Végtelen szerelem

5.

A nap további részét az unalmas órák tették ki, napközben annyira nem is beszéltek. Mikor vége lett az utolsó órának egyszer csak megjelent Naruto mellett Sakura.
- Szia Naruto, akkor hogy lesz a délután? Feltéve ha még mindig jó neked.
- Persze hogy jó. -mondta Naruto, bár igaz ami igaz, teljesen elfelejtette a lánnyal lebeszélt találkát. Egész nap Sasuke járt a fejében, és az, hogy vajon miért rohant el reggel amikor meglátta.

Naruto és Sakura a parkban sétálgattak, amikor is megcsörrent Sakura telefonja.
- Bocsi Naruto, fel kell vennem, anya az.
- Persze, semmi baj, vedd csak fel.
Ezután Sakura elvonult, majd ekkor Naruto észrevett egy ismerős alakot a parkban. Először nem hitt a szemènek, de aztán rájött mit lát. És amit látott, nagyobb fájdalommal töltötte el, mintha valaki sípcsonton rúgta volna.

Ugyanis tőle két padra Sasukét látta egy vörös hajú lány ajkaira tapadva. Naruto egyszerre érzett féltékenységet és mérhetetlen fájdalmat. Ekkor visszatért Sakura, és nyilván észre vette Naruto szomorú arcát, mivel gyengén megölelte a fiút. Nem kérdezett vagy mondott semmit, csak megölelte. Naruto hálásan nézett rá, fájdalma talán kicsit enyhült ahogy a smaragd szemekbe nézett.

- Most mit szeretnél csinálni? -törte meg a beálló csendet Naruto.
- Nem is tudom, mondjuk, hm, ehetnénk valamit, úgyis vacsora idő van.
- Jó ötlet. És mit szeretnél enni?
- Azt döntsd el te.
- Rámen jó lesz? -kérdezte a szőkeség
- Aham.

Ezután elmentek Ichirakuhoz és mindketten ettek egy-egy ráment. Miután megették, lévén hogy kezdett későre járni, visszasétáltak az iskolába.
- Köszönöm a mai napot Naruto -mondta Sakura, majd egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Majd valamikor megismételhetnénk.
- Mindenképp. -mosolygott Sakura, majd bement a szobájába, és Naruto még csukott ajtón keresztül is hallotta ahogy felsikít Inoval kórusban.

Mikor azonban szobájuk ajtajához ért, elkomorodott és újra fájdalom töltötte el. Nagy nehezen erőt vett magán, és benyitott. Sasukét szokás szerint a konyhában találta (igazi konyhatündér) amint vacsorát készít magának.
- Csak haza estél Dobe, már azt hittem elraboltak. -viccelődött Sasuke.
- Aham, bár neked mindegy lenne hogy elraboltak volna vagy sem. -mondta szúrósan Naruto.
- Neked most mi bajod? -értetlenkedett az Uchiha.
- Jó éjt Teme! -mondta Naruto majd bevágta maga mögött a hálószoba ajtaját.

Sasuke még egy ideig értetlenül nézett, majd elkezdte sejteni mi baja van a másiknak. Legalábbis csak egy dologra tudott gondolni. Mi van, ha Naruto látta csókolózni Karinnal? Ám ha tényleg ez a baja, akkor még két kérdés jutott Sasuke eszébe. 1. Ez miért zaklatta így fel Narutot, 2. vajon mit gondol most róla és Karinról. Ezek a kérdések cikáztak a fejében miközben vacsorázott majd amikor belépett a hálóba, mindent elfelejtett ami eddig eszébe volt, és minden gondolata az alvó Narutot tartalmazta. "Olyan mint egy kisgyerek" mosolyodott el Sasuke miközben az alvó Narutot figyelte. És ekkor, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt, hogy fejük egy magasságban legyen, és megcsókolta az alvó Narutot.

Ezután olyan dolog történt, amire Sasuke egyáltalán nem számított. Naruto visszacsókolt. Sasuke szemei kikerekedtek, majd találkoztak Naruto örvénylő kék szemeivel. Mindketten rák vörösek voltak.
- Miért? -kérdezte Naruto.
- Mert... mert -Sasuke nem tudta befejezni, mert ajkai ismét találkoztak Narutoéval.
- Ezt tudom miért kaptad -mosolygott Naruto.
- Miért? -kérdezte Sasuke, és érezte hogy még jobban elpirul.
- Mert szeretlek. -mondta halkan Naruto. - De tudom hogy te mást szeretsz. -mondta méghalkabban, màr majdnem sírva.
- Te meg miről beszélsz?
- Láttalak a parkban azzal a lánnyal.
- Karin? Jaj, a francba. Egyáltalán nem szeretem, sőt! -erre a mondatára Naruto szemei felcsillantak.
- Akkor miért csókoltad meg? -kérdezte még mindig kicsit szomorkásan.
- Őszintén? Nem én csókoltam meg, hanem csak véletlenül futottam össze vele, és egyszer csak rámcuppant, mint egy pióca. Csak egy dolog miatt nem löktem el egyből...
- Miért?
- Mert rosszul esett hogy Sakurával tandiztál. -vallotta be Sasuke.
Itt Naruton volt a sor pirulásban.
- Én nem randiznak nevezném, inkább baráti találkozónak.

Ezután sokáig csak nézték egymást, majd Naruto nem bírta tovább a csábító ajkaknak való ellenállást, és újra megcsókolta Sasukét.
- Szeretlek Teme. -mondta halkan.
- Én is, Dobe.
Majd mikor Sasuke felállt, hogy elmegy ő is aludni, Naruto visszarántotta.
- Maradj. -súgta Sasuke fülébe, aki beleborzongott.
Ezután Sasuke értve mire akar kilyukadni a másik, befeküdt mellé, és egymást ölelve aludtak el.

Na kész van az új fejezet. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ebben a fejezetben, de szerintem ez így egész jó lett. Remélem tetszik, kritikákat, vagy bármilyen kommentet és visszajelzést szívesen fogadok. Találkozunk a következő fejezetben, addig is bye bye.