Ellentétek

11.

Egy hét telt el, amióta Bonnie randizik, azóta sokkal boldogabb. Nekem pedig egyre többször jut eszembe Jackson, a gyönyörű szemei és a beállított haja. Nem szabad rá gondolnom, főleg most nem, amikor apámhoz megyek. Valami fontosat akar mondani az öreg, legalább is nekem ezt mondták.
- Szia Apa- léptem be az irodájába, természetesen kopogás után. Ha nem kopogtam volna már fegyver lenne a fejemnél.
- Szia Kicsim, ülj le.- na jó ez fura, nagyon fura. Apámtól ez nagyon nem megszokott. De mindegy leültem. Mást úgyse nagyon csinálhattam volna.

- Miért hívtál?

- Férjhez fogsz menni.-jelentette ki úgy, mintha azt mondta volna, hogy süt a nap.

- Hogy mi?! és most jutott el a tudatomig, hogy hozzá kell mennem valakihez akit nem is ismerek. A szüleim is így házasodtak, bár ők szerelmesek is voltak, ezért nem volt ellenükre a dolog. Dehogy én nem megyek hozzá egy vadidegenhez, arra mérget vehet.

- Jól hallotad, hozzá fogsz menni Jacksonhoz! Erről nem nyitok vitát!- már tudtam, hogy felesleges bármit is mondanom, amit ő kitalál annak úgy kell lennie. 

Másnap:

Már megint suliba kell mennem, ami a legrosszabb, hogy valószínű őt is látni fogom. Ami ellégé zavar. Ma megprobálom kerülni a társaságot, de nem bujkálhatok örökké, sajnos. Mivel a motorom és a kocsim is szervízben van, ezért gyalog kellett mennem. Hogy miért? Mert az apám egy seggfej! Neki van 3 sofőrje, de engem egyik se tud elvinni. Majd megfagyok mire oda érek, nem baj az! Amint oda értem a sulihoz megláttam a szokásos bandát a kapunál ácsorogni, aztán láttam meg a hozzájuk társult Bonniet. Kicsit csalódott voltam, ő volt az aki mindig is utálta őket, és most velük röhögcsél.

-  Szia!- hozta a formáját, csak akkor köszön így ha tudja, hogy elbaszta, de nagyon. Nem mondtam semmit csak mentem tovább,  ő meg csak nézett rám mint borjú az új kapura.

- Hé!- mondta valaki, de én még véletlen se fordultam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam bementem a suliba inkább mit, hogy kint maradjak. Kerülnöm kell őket míg össze nem szedem magam egy kicsit. Még azt sem tudom mit érzek igazán. Vonzódom Jackhez, de nem szeretem. Vagy mégis? Na pont ezért nem akartam ott maradni! Először a kusza gondalataimat akarom rendbe tenni, aztán a többi. 

- Hé! Avery várj már!- hallottam meg pont azt a hangot amit nem akartam.

- Mi az, Jackson?

- Jackson? Tegnap még Jack voltam! Beszélnem kell veled!

- Mondd!

- Apád elmondta?- és leesett mire akar célozni.

- Ja, miért?

- Hát...- ezt nem hiszem el! Jackson Davis zavarban van! Valakinél van esetleg egy kamera?

- Igen?

- Arra gondoltam, mivel, hogy úgyis össze kell házasodnunk, akkor jobban megismerkethetnénk egymást.- aha, tehát ismerkedni akar, érdekes, nagyon érdekes.

- Jó, és mikor?

- Mi?- tért vissza a világunkba.

Jackson: 

Amikor apám bejelentette, hogy elfogom venni Averyt, velem maradat  lehetett volna fogatni, annyira boldog voltam. Mindig szerettem őt, de azt hittem soha nem lehet az enyém. Bonnie megkérdezte, hogy miért piszkáltam őt ha szeretem. A válasz egyszerű, pont azért mert szeretem, és reméltem, hogy így eltudomőt felejteni, de attól tartok, hogy ez nem fog menni.

- Hé! Avery várj már!- szóltam utánna.

- Mi az, Jackson?-  ezt kicsit fájt hallani, sokkal jobban szeretem ha Jacknek hív. Ahogy kiejti a szavakat, Jézus Isten!

- Jackson? Tegnap még Jack voltam! Beszélnem kell veled!- most, hogy van rá egy fedősztorim eltudom hívni randizni.

- Mondd!

- Apád elmondta?- csak ne emiatt legyen szomorú.

- Ja, miért?

- Hát...- nem tudtam, hogy fogjak nekil, olyan gyönyörű volt most is, hogy zavarban voltam.

- Igen?

- Arra gondoltam, mivel, hogy úgyis össze kell házasodnunk, akkor jobban megismerkethetnénk egymást.- remélem nem mond nemet.

- Jó, és mikor?- várj, MI? Talán bejövök neki? Nem az nem lehet! De  mi van ha mégis? Együtt fogunk élni a három gyerekünkkel és a kutyánkkal, mert szereti a kutyákat meg a gyerekeket is. 

 - Mi?- tértem vissza a valóságba, a szomorú,  igazságtalan valóságba.

- Mikor akarsz találkozni?- oh, ez könnyű, amikor csak lehet, de ezt neki nem mondhatom, még nem.

- Ma?- remélem belemegy

- Ma próbám van, de jöhetsz ha akarsz.- már, hogyne akarnék. De milyen próba?

- Milyen próba?

- Zenekari! Milyen lenne?- na erre kiváncsi lettem.