Nem látszott rajtam soha de, soha,
Titkoltam folyamatosan noha,
Bármennyire is el akartam mondani
Féltem, hogy a világ össze fog omlani.
Rezzenéstelen volt arcom mindvégig,
De fájt minden, oly nagyon mégis.
Pedig, mikor a szemembe nézett Ő,
A valóság nem volt többé hihető.
A röpke öröm a fájdalomban elvész,
Mégis újra meg újra, újra átélném.
Éget nagyon a vágy, mi vonz felé,
S ha megkapom, az sem lesz elég.
Forróság tombol az egész testemben
Nem látom, s kínlódok eszeveszetten.
A decemberi hideg tél sem hűt,
Felemészt a dicső Mennyei Tűz.
YOU ARE READING
Once In A Lifetime - Most az egyszer
PoetryÉletem első és nagy eséllyel nem utolsó verses kötete! Zömével szerelmes versek, de akad egy-kettő egyéb is. Az írási stílusom még nagyon alakulóban van, ezért lehet kissé össze-visszaság némelyik alkotás, de remélem tetszeni fog mindenkinek! :) J...
