One last time | minsung ✓

10

Jisung elment a parkba, és látta, hogy Minho a padon ül, ahol először csókolóztak, Nao partija estéjén.

Jisung idegesen ment oda hozzá, de vett egy mély lélegzetet.

- Szia - mosolygott Minho Jisungra, miközben a fiatalabb leült mellé.

A parkban nem volt senki.  Este volt, és hamarosan lemegy a nap.

- Szia. - mondta halkan Jisung.

- Szóval mit kellene elmondanod? - Minho felé fordult, és egyenesen a szemébe nézett.

-Én-én… -próbálta mondani Jisung, de már érezte, hogy a szeme homályossá válik a könnyektől.

- M-mi a baj? - kérdezte Minho aggódva, és kezét Jisung vállára tette.

- Én már nem tudom ezt tovább csinálni, Minho! - fakadt ki Jisung.  Ezen a ponton zokogó káosz volt.

- M-mit nem tudsz?  - kérdezte az idősebb, nagyon gyorsan dobogott a szíve, remélve, hogy nem azt gondolja.

- Nem tudok tovább randizni veled és bántani a legjobb barátomat. - Jisung tovább sírt.

- Minho, nem mondhatom el neki! Képzeld el, ha te lennél, a legjobb barátnőd jön, és elmondja, hogy majdnem egy hónapja járnak a szerelmeddel a hátad mögött! Mit éreznél ?! - Jisungnak könnyek között sikerül ezt el mondania.

- Nagyon szeret téged, Minho.

- Nos, sajnálom! Mit tehetek ez ellen? Csak egy embert szeretek, és az te vagy, Han Jisung!

- Én is kedvellek téged! De szeretem Naot, és nem bánthatom őt.

- Szóval ennyi? Csak így fogunk szakítani? -  kérdezte Minho miközben már a szeme is vizes lett.

Jisung csendben maradt. 
- Én… - akarta mondani, de elvágta, mert Minho magához ölelte.

- M-mit csinálsz? - kérdezte Jisung a szemében visszatérő könnyekkel.

- Pszt, maradjunk csak így egy darabig.  - mondta Minho, és simogatni kezdte Jisung hátát, miközben a mellkasába sírt.

Hogy őszinte legyek, Minhonak  kedve lett volna összetörni és sírni, de uralkodott magán, és csak néhány könnycseppet engedett le.

- Állítólag meg kell próbálnom nem kedvelni téged, de csak annyit teszel, hogy még jobban beléd essek. -  sóhajtott Jisung.

Végül mindketten megnyugodtak a sírástól, és elengedték egymást az ölelésből.

- Azt hiszem, most indulok.  - mondta Jisung, és megfordult, de Minho megragadta a csuklóját.

Jisung gyorsan megfordult, és találkozott Minho ajkával.

- Várok rád Jisung, amíg meg nem oldod vele a dolgokat.  - mondta Minho, és hajolt egy újabb csókra, de Jisung eltávolodott.

Próbált ellépni, de Minho túl erősen szorította a derekát.

- Utoljára, - mondta Minho.  - aztán ez után elengedlek.

Jisung Minho nyaka köré fonta a karját, és édesen megcsókolta.

- Köszönöm Minho - mosolygott Jisung. - Köszönöm a megértést.

Minho elengedte Jisung derekát.

- Mindig várni fogok rád, Han Jisung.

- Most indulok. - mondta a fiatalabb, és elindult.

- Viszlát. - mondta Minho.

Az idősebb nézte, ahogy Jisung integet, és elindul tőle a házáig.