Azur boszorkány: Múlt, Emlékek És Egy Szebb Jövő Reménye

3.rész

Ahogy végeztünk a vacsorával el terültem az ágyamon, majd a plafont kezdtem el bámulni. És rá jöttem valamire, nem tudok nyugton ülni a picsámon. Így inkább fel ugrottam és el mentem fürdeni. De utána se tudtam magammal mit kezdeni. Végül el indultam meg keresni Tim-met. Akit nagy nehezen meg is találtam.
- Mi az mégis élsz az ajánlatomal? - mosolyog rám. Mire bólogatni kezdtem mint egy kis gyerek. A fiú hozzot egy labdát és el kezdtünk játszani. Azért figyeltem a sebeimre, igaz hogy be gyógyíthatnám őket, de a látszatot fent kell tartanom. És ezért nem játszódtam olyan durván mint szoktam, pedig nagyon lökdösödö típus vagyok. Csak néha kaptam el a fiún a pulóvert hogy vissza rántsam. Egyszer csak meg fogta a fekete hajú a labdát.
- Mi lelt téged Zseni fiú? - nézek rá. Mire arra néztem amerre ő is. Dick jött ki egy nővel aki tolókocsiban közlekedet.
- Em.. Helló-köszöntem. Sosem szeretem ismerkedni, új embereket meg ismerni. Így is lehet az hogy a saját osztályomban csak Tim aki szoba áll velem. Mert a többiek rég fel adták a próbálkozást.
- Szia Barbara Gordon vagyok - nyújtotta felém a kezét a vörös hajú lány. Amiért haboztam Tim válba vágott.
- Luna Lucitor - fogtam meg a lány kezét. És próbáltam nem folyamatosan és észre vehetően figyelni. Aztán belém hasított.
- Gordon? Mint Gordon fő felügyelő? - néztem, mire bólintott.
- Úgy vélte  ő is és Bruce is, jobb ha vele beszéled meg a dolgokat- fogta meg a vállam a mellettem lévő fiú. Mire csak sóhajtotam egyet. El vonultunk a könyvtárba egy kis teával meg kekszel.
- És... miről beszéljek pontosan?- kezdtem el idegeskedni, és a lábam is el kezdet járni.
- Nyugalom, először is mesélj egy kicsit magadról. Hogy egy picit fel oldodj- mosolygott rám.
- Itt születem Gothemben, kisebb koromban gimnasztikai versenyekre jártam. Nem vagyok jó az ismerkedésben- mondom. És igazából ettől még idegesebb lettem. Csak egyszerűen a mai próbálkozásom hogy ne emlékezek arra a bohócra, most mentek a levesbe. A kezemmel meg támasztotta a fejem.
- Láttom nem tudsz meg nyugodni- fogta meg a vállam. Mire nemlegesen ráztam a fejem.
- El mondod mi volt?- kérdezi
- Kint voltam a tűzlétrán, mert a szobám ablaka arra nyílik. Kint szívtam az elektromos cigim. Tim-mel beszéltem telefonon mert meg kérdezte van még valami amit nem értek matekból, mert más nap dogát írtunk volna belőle. Damien el vette a fiútól a  telefont, és meg szakadt a hívás. Utána egy pufanást hallottam. Nem fegyver volt, olyan volt mint ha csak le esett volna valami. Azt gondoltam megint be ivott anya vagy valami. És ilyenkor nem szoktunk jóba lenni vele így csak el szoktam kerülni, és el nézem neki ha valami olyat tesz. Fogtam egy kézi tükröt hogy ki tudjak lesni ha úgy van. A folyosó és a nappali egy T alakot zár le és meg szoktam a fal sarkában állni. És hát... - nyeltem egyet a gombóc miatt a torkomban
- És?
- Ott feküdt a padlón, felete pedig ott ált az a szörny. Erre el kezdet csörögni a telefonom. Hogy vissza hívott Tim. Meg halott, én pedig menekülni kezdtem. Mondanám azt hogy azért mert a halott hős nem hős, de ezzel hazudnék - nevetem fel kínomban.
- Be pánikoltam és menekülni kezdtem a tetőre. A telefon ami a kezemben volt szét lőtte. De a három másik lövést nem éreztem, gondolom az adrenalintól. Ahogy fel értem össze estem. Egy valamire még tisztán emlékszem, mielőtt el vesztettem az  eszméletem láttam a Batman köpenyének az alját - fejeztem be, és addigra már a könnyeim is folyni kezdtek.
- És az a legnagyobb bajom hogy nem tudom el felejteni, álmomban mindig elő jön, de Batman helyet mindig Joker áll ott - potyogtak a könnyeim, és a légzésem is nehezebb lett. A fülem csak zúgott, az üresség és a meg könnyebbülés keveredett tovább bennem.