Mégis mi, mióta leledzik belül,
'mikor sietve temetvén,
majd temetve keresvén,
történelmen kerekedünk felül?
Lelketlen beton temet, hol-hol repedéseiben ragyog.
Mi világítja meg lelked, és csalja szemembe mind,
könnyűimet, melyben emberi kőszívünk dobog.
Epekedve emelkedem, merülöm hangoddal alább,
Ő szólít, én be nem telvén szavát kérlelem.
mivel mikor nélküle süllyedem, sem féltem életem.
Hisz érzem, hogy énemben vele halok legalább.
YOU ARE READING
A csendes komfort növekvő árnyékában andalogva.
Short StoryIhlette és kiváltotta, befolyásolta énem, amit meghálálni készülök üres ég híján józanságom tetőpontján személyének mindent, amit tőle kaptam - olvasd mérhetetlenül nagy örömmel, kedvesem!
