Azur boszorkány: Múlt, Emlékek És Egy Szebb Jövő Reménye

1.rész

Gothem, az én otthonom. Tele romlotabbnál romlotabb emberekkel. Mindenütt zseb tolvajok, drog dillerek és gyilkosok. A város hőse, Batman, küzd ellene. De véleményem szerint nincs semmi értelme így hogy életben hagyja őket.

Így végül fel vettem a kesztyűt. Nem érdekelt hogy a vér a kezemhez tapadt. Minden cél pontomat alaposan választottam ki. És semmi jelét nem adtam hogy ott jártam. A legtöbb embert öngyilkosságba kergettem, pár embere rá gyújtottam a házat. A többi pedig bénáb napjaimon a kórházba került, de onnan a börtönbe.

Egy pár évbe bele telt mire Batman fel figyelt a tevékenységemre.
- Nem lesz szép vége, ha ezt nem fejezedbe - lepett meg egyik alkalommal. De nem hittem hogy egyedül jött el.
- Mert? Én csak el végzem azt a munkát amire te nem vagy képes. Én nem fogok egy ki baszott mókus kerékben újra és újra le győzni ezeket a semmire kellőket. Fel mérem a helyzetet, és ki tervelem hogy végzek velük - álltam közelebb a férfihoz.
- Nem félek a vértől és tőled se - ugrottam hátrább. Ki számítható az új Robin.
- Forró vérű kölyök - morogtam az orrom alatt. És a vállamhoz kaptam, ahogy meg néztem vérzett. " Ez a Vörös sisak" kezdtem el nézelődni. A kölyök próbált megint le csapni, de most fogott az agyam, véremből pedig egy kardot alkottam. Harcba szállni kettejük ellen baromság lenne, föleg ha messziről támogatást is kapnak. Ha még Nightwing és Red Robin is fel bukkan pórul járok.

De egy haszna lenne,nem kellene meg írnom a holnapi matek dogát. Bár mondjuk akkor Tim le csapná a fejem a múltkori küldön órák után, amikkel segített fel készülnöm. Le néztem a tető széléről, és most ez volt a legjobb menekülési tervem.
- Örültem uraim - hajoltam meg szinpadiasan, majd hátra dőltem. A 12. emelet környékén pedig egy portált nyitottam, hozzá teszem az épület 30 emeletes magas volt.

Ahogy a lábam földet ért a szobám padlóján le vettem fejemről az azur kék parókám. Bele zuhantam az ágyamban. És tele kinézisel ki szedtem a vállamból a golyót. A többit pedig rá hagytam a testemre. A töltény pedig ki dobtam az ablakon hogy csatanyon valamelyik konténer belsejében. Át vettem a ruhámat fogtam és el raktam a zsebembe, az elektronikus cigarettamal pedig ki indultam a tűz létrára. Ahogy ki ért mint két lábam az ablakon meg csőrent a telefonom. Meg se kellet néznem hogy tudjam ki az.
- Zseni fiú gondoltál rám? Nyugi a kávét amit be ígértem a korrepetálás miatt viszem. - vettem fel
- Nem azért hívtalak otaku lány. Csak gondoltam meg kérdem hogy van e még valami amit nem értesz - válaszolta.
- Nagyjából - szívtam bele a cigibe.
- Miért érzem hogy kint vagy a tűz létrán, és azt a koporsó szöget szívód- Tim ezen mondatára meg ált a mozdulat a kezemben. Amire gyorsan körbe néztem.
- Ismersz Timothy - sóhajtottam végül egy nagyot. A vonal másik végén zörgés és szitkozódás volt.
- Te ki vagy? - szólt a vonal másik végéről egy nálam jó négy évvel fiatalabb hang.
- Erre a kérdésre én is szívesen tudnám a válasz. De ha jól tipelek te Tim öcse vagy Damien. Én Luna Fiona Lucitor vagyok, és ha meg kérhetlek Mr. Méregzsák vissza adnád a mobil telefont Timothy Jackson Drake uraságnak - mire a telefon másik végén röhögés haladszodot. A végén egy nagy pufanás és meg szakadt a vonal.
- Ez a kölyök most komolyan össze törte Tim telefonyát - néztem magam elé. És el kellet nevetnem magam. Hirtelen egy nagyot dörent valami a nappaliba óvatosan indultam ki. A fal fordulóban meg álltam és egy kézi tükör segítségével ki lestem. Nem akartam el hinni amit láttam Joker ált ott a szoba közepén, anyám hulája felett. És persze a mobilomnak most kellet hangosan meg szólalnia. Amit persze ennek az örültnek is meg kellet hallania. El kezdtem futni vissza a szobámba. Ott is kifelé az ablakon. Közben be nyomtam a telefonom hogy le rakom, de helyete fel vettem.
- Luna bocsi az előbbiért....
- Tim most ez nem jó - ugrottam ki az ablakon, és futni kezdtem fel felé a lépcsőkön.
- Hé mi baj? - kérdezi pici pánikal a hangjában. Mire két lövést adott le a bohóc amitől fel sikototam.
- Üldözöbe vett Gothem elmebeteg bohóca- siettem tovább egy új lövés és a telom darabokra eset szét. A képességem nem használhatóm. Mert könnyen észre vennék, akár a civilek, akár valamelyik őr járatozo kis hős. Épen fordultam volna az utolsót hogy fel érjek a tetőre, de csak a fájdalomra emlékszem és hogy találkozót a testem a betonal. Végül egy ismerős fekete köpeny tárult látó körömbe. Majd kép szakadás.