*Reader-chan szemszöge*
Miről kell tudnom és még is miről akar beszélni amikor ilyen szexin néz ki még barátnőm sincs itthon mindegy meghallgatom hiszen erre valók a barátok.
-[Név] miután szétváltak útjaink. ~ kezdett bele a mondandójába ami igazából arról szólt hogy nagyon hiányoztam neki és örült hogy találkoztunk viszont 3 éve együtt járt valakivel akit nagyon szeretet de terhes lett a barátnője. Végig mellette volt szülésnél is de komplikáció lépett fel. A baba egészségen megszületett viszont a lány belehalt a szülésbe. Nehezen tette túl magát rajta - Szóval van egy 2 éves fiam
-Értem engem ez nem zavar hiszen szeretem a gyerekeket ~ főleg hogy nekem nem lehet.
-Annyira megértő vagy ~ ölelt át majd tapadt ismét ajkaimra . Gyengéden falta őket miközben eldöntött és melleimre markolt így aprót sóhajtottam de nem hagytam abba csak csókoltam egyre hevesebben amikor elvált és áttért a nyakamra. Viszont egyszer csak abba maradt és rám nehezedve aludt el.
-Ezt nem hiszem el~ suttogtam halkan majd mit volt mit tenni hajába túrtam majd én is nyugovóra tértem. Reggel iszonyat kómásan keltem fel de Samu nem volt sehol viszont a konyhából remek illatok csapták meg az orrom. Lassan battyogtam ki de csak lakótársam találtam ott majd az órára néztem ami 10 órát mutatott.
-Ennyire lefárasztott az este? ~ mosolyodott el majd tette elém a rántottát egy kis narancslével.
-Bárcsak de bealudt mielőtt lett volna valami. ~ sóhajtottam fel miközben falatozni kezdtem
-Hívd át mára is hiszen nekem most haza kell utaznom
Persze ez ki is ment a fejemből egy hétig nem lesz itthon viszont így lesz időm megismerni a kisfiút is. Írtam is neki hogy este ismét jöjjön át.
-Igen tudom sajnálom apukádat biztos meg fog gyógyulni.
-Igen biztosan
Amíg ő összepakolt addig én az otthoni munkát elvégeztem majd késő délután mivel igent mondod a meghívásomra vacsora recept után nézelődtem. Egyszerű de finom ételt akarok csinálni.
