Az örző démon

2. Nem fognak bántani amíg itt vagyok, megígérem

Reggel kicsit fárattabban keltem a többinél. Mivel nem láttam senkit se azt hittem hogy csak álmodtam a tegnapit. De egyszer csak hallom hogy valaki szuszog a hátam mögött. Meg fordultam és láttam Asmodeus volt az. Belül örültem is, meg kíváncsi voltam hogy miért alszik az ágyamban. Nem olyan sokára felébredt ő is. Olyan aranyosnak tűnt a frissen ébredt feje hogy magamban el kezdtem kuncogni.

Asmodeus: Jó regglt~
Én: Neked is. Megkérdezhetem hogy miért aludtunk együtt?
Asmodeus: Nem gondolhatod komolyan hogy a kemény és koszos földön fogok aludni, ugyan már. Amúgy, megszoktam hogy másokkal alszom egy ágyban~
Kacsintott rám kacéran.
Én: Biztos... Na de készülnöm kell, mennem kell suliba.
Asmodeus: Oooh~ Mivel az őrződ vagyok, én is megyek veled kedves.
Én: Az biztos hogy veled kalandosak lesznek a napok.
Asmodeus: Ha akarod az éjszaká is azok lehetnek~ hehe
Én: Ezt fejezd be. Nem szeretnék én is a csapdádba kerülni.
Asmodeus: Oooh. Szóval tisztában vagy az erőmmel. Érdekes~
Én: Mit vártál? Hogy nem nézek utánad? Ne légy naiv. Azért van bennem valami kétség hogy ha nem figyelek még a végén tényleg bele esek a csapdádba. És azt nem szeretném.
Asmodeus: Elhiszem hogy félsz. Hiszen szűz vagy.
Én: HOGY A-?!?!?!
Asmodeus: Megérzem ha valaki még félti az ártatlanságát. Nem nehéz kitalálni.

Asmodeus fel kelt az ágyamról és elkezdett lassan felém sétálni. Addig mentem el előle hátra amíg a falammal nem találkoztam. Mikor odaért hozzám kezét a falhoz tette, a másik kezével az államat tartotta.

Asmodeus: Látod? Még egy ilyen kis apróságtól is remegsz. Félsz, pedig olyan jól éreznéd magad. Ha akarod én segíthetek neked megérezni az ízét a dolognak.
Én: N-Nem Asmodeus!

Asmodeus játékos mosollyal elengedett, és kuncogva átkarolta a vállam.

Asmodeus: Ne aggódj, nem foglak kényszeríteni rá. Viszont ha meggondolnád magad csak szólj. Tudom hogy nem fogod kibírni hogy ne szeress belém. Hiszen én vagyok a leggyönyörűbb démon~ Ki nem akarna engem a magáénak tudni?~
Én: ( ez egy hosszú nap lesz, úgy érzem..)

Míg készülődött ő is velem, felöltöztem, megmosakodtam, megcsináltam az ebédem és útnak indultunk. Egy óra múlva meg is érkeztünk és odamentem a csajokhoz.

Én: Sziasztok! 
Többiek: Szia!
Én: Nos, van egy kis megbeszélni valónk skacok.

Hátra néztem de nem láttam Asmo-t sehol.

Én: Ez meg hova lett?
Rika: Miről beszélsz?
Én: Asmo, eltűnt...
Niki Rika és Viki: Kicsoda?!?
Én: Tegnap este eljött az őrzőm. Egy démon.
Niki: HOGY MIIII?!?!
Rika: Ez most komolyan mondod?
Én: Miért hazudnék?!?
Rika: Melyik démont kaptad?
Én: Asmodeus-t, a kéj avatárját...
Niki: HOOOOGY?!?!
Én: Tudom... Miért pont én...nos még én sem tudom pontosan...
Rika: Várjunk csak! Narancsos szeme van és pezsgő színű haja?
Én: Igen! Honnan tudod?
Rika: Ott van feletted... és kicsi...

Fel néztem a fejem fölé és tényleg ott repült felettem a démon. Huncut mosollyal nézet le rám, míg négy fekete szárnyaival a levegőben tartotta magát.

Én: Te aztán egy igazi móka mester vagy, igaz-e?
Asmodeus: Csak kíváncsi voltam hogy keresnél-e. De megkaptam a választ.
Én: Gyere le!
Asmodeus: Már is kedves~

Asmodeus le is szállt a kezembe.

Én: Hogy hogy kicsi lettél?
Asmodeus: Ez együtt jár az őrzőséggel. Ha akarok kicsi lehetek, vagy a rendes méretem.
Én: El férsz a tenyeremben. Olyan  aranyos vagy így!!!
Asmodeus: hehehe~ Én mindig az vagyok.
Rika: Ugye nem tervezel semmit se vele?
Asmodeus: Hmm? Ugyan~ Nem tudok semmit se tenni vele. Őrző-védett törvény. Habár még senki se merte megszegni a szabályt..
Én: ...
Rika: Ne is merd megtenni!

Miután Asmodeus a vállát húzta majd a vállamhoz repült, majd le ült.

Adrienn: Lám lám~
Én: Nem lehet igaz, már megint...
Rika: Had üssem le!!!
Viki: Hagyd! Nem kerülhetsz bajba!
Rika: De Anna-
Niki: Egy démon őrzi. Boldogulni fog.

Asmodeus kíváncsian nézte a zaklatóm egyikét aki épp meglátott. Odajött hozzám gondolom gúnyolódni mint általában, és megpróbál a szintjére le vinni.

Adrienn: Nocsak, a kis pondrónak meglett az őrzője? Biztos olyan gyenge mint te~
Asmodeus: Te beszélsz? Látom te sem vagy más csak egy könnyű vérű ribanc.
Adrienn: HOGY MERED TE KIS-
Asmodeus: A helyedben vigyáznék a nyelvemre. Nem tudod hogy kivel beszélsz. Nem vagyok angyal. És ezt jegyezd meg! Démon vagyok. És a pokol 7 urának egyike.
Adrienn: ???
Asmodeus: A nevem Asmodeus. A kéj démona.

Asmodeus ismét a normál alakjában van, de a szárnyai és szarvai helyén maradtak, és a ruhája feketévé vált.  Mellettem állt és komoly tekintetében látszott hogy nem kedvére való Adrienn viselkedése.

Asmodeus: Nos? Terveztél valamit még mondani?

Asmodeus hangsúlyán lehet érezni az utálatot. Dominánsan, még is gyengéden és halkan beszélt. Lehet komolyan veszi ezt az egészet?

Adrienn: chöh... Mindegy!! Gah!
Asmodeus: Látod? Ha csak a tekinteteden látják hogy nem adod fel könnyen, le fognak szállni rólad édes.  Nem hagyom hogy eltiporjanak. Nem fognak bántani amíg itt vagyok, megígértem...