Az örző démon

3. A régmúlt emlékei

Szombat. Mindig is a szombat volt a kedvenc napom. Abból az egy szempontból rossz hogy nem tudok a barátnőimmel találkozni és bolondozni. Mikor felébredtem Asmo még mindig aludt. Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz így egy kicsit megijedtem, és le estem az ágyról és nagy pufganással a földre érkeztem, felkeltve a kéj avatárját.

Asmodeus: Mi a?!?! Anna, jól vagy??
Én: Ja. Csak az ágyról estem le. Nagy baj nincs.
Asmodeus:  Olyan kis ügyetlen vagy... Nem fáj semmid?
Én: Nem, jól vagyok.
Asmodeus: Úgy emlékeztetsz valakire még régebbről.
Én: Hmm? Régebbről? Te neked volt ezelőtt emberekkel kapcsolatod?
Asmodeus: Nos, volt. Több is. De a legkedvesebb emlékem egy kis lányhoz fűződik.
Én: Van időnk. Szombat van, el mesélheted ha nem gond. Hallani szeretném.
Asmodeus: Hehehe. Ugyan ilyen kíváncsi típusú gyerek volt.

10 évvel ezelőtt (3. Ember szemszöge)

Asmodeus egy gyerek sírásra lett figyelmes. El kezdett a hang után menni, és meglátott egy kislányt tele horzsolásokkal a lábán. A kislány hangokat hallott így felnézett és egy fiút vett észre, és hátrálni kezdett.

Asmodeus: Ne félj, nem foglak bántani.
A kislány csak nézett, nem beszélt. Viszont közeledni kezdett a démonhoz. Oldalra döntve fejét kíváncsian nézze Asmodeust.
Asmodeus: Oh? Tudom, gyönyörű vagyok. Ezt gondolod igaz?
Kislány: Te nem vagy zaklató, igaz?
Asmodeus: N-Nem! Úgy nézek ki mint egy zaklató? Chöh!
Kislány: Hahahahaha. Vicces vagy! Felnőtt vagy? Vagy csak ilyen nagy vagy?
Asmodeus: Én démon vagyok.
Kislány: Démon? Szóval te gonosz vagy?
Asmodeus: Öööh... Nem egészen. Inkább gyönyörű vagyok mint gonosz.
Asmodeus elkezdett a kislánnyhoz közeledni és leült mellé.
Asmodeus: Hol vannak a szüleid?
Kislány: Dolgoznak.
Asmodeus: És hogy kerültél el ide?
Kislány: Ez a kedvenc helyem. Ha szomorú vagyok, vagy ha magányos vagyok ide jövök.
Asmodeus: Szóval magányos...
Kislány: Te is szoktál az lenni?
Asmodeus: Nos... nem igazán. De néha igen, hiába vagyok több emberrel. De ez komplikált. Majd megérted ha nagy lány leszel.
Kislány: Ez úgy hangzott mint a szüleim.
Asmodeus: Mond csak, miért sírtál?
Kislány: Pár fiú folyamatosan piszkál.
Asmodeus: Hmm? Mivel piszkálnak?
Kislány: Mikor megkérdezték hogy mi leszek ha nagy leszek, azt válaszoltam hogy még nem tudom. Csak szeretnék nagy családot ha nekem nem adatott meg, mert egyke vagyok. Nincsenek testvéreim.
Asmodeus: Hidd el, nem könnyű. Nekem 6 van...
Kislány: De jó neked!!! Biztos nem érezheted magad egyedül.
Asmodeus: Nem könnyű velük. De sose hagyjuk egymást hátra. ... Ezért piszkáltak, vagy van más is?
Kislány: Azt mondták hogy ha majd anyuka akarok lenni, férjhez kell mennem. De azt mondják hogy sose fogok. Túl furcsa és különc vagyok, azt mondják. Mikor az egyikük kergetett, megbotlottam és a földre estem. Így sérült meg a lábam. Kinevettek, és elmentek. És ide futottam sírni. Ilyenkor nem félek hogy meghallanak mert nem jön erre senki. Te vagy az első akit láttam erre.
Asmodeus: Te neked ez a terved? Már most férjhez akarsz menni, és anyuka lenni?
Kislány: Nem azonnal. Ha találok egy jó munkát, és egy rendes, jó szívű embert, akkor szeretnék családot. Csak hát... tényleg semmi esély arra hogy találjak valakit ha folyamatosan piszkálnak engem...
Asmodeus: Még kislány vagy. Rengeteg az időd még. Áh! Megvan! Figyelj! Ha tizennyolc éves korodig nem lesz senki akihez hozzá mehetnél, akkor majd én elveszlek feleségül. Rendben?
Kislány: H-huh?! Te? De hiszen démon vagy..
Asmodeus: Engem nem zavar. Nos? Benne vagy?
Kislány: Nem is tudom... Legyen.
Asmodeus: Akkor legyen úgy. Nos, megtudhatom a "leendő menyasszonyom" nevét?
Kislány: A nevem-

(Visszaemlékezés vége)

Asmodeus: Azóta ki tudja mi lett vele.
Én: Azta... nem kerested a kislányt?
Asmodeus: De igen. Akár hányszor feljöttem ide, mindig kerestem hogy hol lehet. De sose találtam meg. Már biztos szép lány lett belőle. Épp akkor is mentem volna őt megkeresni mikor Lucifer közölte hogy egy ember lány védelmezője leszek...
Én: Asmo... Hol volt az a hely ahol rá találtál a lányra?
Asmodeus: Huh? Oh, azt hiszem valahol egy kis falu közelében.
Én: Egy dombon kellet fel menni?
Asmodeus: Igen, honnan tudod?
Én: Asmo... Te voltál az a démon kiskoromból?
Asmodeus: M-mi...