Oneshots-ok kérésre

Nahoya Kawata (Smiley) / 1

Szakadó esőben ballagtam a többnyire kihalt utcákon. Mivel egy melegítőnadrágon és egy pólón kívül más nem volt rajtam, hamar bőrig áztam. Zsebre tett kezekkel fordultam be a sarkon, de valakik elállták az utam. Mivel nem volt kedvem balhézni, ezért megpróbáltam kikerülni őket, de egy velem egymagas srác lépett elém. Felnézve rájuk, felmértem az erőviszonyokat, de csalódottan vettem észre, hogy mivel többen voltak nem lenne semmi esélyem. Már úgy voltam vele, hogy visszafordulok.
-Hé, kis csillag!-szólalt meg a legelső srác és megragadta a csuklóm. Idegesen rántottam el tőle, majd a következő pillanatban nagy lendülettel húztam be neki. Egy kis időbe telt, mire felfogták mi is történt.
-Legközelebb légy körültekintőbb-húztam ajkaim gúnyos mosolyra. A társai közül volt egy pár, aki megindult felém. Az ujjaim ropogtatva döntöttem oldalra a fejem.-Nincs jó napom srácok-majd ökölbe szorítottam mindkét kezem. De mielőtt az egyik megütött volna, valaki megállt egyenesem mellettem és karját átdobta a vállamon. Előrébb hajolva nézett a kis bandára.
-Mit akartok a barátnőmtől?-vigyorgott a srácokra, akik ijedten hátráltak meg. Oldalra sandítva láttam meg a fekete egyenruhát. Rajta az arany írás jelezte, hogy a fiú, aki jelenleg a barátnőjének hívott a Toman tagja. Mivel kissé kétkedve néztek ránk, ezért a fiú felé fordulva karoltam át. Viszonozta az ölelésem és a fülemhez hajolva suttogni kezdett.-Na gyere menjünk innen-ujjait az enyémekre kulcsolva kezdett el az ellenkező irányba vezetni. Hát mondanom sem kell fülig pirultam tettei miatt. 
-Köszönöm, hogy közbe léptél-hajoltam meg előtte, mikor már a második utcán fordultunk be.
-Ugyan-legyintett kedves mosollyal az arcán.-Egyébként szép ütés volt-döntötte kissé oldalra a fejét. Barackszínű haja az eső miatt helyenként a szemébe lógott.-És mit csinálsz te ilyenkor kint?-kérdezte kíváncsian. Megvontam a vállam és már el akartam tőle köszönni.
-Akkor én nem is tartalak fel-léptem el mellette, de gyengéden húzott vissza magához, majd a kabátot rám terítve homlokon puszilt.
-Haza kísérlek-jelentette ki. Zavaromban egy hang se jött ki a torkomon, így csak bólintottam. Egymás mellett sétálva indultunk meg a házunk felé. A csendet ő törte meg.-Nahoya Kawata vagyok, de hívj csak nyugodtan Smileynek-pillantott rám.
-Mei Anami-feleltem halkan. Ekkor éreztem meg, ahogy ujjaival a kézfejem cirógatja, majd mint az idevezető úton összefonta ujjaink. Kéz a kézbe haladtunk, miközben lassan, de minden szóba jött.-És akkor mi lett a harc kimenetele?-hallgattam csillogó szemekkel a nálam egy fejjel magasabb fiút.
-Hát alaposan elvertük a Moebiust-nevetett fel aranyosan. Alig ismerem egy órája, de mintha már most jobban megszerettem volna mint bárki mást eddig.-Lehet fura kérdés, de...Van most valakid?-fordult felém, mikor megtorpantam a kapunkban.
-Nincs-mosolyogva ráztam meg a fejem. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Közelebb lépve a fiúhoz, öleltem meg. Ujjaim a mellkasánál pólójába martak, ahogy fejem neki döntöttem. Halk kuncogás közben fonta körém karjait. Egyik tenyerét a hátamra simítva tartott magánál.
-Akkor gyere el velem egy randira Mei-hajolt fülemhez. Hangja és meleg lehelete miatt a gyomrom görcsbe rándult.
-Mikor?-emeltem fel rá tekintetem. Nagyokat pislogva vártam válaszát. Idő közben az eső annyira szakadt, hogy pár méternél tovább nem is lehetett ellátni.
-Hmm-gondolkodott el fülemhez hajolva.-Holnap ráérsz?-tette fel a kérdést. Egy aprót bólintottam, majd elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy megfogjam a kezét.
-Igen, de eléggé esik. Gyere be, aztán ha elállt vagy kicsit csillapodik akkor haza mehetsz-kezdtem el magam után húzni. A fiú kissé meglepődött és az ajtó előtt meg is torpant.
-A szüleid?-kérdezte már a teraszon állva. Felnevettem enyhén kétségbe esett arcát látva.
-Nyugi nincsenek itthon. Nem nagyon szoktam velük találkozni. Igazából elég kevés ideig tartózkodnak a házban, általában csak az éjszaka közepén esnek haza és kora reggel már mennek is el-feleltem megnyugtatóan, ami kissé hatott is a barack hajkoronás Smileynál. Betessékeltem, majd a cipőm lerúgva a lábamról a fürdőbe léptem két törölközőért.
-Köszönöm-vette el az egyik felé nyújtott textilt. Miközben ő a haját törölgette, kissé elbambulhattam mert csak azt vettem észre, hogy mögöttem áll és ugyan azt csinálja mint az előbb, csak most az én hajamból itatja ki a nedvességet. Zavaromban csak gyorsan megpördültem és kikaptam a kezéből a vizes anyagot.
-Öhm...Hozok neked száraz ruhát a bátyám szekrényéből-vettem el tőle a másikat is és menet közben kidobtam a szennyesbe. Szegény Nahoya. Reagálni nem tudott olyan gyorsan hagytam ott. A szekrényből kikapva egy fekete mackónadrágot, egy szürke pólót, meg a gatyához való pulcsit, tértem vissza hozzá.-Tessék-nyújtottam át neki.
-Köszi, de igazán nem muszáj-tartotta fel mindkét kezét. Mivel továbbra is kérlelően néztem így egy halk sóhaj után elvette és bevonult a fürdőbe. Míg ő bent tartózkodott, a szobámba lépve én is átöltöztem. Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy bő pólót. Visszaérve a nappaliba már ő is ott volt. A vizes ruháit a szárítóba téve indítottam el. A hajszárítóval a kezemben tértem vissza Smiley társaságába.
-Na csüccs-néztem rá. A mosolya kissé lekonyuló lett.
-Neee. Azt nem szeretem-nyavalygott mint egy rossz óvodás. Szigorú tekintetem láttán inkább tette amit mondtam neki. A kanapé előtt helyet foglalt, háttal nekem. Mögé ültem, miután bedugtam a konnektorba a gépet és bekapcsoltam. A fiú haját viszonylag könnyű volt megszárítani és már az első pár perc után láttam rajta, hogy mennyire élvezi a törődést.
-Na kész is van-kapcsoltam ki a hajszárítót. A fiú hatalmas mosollyal nézett fel rám. Fejét hátradöntötte az ölembe és úgy figyelt.
-Most akkor te jössz Mei-megvontam a vállam kijelentésén és helyet cseréltem vele. Olyan aranyos volt, ahogy próbált minél óvatosabb lenni. Miután már mindkettőnk megszárítkozott az ablakon bámultunk ki, mint két kisgyerek.
-Hát ez még jobban esik-tettem egyik kezem az ablakra. A fiú karját a derekamra simítva húzott magához közelebb. Fejem lehajtva próbáltam leplezni mennyire is vörös a fejem. 
-Baj van?-hajolt közelebb. Megráztam a fejem és így a hajam előre hullott, ezzel még jobban elbújtatva.-Mintha te nem is az a lány lennél Mei, aki kiütötte azt a srácot-kuncogott halkan maga felé fordítva. Egyik kezével az állam alá nyúlva emelte fel a fejem.-Juj de cuki mikor zavarba jössz-mosolygott rám vidáman Smiley.
-Ez nem vicces Nahoya-fordítottam el a buksim. A fiú továbbra is nagyon vidám volt.
-Na ne menekülj-fordította vissza a fejem és ajkait az enyémekhez érintette. A kezdeti sokk után viszonoztam csókját. Kezeim mellkasán pihentek. Ezt az idilli pillanatot a fiú mobilja szakította meg. Miután elhúzódott tőlem és a kijelzőre pillantott, bocsánatkérően nézett rám. Zavartan legyintettem egyet és a kanapéra heveredtem le az asztalról elvett könyvvel. Nem sokkal később foglalt helyet mellettem.-Bocsi, az öcsém volt-hajolt oda a nyakamhoz és egy apró puszit hintett a fülem mögé.
-Semmi gond-pillantottam a mindig mosolygós fiúra.-Itt alszol velem, vagy ma is lesz gyűlésetek?-tettem le a kezemben tartott kötetet.
-Nem, ma nem lesz semmi. Szóval itt maradok veled-hajolt közelebb.