Sixth member

5. A táborban

Fél óra múlva, az autó egy hatalmas kapun gurult be, körülötte szép fákkal, tengerpartra néző házzal. Nem hiszem el, hogy itt fogunk lakni! A tengerpart mellett!

- Pszt! Niall! Niall kelj fel! - simogattam az arcát, miközben szólítgattam az ír barátomat, aki szépen be is aludt a fél órás út alatt.

- Ebéd idő van anya? Menni kell? - suttogta még csukott szemmel, mire elnevettem magam.

- Nem Ni, nincs itt anyu, de ne aggódj, már itt az ebéd idő. - mondtam neki, miközben kinyitotta a szemeit. Azonnal felvirult, és már fel is ült, hogy kimehessen az ajtón.

- Eddig két dolgot csinált ez a gyerek. Evett és aludt. - szólt összeráncolt szemöldökkel a velem szemben ülő Liam, mind kacagtunk a megjegyzésén. - Ja és énekelt. Akkor három. - fűzte hozzá még, ezzel előcsikarva a kiszállni kívánó ír szösziből is a mosolyt.

- A hat tagúak, végre! - szólal meg egy őszülő hajú nő, aki a bejáratnál várt minket. Kipipálta a nevünket a listán, majd elmondta a napirendet.

10-11 óra Szoba becsekkolás
12 óra Ebéd
13-15 óra ének- és táncpróba
16-18 városba utazás & filmezés a versenyzésről
19 óra vacsora
20 óra szobában szabadfoglalkozás

- Akkor irány a szobátok fiúk lányok. - mondta, majd nagy elánnal a recepció (bár ebben nem vagyok biztos) felé indult, mi pedig csendben, bőröndökkel a kezünkben követtük őt. - Oh, mi is a nevetek? - fordult vissza felénk, mi pedig egymásra nézve, egyhangúan válaszoltuk:

- Még nincsen.

- Oh, hát az nagy kár! Egy hét múlva felléptek a zsűrik előtt, addigra találjatok ki valamit, mert ha nem, akkor kétlem, hogy sokáig eljuttok. - mondta két vicsor közt, s választ, vagy reakciót meg sem várva a pultra csapott, a recepciós lány legnagyobb meglepettségére. - Na, de! Caitlynn! A hatos bandának a kulcsait kérném! - a durván velünk egy korú recepciós, kihúzta a nevünket -habár nem mondtuk el neki-, és három darab kulcsot nyomott a kezünkbe.

- Miért három? - kérdeztem az idős kísérő nőre pillantva. Megállt a nagy, topogós cipőjében, és enyhén lenézően közölte:

- Hát, kettő srác az egyikbe, három srác a másikba, te pedig egy lánnyal a harmadikba. Fiúk és lányok nem aludhatnak egy szobába, csakha nem egy pár. Azt pedig erősen kétlem. - s már tovább is topogott, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről, nem kell fiúkkal aludnom.
Félreértés ne essék, nem a fiú nemmel van bajom, de lányként fiúval aludni, vagy lakni, úgy, hogy nem a férjem, egészen...nos érdekes. Elsősorban a szagok, másodsorban a ruhák. Sorolhatnám, de nem hinném, hogy szükség lenne rá, minden lány megérti a helyzetem.

- Ki kivel megy szobára? - viccelődik Louis, mire mind felnevetünk, csak az idős hölgy nem, úgy látszik a humorérzékét próbálja kipótolni azzal a hatalmas magassarkúval.

- Én Zaynnel szívesen megyek egy szobába, amilyen csendes, nem hiszem, hogy sok vizet zavarna. - szólal meg Liam, mire Zayn leökölpacsizik vele és bemennek a 217es szobába, így eldöntve, hogy Niall, Harry és Louis egy szobába mennek, így ők is bevonultak a szobájukba, én pedig velük szembe lévőbe kaptam a kulcsom, így mentem, s szélesre tártam az ajtót.

- Hahó? Van itt valaki? - sétálok beljebb, mikor meghallom a fürdőből kiszűrődő hangokat, be is fogom gyorsan. Bezárom az ajtót, és kipakolok a bőröndömből a megmaradt üres ágyra.
Éppen a pólóimat raktam a szekrény polcára, mikor kisétált egy szál törölközőben a szobatársam, úgy tűnik a látványommal meg is ijesztettem rendesen.