Oneshots-ok kérésre

Nahoya Kawata (Smiley) / 2

Egy rémálomból felriadva egyből a mellettem lévő helyre néztem, de nem volt ott senki. Kikelve a takaró alól, mezítláb lépkedtem le a lépcsőn. A nappaliban a kék hajú fiú ücsörgött.
- Shouya, nem tudok aludni - szóltam halkan, mire rám kapta a tekintetét.
- Ha gondolod hívd fel, már biztos ráér - egész higgadtnak tűnt. Egy apró bólintással vonultam vissza az előző helységbe a telefonomért. Az eső megállás nélkül szakadt, már délelőtt óta. A névjegyzékből kikerestem barátom nevét és a zöld ikonra bökve emeltem a fülemhez. Néhány csöngés után fel is vette.
- Szia picim. Baj van? - kérdezett rá kicsit már fáradt hangon.
- Szia Nahoya. Nem tudok aludni. Mikor tudsz jönni? - álltam meg a szobám ablakában. A vízcseppek csak úgy peregtek le az üveg túloldaláról. Ahogy elnéztem az ég egyre feketébb lett, ezzel is jelezve a hatalmas vihar érkezését.
- Amint lehet indulok - sóhajtott, mivel tudom én is, hogy nem szeret ilyen sokáig nyúló megbeszéléseken részt venni.
- Jó, de kérlek gyere taxival. Az út nagyon csúszik ennyi csapadék után - figyelmeztettem erre a nem elhanyagolható tényre.
- Majd megyek, addig próbálj meg vissza aludni - kerülte ki az előbbi 2 mondatom. Nem is kicsit féltettem a rózsaszín hajú Kawatát. Továbbra is a kinti tájat vizslattam. Valószínűleg elbambulhattam, mert a kezemben tartott készülék ismét életre kelt. Csipogva jelezte, hogy új üzenetem érkezett. Csak annyit írt, hogy most indul és nem sokára itt lesz. kettesével szedtem lefelé a fokokat, hogy minnél előbb megkérdezzem testvérét, hogyan is értette ezt.
- Shouya - álltam meg előtte felé tartva a kijelzőt. - Ugye nem mentek el otthonról neki, és ezzel nem arra célzott, hogy motorral jön. Ugye nem? - ismételtem meg, már a sírás küszöbén állva.
- Nem lesz semmi baj (Név). Ne aggódj, Smiley tud magára vigyázni - küldött felém egy nyugtató pillantást. Nem teljesen bíztam benne, hogy minden rendben lesz. A rossz előérzetemmel karöltve vonultam vissza lakrészembe és az ablakba helyet foglalva, döntöttem fejem a hideg üvegnek. Egy kis körbe párás lett, ahogy kifújtam a bent tartott levegőt. Az utcán folyt lefelé a víz a nagy esőzéstől. Vártam egy kicsit majd ahogy a fiú tanácsolta lefeküdte az ágyamba és próbáltam elaludni. Nem nagyon ment csak forgolódtam. Nem tudom mikor sikerült átkerülnöm az álmok világába, de nem sokáig lehettem ott. Egy hangos sikítással keltem fel. Néhány pillanattal később Angry jelent meg az ajtómba.
- Shouya - sírom el magam a térdeim felhúzva. A kék hajú arcára enyhe tanácstalanság ült ki. Odaérve mellém magához ölelt és a hátamat simogatta megnyugtatás képpen. Nem nagyon jött neki össze.
- Minden rendben (Név). Nincs gond - ölelt magához. Mellkasának döntve a fejem próbáltam abba hagyni a sírást. - Rosszat álmodtál? - kérdezte halkan. Bólintottam és szólásra nyitottam a szám.
- Nagyon rossz volt. Láttam ahogy Nahoya balesetet szenvedett a csúszós út miatt - dadogtam hüppögve. A fiú ott maradt velem és nyugtató szavai hallatán csillapodott a sírásom. Az órára nézve láttam hogy már éjfél is elmúlt. - Azt mondta, hogy elindult, de még mindig nem ért ide - nézek fel az engem nyugtató fiúra. Szemében az aggodalom tükröződött, bármennyire is próbálta rejteni.
- Megyek és felhívom - állt fel és kiment a szobából. A szívem a torkomba dobogott, így szinte semmit nem hallottam. Nagyjából 10 perccel később a kék hajú iker visszatért a szobámba.
- Na elérted? Mit mondott? - kérdeztem szinte azonnal ahogy átlépte a küszöböt.
- Nem vette fel, szerintem már úton van - állt meg az ágyam előtt. Egyenesen lepergett előttem az álmom. Az kizárt dolog hogy baja esett. A telefonom után nyúlva küldtem a fiúnak egy üzenetet. Vártam. A percek óráknak teltek, de még mindig semmi válasz.
- Mi lenne ha elé mennék? - álltam fel és az ajtóm felé indultam, de ebben egy kéz gátolt meg. Hátrafordulva néztem Nahoyára.
- Nem mehetsz. Szakad az eső ott kint és jön a vihar. Valószínűleg megvárja míg eláll. Vagy lehet már elindult csak közbe jött neki valami - magyarázta a fiú kissé feszülten.
- Kérlek. Tudnom kell hogy jól van-e - néztem fel kék íriszeibe könnyes szemekkel. Megrázta a fejét én pedig hangosan felsírva a földre ültem.
- Ne sírj, biztos jól van - guggolt le hozzá és a hátam kezdte el simogatni. A sok sírás miatt a fejem már fájni kezdett, míg a rossz gondolatok elleptek. A pánik kezdett teljes mértékben eluralkodni rajtam. A mellkasom elnehezült és szúrni kezdett. Ennek köszönhetően kapkodtam a levegő után.
- Sho... Shouya - nyögtem ki nehezen és fájdalmasan a pólójába kapaszkodva.
- Nyugodj meg. Azonnal jövök de hallottam valamit lentről - állt fel és az ajtón kilépve eltűnt a folyosó sötétjén. Kezdtem eléggé rosszul lenni, mikor lentről beszélgetés foszlányokat hallottam. Nem igazán tudtam kivenni ki lehetett a másik hang tulajdonosa, de hangos lábdobogásra lettem figyelmes a lépcső felől. Kisírt szemekkel néztem fel az illetőre.
- Picim - térdelt le hozzám és magához húzott Nahoya. Szakadozott lélegzetvételem feltűnt neki is. - Itt vagyok már semmi baj. Sajnálom hogy nem jöttem hamarabb. De most kérlek figyelj rám, szépen lassan vegyél egy nagy levegőt és fújd ki - a fiú hangját hallva úgy tettem ahogy kérte. Szépen lassacskán megnyugodtam, de ujjaimmal még mindig görcsösen szorítottam fölsője anyagát.
- Merre voltál? Már azt hittem bajod esett - motyogtam mellkasához bújva. Nem szólt semmit csak az ölébe kapott és az ágyhoz sétálva leült, velem az ölébe.
- Ne haragudj tudom, hogy szólnom kellett volna, csak lemerült a telom - simogatta a hátam, míg hozzá bújva átkaroltam a nyakát.
- Nagyon rossz volt - suttogtam alig hallhatóan.
- Sajnálom picinyem - adott egy puszi a fejemre.
- Megbocsájtok ha velem alszol - néztem fel rá halvány mosollyal. Bólintott, én pedig bemásztam az ágyam közepére és vártam hogy ő is elfeküdjön. Miután megvált a nadrágjától és a pólójától, mellém feküdt. Szinte azonnal oda is bújtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Szeretlek édes. Jó éjt - csókolt meg gyengéden, mit viszonoztam is.
- Én is Nahoya. Szép álmokat - mellkasára hajtva a fejem lehunytam a szemeim. Egyenletes szívverését hallgatva hamar elnyomott az álom.