11.rész

45 3 2
                                    

Egy valamit nem akartam a történtek után. Iskolába menni. Főleg úgy hogy az egész iskola tudja mi történt velem. Vagyis a Joker részt. Így is irtóztam világ életemben ha az ember végig mért engem, vagy minden mozdulatomat látványosan nyomon követe. De ahhoz nem kell használnom a képeségem, vagy nem kell zseninek lenem, hogy tudjam. Tudjam azt hogy szeretnének páran holtan látni. Most mit mondjak? Nem szeretnek, mondjuk adtam rá okot. Pár szép okot. Nem vagyok oda a bunkokért, meg az okos de picsa lányokért. És nem egyszer kétszer volt az hogy ki nyitottam érte azt a nagy számat. De végre vége volt a napnak, és nem történt semmi érdemleges az épület falain belül.Nagy elmélkedés közben kezdtem el pakolni a szekrényemben. Mire valami csatant. Ki néztem a szekrény ajtaja mögül. És csak azt láttam hogy egy kreol bőrű srácot löktek az egyik szekrénynek.
- Ne avatkoz bele Lucitor , ne avatkoz bele- próbáltam kontrollálni magam. De ahogy egy ütés hangja csapta meg a fülem, hagytam a picsába az előző mantram. Be vágtam a szekrényt. Oda áltam a két srác közé. "Én és a nagy szívem".Fel néztem a bunkora.
- Tűnés- szóltam. És ahogy láttam hogy nem indult
- Tűnés most!- nyomatékositottam.
- Mert mi lesz ha nem ? Törpe- mire a folyosón mindenki el hallgatót.
- Meg kaptad az esélyt hogy el menny, de így most már...- lenditetem a bal kezem, ami találkozot is az arcával, utána a jobb lábam hogy gyomor szájon rúgjam. A szerencsétlen szegre ült, és az se tudta mi van. Rá léptem a lábára, jobb kezemel meg el kaptam a nyakkendőjét.
- Úgye nem kell újra mondanom hogy , tűnés? - néztem rá. Ahogy el engedtem nem tudta merre induljon meg . Hátra fordultam hogy meg nézem a srácot. Picit vérzett az orra , amit próbált álcázni. Elővettem egy zsepit és oda nyújtottam.
- Hey jól vagy?- szólítottam meg. Mire fel nézet.
- Igen, köszi. Em...
- Luna, Luna Fiona Lucitor vagyok- nyújtottam ki a kezem. Mire egy kicsit le sokolodott.
- Em... oh.. bocsi én be se mutatkoztam. Mehmet Umbaku vagyok- fogadta el a kezem. Ezzel együtt fel is húztam.
- Gondolom hallottál rólam egy két pletykát azért lepődtél meg- mondtam el elméletem.
- Igen, ezért sem értem most hogy, miért segítettél? - kérdezte meg.
- Csak úgy-indultam meg , ő pedig jött utánam
- Miért nem hagyod, hogy az emberek meglássák benned a jót? Mint ahogy én az előbb. Mert ne mondt nekem hogy csak úgy verekedni volt kedved- kezdet kiváncsiskodtni.
-Figyelj azért mert ha az emberek jót látnak, akkor el is várják azt. És itt én nem akarok mások elvárása szerint élni. Érezd magad meg tisztelve haver- erre csak az arcomba nevetett . Amit nem tudtam hová tenni.
- Ruenak igaza volt veled szembe. Makacs vagy, de a szíved és az eszed is a helyén van. És ez az előbbi kis mutatványod azt is bizonyította hogy a chiped se aktív, mondjuk lehet akkor itt se lennél- mondta, az előbb fél perce félénk fiú eltűnt, és egy másik személy ált ott előttem.
- Rue? Akkor ha már ekkora fordulat történt a beszélgetésünkben. Magyarázd meg ki is ő, úgy hogy tudjam is, de nagyon gyorsan vagy te is meg nyered mára az öklömet az arcodba-morantam rá.
- Lélekrabló. És szeretne veled találkozni- adót át egy papír lapot.
- Miért kéne bíznom benne, és benned miért kéne még annyira meg bízni? - kérdeztem. Közelebb lépett hozzám.
- Mert nem kéne hogy a Hydra újra indítsa a programott, és mivel neked nincs chiped vagy legalább is ki szedted. Segithetnél, főleg úgy hogy nem tudni kiben lehet bízni- súgta oda nekem.
- Minden rendben? - kérdezte meg mögülünk egy hang. Meg fordultam és láttam hogy Jason ált tőlünk néhány métere. Egy egy vörös póló, egy kék farmer és egy fekete sport cipő volt rajta. Végig futott a hátamon a hideg, és éreztem hogy pirul az arcom. El léptem a sráctól és inkább oda mentem a másikhoz.
- Igen minden rendben- fogtam meg a kezét.
- Bocsi hogy be kellet jönnöd, csak meg kérdezte hogy lenne e kedvem vele csinálni a kémia beadandott, de mondtam neki hogy Timmel csinálom- találtam ki valami kamut és kezdtem el húzni a kijárat felé.
- Tényleg? Mesélj-mondta Jason mikor már elég messze voltunk. Gondolom rá jött hogy kamuztam.
- Keringőre kaptam meghívást, ő pedig csak a postás. -mutatam meg a papír darabot.
- És be valóm, kéne majd kísérő vagy kísérők, mert hogy olyan emberhez kell mennem tárgyalni akivel nem igazán akarok.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Jul 23, 2023 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

 Azur boszorkány: Múlt, Emlékek És Egy Szebb Jövő ReményeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora