Minho ki lépett az iskolából, és látta, hogy Nao várja őt az iskola kapujában.
Látta, és mosolyogva intett.
Balra nézett, és látta, hogy Jisung és barátai távoznak.
Nyilvánvalóan meg tudta állapítani, hogy Jisung szomorú volt a járás közben, mögöttük lehajtott fejjel. Hogy szerette volna csak megölelni, meg csókolni és elmondani neki, hogy minden rendben lesz.
- Minho! - mondta Nao, és a karjába kapaszkodott.
- S-szia. - válaszolt, és figyelte, ahogy a csoport másfelé sétál.
Felsóhajtott, és tovább sétált Naoval.
- Hová megyünk? - kérdezte Minho, de haza akart menni.
- Jégkrém? - kérdezte, és felnézett rá.
- Persze.
–
A fagylaltozóhoz sétáltak, és jelenleg a bolt előtti padon ültek.
- Ez tényleg jó! - mondta Nao. - Szeretnéd kipróbálni?
- Nem, nem kell. - válaszolta Minho félszegen.
- Minho?
- Hmm?
-Tudod - mondta Nao vörös arccal.
- Igen?
- Azt hiszem, nagyon szeretlek téged, és egész idő alatt kedveltelek, és… - megáll, mert rájött, hogy Minho alig figyel rá.
A lány az arcához hajolt, hogy csókot adjon, de Minho a mutatóujját az ajkára tette, és megállította.
- Nao, sajnálom, de ezt tényleg nem tudom megtenni. - mondta Minho legyőzve.
- M-mi a baj? - kérdezte, és visszalépett.
- Csak őszinte leszek, mert már megőrülök. - mondta Minho, és a szemébe nézett.
- Szerelmes vagyok Jisungba.
- J-Jisung? Han Jisung? A legjobb barátom? - kérdezte hitetlenkedve.
- Igen, a legjobb barátod, Han Jisung, aki egyben a barátom is. - sóhajtott Minho.
- Hű, tényleg... - Nao vereséggel dőlt hátra. - Nem hiszem el Jisung, a legjobb barátom.
- Nao, kérlek, ne haragudj Jisungra, annyira aggódott, hogy elmondja. - mondta Minho.
- Hogy ne haragudnék rá? Minden alkalommal, amikor a házához megyek, és arról beszélek, hogy milyen a napom veled, és ti erre már randiztok ?! - a lány felállt.
- Egész idő alatt csak csendben maradt, és soha nem döntött úgy, hogy elmondja?! Minho úgy érzem, hogy elárult!
- Nao, el akarta mondani neked, de nagyon félt, hogy elveszít téged, mint barátot!!
- Nyugodj meg, és beszélj vele, jó? - Minho felállt vele.
- Igen, úgy tűnik, sokat kell beszélnünk. - a lány hátrahőkölt, és keresztbe tette a karját.
Nao végül sarkára fordult, megengedve, hogy lófarka majdnem arcul üsse Minhot, és elment.
Minho figyelte, ahogy elmegy. Remélte, hogy minden rendben lesz kettejükkel. Nem tehetett mást, mint hogy bűntudata van, mert valószínűleg ők ketten veszekedni fognak, miatta.
Elővette a telefonját, és végül úgy döntött, hogy sms -t küld Jisungnak. Ideges volt, mert vasárnap beszéltek utoljára. De mégis elküldte az üzenetet.
babám💕
szia, hol vagy most?<
>a pc szobában vagyok a srácokkal.
érdemes találkozni naoval<
>mi? miért?
talán meséltem neki rólunk<
>minho!! miért ?! nekem
kellett neki mondanom!gyónni kezdett nekem és baszus! meg kellett állítanom őt. és nagyon hiányzol, kérlek, keresd meg és beszélj vele, legjobb lenne hamarabb tisztázni a dolgokat <
>rendben, megkeresem.
YOU ARE READING
One last time | minsung ✓
Fanfiction"Utoljára, aztán ez után elengedlek." ∆ fordítás | translation eredeti író | original writer @maxsluvr 2021.12.18 - 2022.01.01