Üres úton vagyok csupán, egy
egészen halvány alak sziluettje.
Nyárat követő, s megelőző fagy,
kanyargós úton épülő makettje.
Az mind, amit fénynek neveztél,
valójában másban, később;
kopogtat, mondhatni: szemerkél.
Az eső elől, tehozzád mielőbb.
Száguldó hónapok utazói,
repülnek el mind mellettünk,
Ház épül, kegyes forgatói,
sorsunk, döntésünk, életünk.
YOU ARE READING
A csendes komfort növekvő árnyékában andalogva.
Short StoryIhlette és kiváltotta, befolyásolta énem, amit meghálálni készülök üres ég híján józanságom tetőpontján személyének mindent, amit tőle kaptam - olvasd mérhetetlenül nagy örömmel, kedvesem!
