végre együtt

váratlan vendégek

A konyha pulton ülve nézem ahogy Tobio kiveszi a sütőből a sütiket. A tegnapi miatt még mindig szomorú voltam kicsit ezért ő úgy döntött hogy csinál nekem csokis kekszet. Kitette a készeket egy tálcára és egy újabb tepsivel tett be amikor valaki csengetett.
-Nyitom- indultam az ajtó felé.
Az ajtóba ott állt Noya, Tanaka és Suga kezükben egy "Gratulálunk a diplomához" feliratú táblával.
-Gratulálunk a diplomához- mondták egyszerre.
-Köszönöm srácok- mondtam boldogan- gyertek be.
A nappaliba vezettem őket ahol leültek a kanapéra.
-Ki volt az?- jött ide Tobio de aztán meglátta a többieket- sziasztok. 
-Kageyama- pattant fel Noya boldogan- neked is gratulálunk a diplomához.
-Köszönöm, kértek sütit?- kérdezte.
-Igen, kérünk- válaszolta Suga.
-Majd én hozom- ajánlottam fel és már el is indultam a kész sütikért.
Letettem a tálcát az asztalra. Körülnézve rájöttem hogy nekem nem maradt hely hisz a 3 személyes kanapén kívűl csak egy fotel volt amin Tobio foglalt helyet. Mivel mást tényleg nem tudtam végül leültem a szerelmem ölébe mire mindketten kicsit elpirultunk. Tanaka és Noya eléggé meglepődött, Suganak meg egy önelégült "én mindent tudok" mosoly ült ki az arcára.
-Ti együtt vagytok?- kérdi Noya egy sütit majszolva.
-I-Igen- motyogtam miközben elvettem egy sütit.
-És mennyire komoly kapcsolat?- kérdi Tanaka.
-Komolyabb mint hinnéd- neveti el magát Suga, mire az én arcom még vörösebb lett.
-Te tudtad?- lepődik meg Noya még jobban.
-Lehet nekem se mondják el ha nem jövök rá- szomorkodik.
-Izé... elmondtuk volna...- próbáltam mentegetőzni.
-Nem számít ki mikor tudja meg- öleli át a derekam Tobio- a lényeg hogy boldogok vagyunk, hogy hamarosan egy boldog család leszünk.
-Csak nem elgondolkoztatok azon hogy örök kéne fogadni egy gyereket?- kérdi Tanaka.
-Vagy egyikőtök omega?-  szól közbe Noya.
-Hát....- teszem a kezem a hasamra- öhm az utóbbi.
-Úristen Hinata, terhes vagy?! Gratulálok!- örvendezett Noya.
-Wow, ezt nem gondoltam volna, gratulálok- mondta Tanaka.
-Egyépként- szolt közbe Suga- babaváró bulijuk is lesz. Én fogom szervezni.
-Hmm Sugamama mindent tud- neveti magát Noya- amúgy te mióta is tudod?
-Az első ultrahang óta- von vállatt.

Ezután meg jó pár dologról beszélgettünk, úgy kb más fél órán keresztül -megközben kivettük az másik adag sütit is-, viszont nekik menni kellett.
-Shoyo, mit szólnál ha jövő héten le mennénk egy napra Miyagiba?- fordult felém Tobio.
-Menjünk, amúgyis beszélni kéne anyuékkal.
Elmosogattuk azokat amik kellettek a keksz készítéséhez. Aztán folytattuk Tobio cuccának összébb pakolását és selejtezését. Ha valami olyat találtunk ami egyikönknek sem kell akor megbeszéltük hogy eladjuk-e vagy kidobjuk. Azért is jó ötlet a dolgok eladása mert nem csak több lesz a hely de több pénz is lesz a gyerek szobára.
Nagy nehezen sikerült átrendezni a szobát, bár a bútor tologatásban nem segíthettem.
-Már csak valahogy át kéne hozni a ruhás szekrényed- gondolkozott.
-Segítek, ketten megoldjuk- ajánlottam fel.
-Nem- szól rám elentmondást nem tűrően- az én gyerekemet várod, nem hagyhatom hogy bármi bajotok legyen.
-Nem lesz baj de had segítsek, légyszi- néztem rá kiskutya szemekkel- mindent te csinálsz ez nem ér.
-Sajnálom Shoyo de akor sem- simogatja meg a fejem.
Duzzogva ledobtam magam az ágyra mire ő nevetett.
-Ne nevess Bakayama- szóltam rá.
-Ne duzzogj inkább gyere segíteni a te cuccaid selejtezésében.
-Jóóó- másztam le az ágyról.
Fárasztó dolog a ház átrendezése még úgy is hogy a legtöbb dolgot nem is én csinálom, de megéri ha majd végre tényleg egy család leszünk. Csak én, Tobio és a kicsi.