One last time | minsung ✓

5

Szombat volt, az a nap, amikor Jisungnak el kellett mennie a bevásárlóközpontba Minhóval.

10:50 volt és Jisung most kelt fel az ágyból.

- Ó, istenem, el fogok késni!!  - motyogta felhúzva a farmert.

El aludt, mert egész éjjel fent volt, és a mai napra gondolt.  A pillangók a gyomrában egyszerűen nem pihentek.

- Most elmegyek! Viszlát anya! - mondta, majd kirohant az ajtón.

Rohant a buszmegállóig, és szerencséjére a busz kevesebb mint egy perc múlva megérkezett.

Leszállt a buszról, és újra megnézte a telefonját, 11:05.

Basszus, 5 perc késéss.

A szökőkúthoz futott, amit Minho mondott, ahol találkoznak.

És ott állt Minho, szakadt farmerban és kék pulóverben.

Megfordult, és szemkontaktust vett fel Jisunggal, mosolygott és intett, mire a fiatalabb elpirult.

Jisung elindult felé, és nézte szép arcát és mosolyát.

Annyira elbűvölte a szépsége, hogy menet közben megbotlott egy egyenletlen betonlapkában, és egyenesen Minho karjaiba esett.

Jisung felnézett rá, és a tekintetünk összefonódott.

- Umm.. ööö

- J-jól vagy? - kérdezte Minho továbbra is Jisung szemébe nézve.

- I-igen, jól vagyok. - mondta Jisung, és megszakította a szemkontaktust, és ki szabadította magát Minho karjai közül.

- Most pedig keressük meg az ajándékot. - A fiatalabb nem akarja, hogy bármi is kínos legyen.

- Igen, menjünk.

–

Ketten sétáltak egy darabig, bementek különböző üzletekbe, de még mindig nem találtak semmit.

Jisung gyomra korogni kezdett, mert nem evett reggel, csak kirohant a házból.  És persze nagy zavarára Minhónak hallania kellett a gyomrát.

- Éhes vagy?

Jisung bólintott, lenézett és elpirult.

Minho mosolygott, "aranyos"

- Oké, akkor menjünk enni.

Mindketten szendvicseket rendeltek, csak Jisung rendelt kettőt.

Olyan gyorsan megette őket, hogy alapvetően csak belélegezte őket.

- Lassíts. - nevetett Minho. - Megfulladsz.

- Nem, nem fogok. - Jisungnak teli szájjal is sikerült kimondania.

- Úgy nézel ki, mint egy mókus.  - mondta Minho mosolyogva, és állát a tenyerére támasztva figyelte Jisungot.

A megjegyzésektől ma ezerszer is elpirult Jisung, de nem volt baj, Minho aranyosnak találta.

- Most már maszatos is az arcod - mondta Minho, és fogott egy szalvétát. - Hadd töröljem le helyetted. - elkezdte törölgetni a fiú szája oldalát.

Minho felnézett Jisungra, aki őt bámulta, megtörölte az arcát és össze kapcsolta a tekintettüket, de egyikük sem döntött úgy, hogy megtöri.

Jisung úgy érezte, hogy mindjárt felrobban, minden akaratereje kellett ahhoz, hogy megakadályozza, hogy megcsókolja a másik férfit.

- Smink! - mondta Minho, megszakítva az érintkezést, és elfordítva a tekintetét.

- M-mi?  - kérdezte Jisung, lélegzet visszafojtva az imént történtek miatt.

- Azt hiszem, tetszeni fog neki a s-smink.  - válaszolta Minho. Nem nézett Jisungra, hogy elrejtse vörös arcát.

- Oké, akkor menjünk.  - mondta Jisung, és felállt, hogy eltüntesse a szemetet.

- Igen, menjünk!  - mondta Minho, és sétálni kezdett, hogy ne kelljen szembenéznie a fiatalabbal.

- Hé! Várj meg! - hallotta Jisung hangját.

De Minho továbbra is az arcára tett kézzel sétált, és mindent  megpróbált hogy megnyugjon.

- Mit csinálsz velem Han Jisung?!