A fájdalom terjed szét az ember húsában, csontjában, izmaiban.
Legalábbis ezt gondoljuk de ez nem igaz.
Egy édes, keserű, ragadós és csúszós máz/illúzió mögé van rejtve a valóság.
Van egy központ ami mind ezt irányítja és ez az agy.
A fájdalom valós és valótlan.
Egyszerre lehetséges és lehetetlen.
Minden érzés amit valóban érzel az csak egy vessző amit az írógép a helyére tesz.
Egy olyan dolog amit nem lehet megmagyarázni.
Egy teljesen valóságosnak tűnő illúzió ami által elviselhetetlen fájdalmat élünk át.
A fenébe is kurvára valóságos tud lenni egy ilyen illúzió!
Az agy irányít mindent mint egy fővezérlő, egyik helyről a másik helyre küldi az információt és hagyja hogy szenvedéseket éljünk át.
Talán a testünk a fizikai fájdalmak többségét képes elviselni de ez egészen máshogy van a szívvel.
Sok féle képpen tud fájni a szív de a legrosszabb amikor az érzelmek miatt fájnak.
Düh.
Szomorúság.
Csalódottság.
Keserűség.
Szorongás.
Idegesség.
Árulás.
és a legnagyobb színész:
Gondolatok...
Te agy oly csúnya vagy számomra, még is a te kezedben van minden hatalom ami felettem rendelkezik. Felettem állsz és engem irányítasz.
Vagy én irányítalak téged?
