4. Fejezet

57 8 0
                                    


Hermione szemszöge:

Nem akartam elhinni, hogy tényleg az, akire gondolok. Még soha nem láttam ilyen békésen Dracot. A hideg miatt alig volt kint diák. A sok száraz levél között viszonylag feltűnő volt a zöld (mardekáros) pulcsija. Na meg a tejföl szőke haja. Éppen valamit írhatott, de kétlem, hogy a leckéjével foglalkozna. Egyszer csak hirtelen rám nézett. Úgy megijedtem, hogy szinte hátraestem az ablakból. Még szerencse, hogy a puha ágyamra estem. Percek múlva mertem csak feltápászkodni, de mire visszanéztem már nem volt ott. Inkább annyiban hagytam és nekiálltam tanulni.

Draco szemszöge:

A tánc próba jól is telhetett volna, ha nem rontják el a griffendélesek (mint mindig). A tanárt sem értem minek kellett 10 pontot levonni, azért nem ért ez a kis csíntevés annyit.

Úgy gondoltam szép idő van kimenni és írni néhány sort. A taláromat le is cseréltem egy melegebb pulcsira. Szerencsémre csak néhányan voltak az udvaron. Kiválasztottam egy kényelmesnek tűnő fát és nekidőltem a törzsének. Elkezdtem írni, de alig jött gondolat, így hamar elmerültem a hulló falevelek bambulásában. Éreztem, hogy valaki bámul. Nagy nehezen elszakadtam a falevelektől, mikor végre energiát gyűjtöttem arra, hogy megnézzem ki bámészkodik rajtam. Odanéztem az ablakokhoz és mintha Hermionét láttam volna, de nem vagyok benne olyan biztos, mert gyors volt a reflexe és rögtön el is próbált bújni (sikertelenül). Ezen egy kicsit mosolyogtam, amin én magam is meglepődtem. Már éreztem, hogy kezd hűvösebb lenni, így összeszedtem a jegyzeteimet és elindultam visszafele a szobámba. Lehet ez az őszi hangulat teszi, de mostanában sokszor kapom magam azon, hogy nem figyelek. Most is megtörtént ez, mégpedig a lépcsőn. Sikeresen beleütköztem Lunába, ami még hagyján, de el is ejtettem a papírjaimat. Próbáltam minél gyorsabban összeszedni, de szinte biztos, hogy bele tudott olvasni. Már indultam is tovább, mikor utánam szólt a lány:

-Engem is megnyugtat az írás. -mondta

Mintha meg se hallottam volna, mentem is tovább az utamra. Láttam egy 3-as lánycsoportot, akik mellett kár volt elhaladnom, mert rögtön rám is akaszkodtak. Ennél már csak az a tény rosszabb, hogy ők is mardekárosok voltak, így egészen a klubhelyiségbe is követni fognak. Majd ott átpasszolom Monstronak vagy valakinek, aki éppen ott lesz. Komolyan nincs jobb dolguk, mint az elérhetetlent hajkurászni?! Annyira idegesítő, hogy körülbelül soha nem lehet egyedül az ember. Éppen léptünk be klubhelyiségbe, mikor megint éreztem magamon valaki tekintetét. De persze mire hátranéztem senkit nem láttam. Biztos csak Frics macskája bóklászik már megint. Múltkor is éppen este kiszöktem erre a nagy sötétségben hát nem belerúgtam szerencsétlenbe?

Dramione Forever (magyar-ff)Where stories live. Discover now