Oneshots-ok kérésre

Gaara / 1

Mindenki azt hiszi szökött ninja vagyok. De ez nem igaz. Nem önszántamból hagytam el Homokrejteket. Chuunin vizsga után nem sokkal egy Akatsuki nevű banda bukkant fel. Tudtam, hogy a Gaaraban élő Shukakut akarják. Van egy nagy titkom. Az pedig nem más, mint, hogy bennem is él egy démoni lény, mint benne, csak az enyém a két farkú Matatabi. Egy hosszú, barna köpenyt vettem a ninja ruhámra. A fejpántomat a derekamra kötöttem és kissé elfordítottam oldalra, nehogy a fény miatt csillogjon. A falu védelmére kiállított ninják se ismertek meg, mivel már nagyjából egy éve elhagytam a falút. Másrészt az arcomon díszelgett négy csík is.
- Hé, megállj! - hallottam meg a hátam mögül egy mély férfi hangot. Nem ismertem. Lassan fordultam meg és kíváncsian néztem rá a kapucnim alól. Az egyik beszivárgott ninja volt az. A társa is felém tartott. Felismertek, így shurikenek repültek felém.
- Itt meg mi folyik? - kérdezte Temari. Felé pillantottam és ott állt mellette Kankuro is.
- Ez a szökött ninja betört Homokrejtekbe. Meg akarja ölni Gaarat - hazudta az egyik. Ciccegve ugrottam fel az egyik ház tetejére. Sajnos nem voltam elég gyors így Kankuro bábja elkapta a köpenyem szélét. Egy könnyed mozdulattal bújtam ki belőle. Döbbenten nézett fel rám a testvérpár.
- De hisz ez lehetetlen! Atsune? - rántotta vissza a bábját a fekete ruhás férfi.
- Személyesen - hajoltam meg enyhén. Majd újabb hegyes tárgyak repültek felém. Nagyjából az összeset kivédtem, amit nem sikerült ott pedig csak felület karcolás maradt. Felmordultam és viszonoztam kedves gesztusokat. Gaaraval ellentétben nekem nincs külön lopótököm ami tele van homokkal, én inkább csak a környezetből nyerem ki. Cserébe a föld jutsuk is eléggé mennek. Temari a legyezőjét kitárva támadott rám. Tudtam, hogy nem lesz jó, ha megpróbálok egyszerre 4 elég profi ninja ellen küzdeni. Mivel gyorsan kellett cselekednem, ez árulók már rá akartak támadni a testvérekre. Egy homokpajzsot emeltem köréjük, így még megtámadni se tudtak. Figyelmetlenségem eredménye az volt, hogy több kunai is eltalált. - Futóhomok - formáztam a megfelelő kézjeleket. Ekkor egy homokdárda állt bele a bal vállamba. Odakaptam a fejem. Gaara volt az. Ahogy megpillantottam elkaptam a fejem és leengedtem a homokot. Kihúztam a fegyvert a balomból és oda se figyelve rájuk összeroppantottam a két besúgót.
- Ez meg mire volt jó? - tárta ki a legyezőjét a szőke. Egy erőteljesebb széllöket miatt hátrébb repültem, de sikerült talpra érkeznem.
- Temari hallgass meg - próbálkoztam, de a homok elkapta a kezeim. Lehajtottam a fejem. Gaara lépett elém. - Nem értitek. Ők árulók voltak. Az Akatsuki oldalán álltak - görnyedtem előre, majd térdre estem. Éles fájdalom nyilallt végtagjaimba, mintha több ezer tüske állt volna bele.
- Honnét tudsz te róluk? - rideg hangja egy pillanatra megfagyasztotta a levegőt.
- Előlük menekülök már azóta, hogy kitettem a lábam innen. Sőt volt szerencsém igen közelről találkozni velük - néztem fel a fiúra. Arcára kiült a döbbenet, majd a felismerés. A homok szorítása enyhült.
- Amiatt menekültél el, igaz? Elcsaltad őket innen, hogy megvédd azt akit szeretsz - szólta el magát Kankuro. Egy aprót bólintottam. - Matatabi, a két farkú démon az ő testében él -magyarázta. Gaara homokja egyből elengedett, majd a fiú leguggolt velem szembe.
- Miért mentél el? - emelte fel a fejem.
- Az egyik küldetés során összefutottam velük. Már akkor is téged akartak elkapni. Rávezettem őket, hogy nem te vagy az egyetlen akiben démon él. Miután engem kezdtek el üldözni elhagytam a falut, hogy biztonságban tudjalak titeket - meséltem el neki. Szemeit tágra nyitva próbálta feldolgozni az információkat.
- Ott van! Elkapni! - majd a shurikenek éles hangja ütötte meg a fülem, ahogy kettévágják a levegőt. Lehunytam a szemem és vártam, de nem éreztem fájdalmat. Ahogy lassan felnyitottam pilláim és szürke íriszeimmel körbenéztem, a fiú homokja megvédett.
- Őt ne bántsátok! - kapott fel az ölébe. Még éreztem, ahogy megtesz néhány lépést, de utána teljes képszakadás. Halk beszélgetésre keltem fel. - Nem érdekel, hogy engedély nélkül ment el vagy sem! Megmentette a testvéreimet - a hang tulajdonosa enyhén pipa lehetett. - Vállalom a felelősséget érte - nem akartam hallgatózni. Inkább felkeltem az ágyból és az ablakhoz léptem. Egy tiszta ruha volt rajtam. A nap már lemenőben volt, így a sugarai nem perzselték a bőröm. Már azon gondolkoztam, hogy meddig jutnék el, mikor nyílt az ajtó.
- Nem szabadna talpon lenned! Pihenned kéne - hallottam meg Temari rosszalló hangját. Elég régóta ismerem és mindig úgy tekintett rám, mintha a huga lennék.
- Igaza van - ütötte meg a fülem az érzelemmentes hang.
- Ide fognak jönni. De ha még most elindulok... - fordultam feléjük, de Kankuro közbeszólt.
- Nem mész sehova. Megsérültél - tessékelt vissza az ágyig. Sóhajtva foglaltam helyet törökülésben és kíváncsian néztem a 3 ninját. - Szerintem van mit megbeszélnetek - hagytak kettesben a vörös hajú fiúval.
- Sajnálom, hogy eltaláltalak de... - kezdett el magyarázkodni.
- Semmi baj. Nem tudhattad - mosolyogtam fel rá. - Nem változtál sokat. Inkább a cuki kisfiúból egy helyes férfivé váltál - döntöttem oldalra a fejem elgondolkozva. Majd zavartan pislogtam párat, mivel tudatosult bennem, hogy hangosan gondolkodtam.
- Köszi - eresztett meg felém egy halvány mosolyt. Velem már régen is máshogy bánt mint bárki mással. - Ha gondolod lakhatsz nálunk. Örülnénk neki - az utolsó mondatot alig hallottam.
- Hát nem tudom. Nem igazán akarok zavarni - húztam el a számat. Odalépett mellém és az ölébe vett. - Tudok járni a saját lábamon is. Letehetsz nyugodtan - fontam össze mellkasom előtt a kezeim. Nem szólt semmit, csak óvatosan letett. Mögötte lépkedtem és közben próbáltam nem arra gondolni, mennyire fáj a puszta létezés is. Az épületből kiérve a két Chuunin várt ránk.
- Gaara direkt mondtam, hogy ne hagyd sétálgatni - sietett oda hozzánk a szőke, miközben kioktatta a fiút.
- Ne bántsd, kérlek. Én erőltettem, hogy magamtól jövök - néztem bűnbánó arccal a lányra. Mosolyogva legyintett.
- Nekünk sajnos van még egy kis dolgunk, de haza találtok, ugye? - tett egy lépést felénk a fekete ruhás is. Bólintottunk mindketten, majd elköszöntek és el is tűntek. Követtem a vörös hajút egy nagyobb házig.
- Érezd otthon magad - engedett előre. Felkísért az egyik szobába, majd ezt megköszöntem, ő pedig magamra hagyott. A fürdőbe lépve láttam, hogy Temari már készített elő nekem törölközőt ruhákkal. A tusolást követően már tiszta ruhában, friss kötésekkel sétáltam le a nappaliba. - Fura, hogy megint köztünk vagy. Már azt hittem, hogy... - harapta el a mondat végét.
- Na szép. Azt hitted ilyen könnyen el lehet tenni láb alól? - fontam karba a melleim előtt a kezem.
- Nem, csak... Még egyszer bocsánat a sérüléseidért - nézett végig rajtam. Megvontam a vállam és leültem a kanapéra. Miután ő is helyet foglalt mellettem, a lábam átdobtam az övén. - Mintha el se mentél volna - szólalt meg nagyjából másfél óra beszélgetés után.
- Hallottam, te vagy az új Kazekage - pillantottam fel rá. Bólintott egyet. - És milyen érzés, hogy te is csapatfő vagy? - vizslattam az arcát, halvány mosoly kúszott ajkaira.
- Hát, igaz, hozzám csak egy lány jött, de elég jó. Te is beállhatnál - vetette fel az ötletet.
- És hogy hívják? - kíváncsiskodtam, úgy téve mintha meg se hallottam volna amit az előbb mondott.
- Matsuri - felelte. - De mint az előbb mondtam szívesen vennénk hasznodat, mint tanár - nézett rám komoly tekintettel.
- Hát nem is tudom - gondolkoztam el. Tekintete enyhén kérlelő volt. - Jó - sóhajtottam szem forgatva. - De már eldöntötték, hogy ki kivel lesz, nem? - feküdtem el a kanapén.
- Ezen ne aggódj. Holnap eldől, de most elmegyek lefürdök - kelt volna fel. Leemeltem róla a lábaim és megvártam míg már mellettem állt. Utána vissza letettem. Lehunytam a szeme és csak pihentem. Olyan rég voltam már itt. Eléggé elkalandoztak a gondolataim a vörös hajkorona gazdájára.
- Atsune?! - bökte meg a homlokom Kankuro.
- Mi van? - nyitottam ki a szemem és kissé morcosan néztem a fölém hajoló srácra.
- Élsz még? - mosolygott le rám. Halványan viszonoztam gesztusát, majd bólintottam. - Akkor jó - egyenesedett fel és magamra hagyott. Pár perc kellett mire összeszedtem magam és felkászálódtam. Követtem őt a konyhába, ahol a többiek is ott voltak.
- Szia Temari - foglaltam helyet Gaara mellett.
- Olyan rég volt már, hogy mind itt voltunk - mutatta meg érzékenyebb oldalát a szőke.
- Az biztos. De míg távol voltam is hallottam és láttam ezt-azt - sandítottam felé.
- Miről beszélsz? - pirult el kissé. Egy halk kuncogás hagyta el a szám.
- Shi~ka~ma~ruuu - nyújtottam el játékosan a fiú nevét. Temari zavartan elfordult és inkább a rámennel kezdett el foglalkozni. Kankuro nagyon sok mindent mesélt és sokat is nevettem rajta.
- A tegnapi edzésen az egyik srác nem vette észre a csapdát a földön és belelépett. Fejjel lefelé lógott és közbe teljesen pánikba volt esve - avatott be a fiú. Nevetve néztem fel rá. A vörös hajú keze a combomra simult. Mivel kissé zavarba éreztem magam, így a másik oldalamon ülő fekete ruhát viselőre néztem.
- Láttam, hogy megvan még a régi szobám - söpörtem le szinte észrevétlenül a lopótökös kezét, majd felálltam.
- Hát persze. Mindent úgy hagytunk, ahogy volt - pillantott rám a szöszi.
- Köszi - mosolyodtam el fáradtan. - Felmegyek pihenni - indultam el a régi lakhelyem felé. Éppen, hogy felértem, mikor is becsukódott az ajtó mögöttem. Kissé ijedten kaptam oda a fejem, ahol a zöldszemű férfi állt. Mielőtt bármit kérdezhettem volna elém lépett. Egyik kezével átkarolta a derekam, míg másikkal a fülem mögé tűrte a hajam. Lassan túrtam vörös tincsei közé. Közelebb hajolt, majd ajkait enyémekre tapasztotta. Az ágy felé hátrálva egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Nyugi Kankuro és Temari elment itthonról - húzta ajkait perverz félmosolyra.