A középiskola első napja. Mindig nehéz, hiszen új környezet, új emberek, szinte minden új. Nem vélekedett másként Uzumaki Naruto sem, mikor először lépte át új iskolájának kapuit.
Kicsit izgult, de úgy volt vele, hogy ez természetes, hisz mégiscsak egy számára teljesen idegen közösségbe kell majd beilleszkednie. Nem arról van szó, hogy Naruto nem barátkozna könnyen, erről szó sem volt, ugyanis vonzotta az embereket az örökös optimizmusával és mosolyával, ami levakarhatatlanul ült folyamatosan az arcán. Tehát Naruto nem attól félt, hogy nem lesznek barátai, sokkal inkább attól, hogy csak neki nem lesz ott senki ismerőse, ugyanis minden eddigi osztálytársa másik iskolába ment.
Még a reggeli készülődésnél mutatkoztak meg rajta először az idegesség jelei. Például mikor lement szüleihez reggelizni, annyira nem figyelt saját cselekedeteire, hogy kávéjába cukor helyett sót rakott.
- Minden rendben kisfiam? -kérdezte édesanyja, miután fia sikeresen össze kávézott mindent, miután rájött apró tévedésére, és a bögre tartalma az asztalon landolt.
- Persze anya, csak egy kicsit izgulok -mondta Naruto miközben tarkóját vakarta egy ideges mosoly kíséretében.- De megyek is készülődni, nem akarok már az első nap elkésni.
Ezután gyorsan felöltözött, elköszönt szüleitől, és indult is. Elég sok cucca volt, hiszen az iskola bentlakásos volt, és már első nap be kellett költözni.
Mikor belépett az ajtón egy nyüzsgő, zajongó diákcsapatot vett észre, illetve tőlük jobbra egy körülbelül vele egy idős fekete fiú állt egyedül.
- Szia! -lépett oda az egyedül álldogáló fiúhoz.- Uzumaki Naruto vagyok, téged hogy hívnak?
- Uchiha Sasuke -mondta röviden a fiú.
Na, hát ez meg is volna, kész az első fejezet. Ez az első könyvem, úgyhogy ha bármi kritika van, szívesen fogadom😊
