Végtelen szerelem

2.

- Uchiha Sasuke -jött a tömör válasz.
- Hogyhogy egyedül álldogállsz itt? -kérdezte Naruto, mélyen abban reménykedve, hogy Sasuke sem ismer senkit, hiszen akkor elég nagy esélye van arra, hogy a fiú összebarátkozzon vele.
- Csak. -ebből Narutonak rá kellett jönnie, hogy még annál is nehezebb dolga lesz a fiúval, mint először hitte volna. De Naruto mindig is szerette a kihívásokat, így most ezt is annak könyvelte el. Új cél, összebarátkozni Uchiha Sasukéval, gondolta magában.
- Van testvéred? -kérdezte Naruto beszélgetés indítás céljával.
- Hn. -válaszolta Sasuke, bár Naruto nem tudta eldönteni, hogy a fiú ezt igennek vagy nemnek szánta e. De nem tudott rajta sokáig agyalni, mivel egyszer csak egy mély férfi hang zengte be az aulát, ahol álltak.

- Üdvözlöm minden új diákunkat ezen a szép őszi napon! Az osztályfőnökeitek majd elmondják a pontos osztályokat, órarendet is tőlük kaptok majd. Ezután mindenki megkapja majd a szobája kulcsát, és fel is mehettek lepakolni. A mai nap még nem lesz tanítás, pihenhenjetek és fedezzétek fel az iskolát kedvetekre! -mondta az igazgató, majd átadta a helyét két férfinak, akik elkezdték sorolni, hogy ki melyik osztályba kerül. Amilyen peche volt Narutonak, Sasukéval pont külön osztályba kerültek.

Naruto épp a gondolataiba méllyedve baktatott a folyosón szobája felé, mikor meglátta Sasukét az egyik ajtóval babrálni, ám mikor a szodaszámra nézett, egy pillanatra lefagyott.

- Szia Sasuke, mit csinálsz a szobám ajtajával? -kérdezte, bár már sejtette mi áll a dolgok hátterében.
- A te szobád ajtajával? -értetlenkedett a fekete. Majd ekkor Sasuke arca elsötétült, ahogy tudatosult benne a helyzet.
- Ugye nem? -kérdezte idegtől enyhén remegő hangon.
- Hát pedig úgy látszik de, szobatársak leszünk. -mondta ki Naruto egy széles vigyor közepette.
- Mit tettem hogy ezt érdemlem? -emelte az égre a tekintetét Sasuke, mintha onnan várna segítséget.
- Most úgy teszek mintha nem hallottam volna. -sértődött meg Naruto.
- Inkább tegyél úgy, mintha néma lennél. -jött a szúrós válasz.

Miután bementek a szobába, ketten két irányba vették útjukat, Sasuke a nappaliba, Naruto pedig a hálóba ment. Sokáig nem is szóltak egy szót sem, majd Naruto törte meg a csendet, mikor besétált a nappaliba.

- Ha már szobatársak vagyunk, legalább próbáljunk meg jóban lenni.
- Jaj nekem... -sóhajtott Sasuke.
- Most mi az, nem is ismersz! Úgy pedig nehéz valakiről véleményt alkotni, hogy soha egy normális szót nem váltottál az illetővel! -akadt ki Naruto.
- Rendben, ha meghallgatom a barátkozós baromságod békén hagysz?
- Haj, komolyan, volt neked valaha egy barátod is? -kérdezte cinikusan Naruto.
- Nem. -jött az egyszerű válasz.
Naruto teljesen lefagyott a válasz hallatán.
- Mi az hogy nem? Olyan nincs, hogy valakinek soha egy barátja sem volt!
- Hát pedig itt ül veled szembe az élő bizonyíték hogy mégis van ilyen.

Ezután hosszú kínos csend következett, amit egy kopogás szakított félbe. Naruto ment ajtót nyitni. Az ajtóban egy rövid barna hajú srác állt.
- Szia, Kiba vagyok -nyújzotta ki jobbját Naruto felé.
- Naruto -fogadta el a felé nyújtott kezet, majd emberesen megrázta azt.
- Csak annyit akartam mondani, hogy ha jól tudom osztálytársak leszünk, és szeretnék jóba lenni a leendő osztályommal. -mosolygott a fiú.
- Az jó lenne, főleg, hogy senkit nem ismerek itt. -mosolygott idegesen Naruto.
- Ha akarod bemutatlak pár barátomnak.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm. -mosolygott Naruto, majd követte Kibat.

Sajnálom, de ez a rész elég rövidre és uncsira sikerült, de még bele kell rázódnom ebbe az írásozsdiba. Kritikákat szívesen fogadok.