"Szia Julia." Az ajkaim köré húzódó mosoly csak egyre nagyobb lesz ahogy meghallom a nevemet lágyan bekúszni a fülembe. Hálát adok az égnek, hogy kötelező maszkot viselnem mert más esetben bolondnak néznének a mellettem elhaladók.

"Szia Liam." Lassan lépek egy nyugisabb területre a hátamat óvatosan a kerítésnek döntve a maszkomat egy kicsit lejjebb húzva az orromon, egy mély levegőt véve a szabad levegőből. "Kérlek verd el Mason-t bármit is fogtok játszani. Talán még Olit is."

"Kérésed számomra parancs." Liam nevetve válaszol, amitől az én ajkaimra is egy újabb mosoly kúszik ahogy a tekintetemet felvezetem a világoskék égre. "Milyen a hétvége?"