Egy nagyon szép, napos reggel volt. Beni az iskola felé baktatott. Nagyon stresszes volt, mert tudta, hogy hét órája lesz, és már majdnem elsírta magát, amikor összefutott Csanáddal.
-Hello te buzi. - Köszönt Csanád
-Mi a fasz, helló. - köszönt Beni is
-Nagyon kis cukker vagy ma UWU.
-Jaj, köszike. Új sampont használtam.
-Nem a hajadról beszélek te fasz. A pofádról.
-Oh. Kösz.
-Ennyi? És én nem nézek ki jól?
-Hát, nem nagyon.
-Anyád.
-Inkább menjünk.
Csendesen sétáltak egymás mellett. Gondolataik máshol jártak. Egyszer csak észrevették a nagy pirostetejű iskolát, és bementek a kapun.
-De gecinagy csend van. - vette észre Csanád.
-Ja. Jobban élveztem volna ha végig csend van.
-Ja bocsmá.
-Jólvan az bbg.
-Miafasz. Még mindig nem vagyok a bíbídszíd vagy mi a rák. Azt hittem utálsz és homofób vagy.
-Ki mondta ezt?
-Senki..... Axel.
-Ő egy fasz. Majd kap.
Beértek a terembe.
-Helloka.
-Te fasz, miért mondtad azt az én Csanim- mármint Csanádnak, hogy homofób vagyok?? Mindenki tudja hogy 🏳️🌈 vagyok te szerencsementes!
-Jólvan már. Nem kell a dráma.
-Bástya te nekem itt ne ugassál.
