all the young dudes - [marauders]

ifjúság

- Ah ifjúság amely csak tegnap szöktél el mellőlem!-  panaszkodott Remus fájó oldalát fogva.

- Akkarod,hogy megmasszírozzalak, tudod... mint a régi szép időkben. - Remus a váratlan kérdés hatására megpördült a tengelye körül, és egy pajkos mosolyú Siriussal találta szembe magát.

- Sirius már nem azok a fiatal srácok vagyunk akik voltunk. Túl léptem. - Remus csak úgy köpte a szavakat de Siriust ez nem érdekelte.

- Én még nem léptem túl! - jelentette ki és elkezdett közeledni szerelme felé.

- Miért nem? - Remus elkezdett távolodni.

- Mert nem szerettem én még senkit így előtted, és nem tudok utánad szeretni senki mást.

- Ugyan mit szeretsz te bennem?

- Szemeid szép ragyogását, ajkaid harmatozását, merengő lelked, s fáradt, csöndes, enyhe jelemed. - a mondandó végén Remus a falnak szorítva, Sirius meg előtte állva válaszára várva.

- Mondj valamit kedvesem, ezer ambrózia csókkal fizetek válaszodért!

Remus hitetlenkedve nézett szerelme kipirult arcára melyen vihar szürke szemei falánkan csillogtak, szája és szeme közt ingázva.

- Ugyan miért most, miért itt?

- Mert nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked.

Remus megtört és Siriusra zuhanva csókot lehelt az ajkára. Sirius csak erre várt,s vissza csókolt. A két gerlice a mézédes csókba feledkezve ölelkeztek a kis szóba közepén a világról,s minden másról megfeledkezbe. Ki tudja meddig tarthatott a csók talán percekig akár hosszú órákig, talán még napokig is eltarthatott volna ha egy vörös hajú hölgy bennem toppan - ezzel a két fiút megzavarva- a szobába.

- Na de urak! Itt gyerekek is vannak! - Molly boszankodva lépet ki a szobából a két szerelmes meg össze mosolygott. Újult erővel, kézen fogva követék a hölgyet az ebédlőbe mindenről és mindenkiről megfeledkezve.

Vége.