Az örző démon

6. Az a bizonyos érzés (part 2)

3. ember szemszöge

Anna és Asmodeus épp megérkeztek a buli helyre. Hosszú sor, és Anna kicsit megkönnyebbülten megszólalt.

Anna: Jaj de kár... Nos megpróbáltuk Asmo, szerintem menjünk haza.. ^^'
Asmodeus: Ne olyan sietősen kedves. Be fogunk jutni, bíz bennem~
Anna: (Attól féltem hogy megteszed...)
Asmodeus: Ne félj! Jól leszel. Én vagyok az őrződ, emlékszel? ;)
Anna: Rendben...

Asmodeus elment és pár perc múlva vissza ment Annához.

Asmodeus: Na gyere! Mire vársz?
Anna: Hogy a bánatba?
Asmodeus: Csak gyere már!

A buliban

Asmodeus szemszöge

Egy kicsit elkeveredtem Annától és szórakoztam egy kicsit. Már úgy kb a 3.-ik bort ittam mikor hallottam kettő, kb 19 éves fiút hogy egy lányról beszélnek. Kíváncsi lettem és odamentem hozzájuk, de meghallottam azt amit nem akartam pont most hallani.

Random fiú 1: Na igen, láttam hogy egy sráccal jött, de nem hiszem hogy együtt vannak. Hisz utána elkezdett rá hajtani a pultos csajra. És csak a szemét forgatta.
Random fiú 2: Lehet hogy a rokona.
Random fiú 1: Lehet, de ugye van terved?
Random fiú 2: Persze hogy van. Csak el kell csalnunk messzire.

Ezek Annáról beszélnek. Biztos vagyok benne. Figyelmeztetnem kell. Egyből rohantam hozzá és láttam hogy elkezdték amit terveztek. Láttam hogy kényelmetlen neki, szorong, és hogy szemei kezdenek könnybe áradni. Azon a ponton eltört bennem valami. De nem tudom mi...
Én: Hagyjátok békén!
Szóltam hozzájuk erélyesen.
Random fiú 1: Te meg ki vagy he?
Én: Azt. Mondtam. Hagyjátok. Békén..
Éreztem hogy egy bizonyos érzés fogta el a szívem, és kezdtem átalakulni az igazi alakomba. Vissza kell fognom magam. Nem csak az emberek de Anna is megijedhet ha meglátja az igazi alakom, és én azt nem akarom.
Én: Még adok egy utolsó lehetőséget. Tűnjetek el innen amíg lehet..
Random fiú 2: J-Jó... Amúgy se olyan szép lány.. Chh..
Erre csak a szemeim tudtam forgatni hogy hogy lehetnek ilyen embereket beengedni. Még stílusuk sincs, nem hogy gerincük.
Én: Jól vagy?
Nyújtottam oda a kezem.
Anna: Jól vagyok. Köszönöm...
Épp hogy befejezte egyből rántottam is magamhoz.
Én: Ez a dolgom. Nem bántottak ugye? Nem kényszerítettek még semmire?
Anna: Nem. Időben jöttél. ^^
Én: ...Örülök.
Anna: Hogy..?
Én: Örülök hogy semmi bajod.
Öleltem kicsit szorosabban magamhoz. Pár percig úgy voltunk majd megszólal a barna hajú lány.
Anna: Nem akarunk hazamenni már?
Én: De, már jó volna. Amúgy se olyan jó ez a buli ahogy számítottam. Mi majd csinálunk egy jobbat otthon. Oké?
Anna: Benne vagyok.
Így el is indultunk haza. Út közben láttam Annán hogy még mindig nincs túl jól. Tudom hogyan tudnám le nyugtatni, de nem tudom hogy működni fog-e... Egy próbát megér. Megfogtam a kezét.
Anna: Mi-
Én: Ne mondj semmit. Csak maradjunk így amíg haza nem érünk. Oké? Bízz bennem...
Anna egy kicsit meglepődött, láttam a szemében. De nem ellenkezett. Kezem vissza szorította és nem tehetek róla de el mosolyogtam magam. Még látom rajta hogy hiába 18 éves lesz, még mindig ott van az a törékeny kislány akit régen ismertem és megkértem. Aranyos. Rengeteg olyan ember van mint az a kettő. Muszáj mellette maradnom. Ez úgy is a dolgom. Az az érzés valamiért nem hagyja el a testem. Hasonló volt ahhoz mikor a ruháimat védtem az esőtől, de erősebb. Erősebb volt és másabb. Aggodalom lehetett? Végül is féltem őt. Észre se vettem milyen kedves lett nekem a lány. De ha lennének sem mutathatok érzelmet. Hiszem van kiszemeltje, és ráadásul démon vagyok. Csak bántanám. És azt nem szeretném.
Anna: Hé, Asmo?
Gondolataimból a lány hozott vissza.
Én: Igen?
Anna: Min gondolkodsz ilyenkor? 
Én: Hehe. Miért érdekel? Csak nem belém estél?~ Ahh~ Senki se tudja megállni hogy ne szeressen belém~
Erre Anna csak nézett, és kezdett vörösödni.
Anna: N-Nem!!! Ne légy bolond! De ha adnál pár tanácsot azért hálás lennék...
Most rajtam volt a sor hogy meglepődjek.
Én: Persze. Miben szeretnéd a tanácsom kérni kedves?
Mosolyogtam rá szomorkásan.
Anna: Lenne egy kérésem... Szeretnék egy kicsit tapasztaltabb lenni...
Én: Oooh. Szóval azt kéred hogy legyek én az első-
Anna: Nem, nem, nem!! Semmi olyan. Csak pár tanács hogy mit kéne tegyek annak a környezetében aki tetszik. Te tudnál segíteni ebbe, biztos vagyok benne mert a kéj démona vagy és neked tudnod kéne a "csábítás" dolgokat.
Én: Te el akarod csábítani azt a gyereket?
Anna: Úgy is mondhatod...
Én: Anna, kedvesem... Olyan egyszerű az egész. Mint az egyszer egy. Csak add önmagad. Ennyi a titok.
Anna: Az nem válik be. Senki se szereti a valódi énem...
Anna szavai hallatán ki kerekedett a szemem. Nem szeretik az igazi lényét?
Én: Még a barátnőid se?
Anna: Ők mások Asmo. Ők a legjobb barátaim. Persze hogy ők igen, de a fiúk... Ugyan...
Én: Anna, egy dolog biztos. Az aki nem szeret azért aki vagy az nem érdemel meg. Ezt elhieted. Ha tiszta szerelmet akarsz akkor várnod kell arra a személyre. Ne siess. Előtted ott az élet. Plusz, nem hiszem hogy olyan rossz lenne a belső tulajdonságaid. Kedves vagy, naív, ragaszkodó, gyerekes,  de hűséges, és odaadó is. Nálam más a helyzet. Nekem mint a kéj avatárja kötelességem hogy a vágyat, és a szenvedélyt terjesszem és adjak másoknak. Akkor is ha az azt jelenti hogy lefekszem másokkal. Ezért mondtam azt akkor mikor először találkoztunk, hogy nem mindig vagyok magányos. Én csak azt tudom milyen mikor adok szeretetet és kapok. De nem igaziak. Ezt tudom. Azt mondják nekem az emberek hogy szeretnek, de nem engem, hanem az élményt amit adok nekik. A vágyat amit adok és a szenvedélyes éjszakákat. De nem engem.
Éreztem hogy Anna megszorítja még jobban a kezem. Mikor rá néztem láttam hogy nagyjából tudja miről beszélek. Mikor rá néztem az egybefolyt kezünk, láttam hogy milyen kicsi az enyémhez képest. Szeretnék neki segíteni... De nem tudom hogyan kéne...
Én: Anna...?
Anna: Igen?
Én: Emlékszel mit mondtam mikor megkértelek?
Anna: Persze. Minden szóra, elejétől a végéig.
Én: Azt mondtam hogy ha 18 éves korodig nem találsz senkit akkor elveszlek, igaz?
Anna: Igen.
Én: Nos...
Anna: Megbántad, jól gondolom?
Én: (Mi..? Ez... az első gondolat ami megfordult benne..?) Nem. Nem bántam meg. Egyáltalán nem. De viszont amit én megígérek azt be is tartom. Ha tényleg nem találsz valakit, az én feleségem leszel. Ebben egy etgyeztünk meg, és ehhez is tartjuk magunk, rendben?
Anna: Asmo... Biztos vagy benne?
Én: 100℅-ig biztos vagyok benne. Tudod, volt és van is bennem valami. Egy különös érzés.  Tudod mi az?
Anna: Nem tudom.. Mi az a bizonyos érzés?
Én: Talán most először az életemben.. Nem érzem magam egyedül.
Anna: Örülök hogy társaságot nyújtok neked.
Én: Te érzel valamit mikor velem vagy?
Anna: Igen. Sok mindent.
Én: Például?
Anna: Nos, eddig mikor otthon voltam mindig magányos voltam. Most hogy itt vagy végre nem vagyok egyedül. Végre van valaki aki velem van akkor is ha nem vagyok egy ki bírható személy. Kedvellek, nagyon is. Bár tök mindegy hogy mit érzek amúgy ha lenne is romantikus érzéseim.
Én: És nincsenek?
Anna: Nos...
Én: Mond meg az őszintét, kérlek.
Anna: Vannak érzések, de nem tudom hogy milyenek...
Én: Akkor fedezzük fel azokat a bizonyos érzéseket.